Október folyamán Pozsonytól Kassáig 16 moziban, novembertől pedig iskolákban vetítik a Hancsovszky című játszott dokumentumfilmet, amely ízig-vérig szlovákiai magyar film, beleértve a történetet, az alkotókat, a színészeket.

A film történelmünk egy tragikus korszakában, 1945-ben, a háborút követően játszódik Tornalján, egy olyan időszakban, amiről a magyarokkal szembeni bosszúvágy, az etnikai gyűlölet uralta a hétköznapokat. Ebben a közegben él a 19 éves gimnazista, Hancsovszky Béla, aki, csakúgy, mint a többi tornaljai (és bárhol máshol élő) fiatal, épphogy fellélegezve a második világháború borzalmaiból, végre élni szeretne. A fiatalok jövőjét azonban sötétbe borítják a csehszlovák államvezetés retorziói, a kitelepítések és a magyar nyelv betiltása. Egy nyári éjszakán a tornaljai csendőrőrs titokzatos körülmények között felrobban, és a merényletet Hancsovszky Béla vállalja magára, akit ezért halálra ítélnek. Az ügy azonban váratlan fordulatokat vesz és végül már az ügyész is elbizonytalanodik a fiú bűnösségében. Hogy hogyan végződik a történet, nem áruljuk el, meg kell nézni a filmet.

És nemcsak azért, hogy megtudjuk, mi lesz a fiú további sorsa. Azért is, mert Simon Attila és Popély Árpád történészek közérthető, világos magyarázatának köszönhetően a sztori mellett olyan történelmi hátteret kapunk az adott korról, az előzményekről, az ok-okozati összefüggésekről, amiről soha nem lenne szabad megfeledkezni. Hancsovszky Béla történetét – amit korábban a történészeken kívül nagyon kevesen ismertek – kortársa, a szintén Tornaljáról származó Czente Zoltán tartotta életben, aki Magyarországon jelentetett meg róla egy hosszabb tanulmányt még a kétezres évek elején. Amikor aztán Simon Attila és Laczkó Sándor – a film későbbi rendezője és producere – történetet keresett a hontalanság éveinek bemutatására, beugrott nekik Hancsovszky neve. Mert, ahogyan Simon Attila egy interjújában fogalmazott: „egyetlen sztori mindig beszédesebb, mint sok ember történetét bemutatni”. Hancsovszky története olyan kérdéseket is feszeget, mint hogy meddig lehet elmenni, amikor mindentől megfosztanak, amikor sarokba szorítanak? Gyáva-e az, aki nem tesz semmit? A történet nem szokványos módon, három egymásba fonódó perspektíván keresztül bontakozik ki: történészi beszámolók, egy fiatal történész személyes utazása, valamint Hancsovszky 1945-ös dacos cselekedetének ábrázolása nyomán. A film dramaturgja Varga Emese volt.

„Nem mindennapos, hogy egy olyan szlovákiai magyar téma kerül a mozivászonra, amelyről évtizedekig senki sem beszélt. A színészek és az alkotók beletették a lelkület ebbe a produkcióba, most a nézőkön a sor, szeretettel várunk mindenkit” – mondta Laczkó Sándor. Komáromban a Tatra moziban még kétszer lesz látható a film, október 28-án és november 2-án. A későbbiekben pedig iskolákban vetítik majd, és az alkotók beszélgetéseket is terveznek a diákokkal.

A filmet a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Presstige Kft. jegyzi.

(d)

Várakozáson felüli fogadtatásban részesült a Pressburg
Bandor Éva újabb Igric-díjat nyert
Színésznőink az Oscarra nevezett filmben