A meggyőzés művészete, a hatékony kommunikáció, valamint a digitalizáció és a deepfake-ek által felvetett kihívások témaköre is felmerült a Kikötő-Polgári szalon decemberi beszélgetőestjén, melynek vendége a retorika nagymestere, Aczél Petra, a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) professzora volt.

Bödők Gergely, a nagy sikerű rendezvénysorozat elindítója és házigazdája először is arra volt kíváncsi, hogy vendége választása miért pont a retorikára esett annak idején. Sokáig orvosnak készült – tudhattuk meg Aczél Petra válaszából – de mivel pályaválasztása egybeesett a rendszerváltással, és családjában, még ha zárt ablakok mellett is, mindig sokat beszélgettek közéletről, azt érezte, hogy ez az időszak kedvez a kulturális megújulásnak. Ehhez pedig elsősorban bölcsészek kellenek. „Egyszeriben nagyobb szerepe lett annak, ahogy beszélünk egymáshoz. Már nemcsak a funkcionáriusok beszéltek funkcionárius nyelven a tömegekhez, hanem a katedrákról is lehetett a fiataloknak valami újat és mást mondani. Ez elképesztő lehetőségnek tűnt arra, hogy a kultúra eszközeivel tegyek valamit közösségünkért.”

Ezzel kapcsolatban Bödők Gergely megjegyezte, hogy a kétezres évek elején a bölcsészettudományoknak még sokkal nagyobb presztízse volt, a retorika azonban ezen belül akkoriban még kicsit „ezoterikus” tudományágnak tűnt. Talán senki sem gondolta volna, hogy a következő húsz évben a technológia fejlődésével párhuzamosan, amikor egyfajta kommunikációs forradalom zajlik, mennyire felértékelődik majd. „A retorika első hallásra archaikusnak tűnhet, hiszen ez egy 2500 éves tudomány. Az ókorban, úgy gondolták, hogy az orvostudomány a testet, míg a jó beszédkészség a lelket gyógyítja” – mutatott rá az előadó. Társas kapcsolataink alappillére a beszélgetés, amelynek művészete van. Sokan azonban a szó hallatán arra gondolnak, hogy ez leginkább az emberek manipulálására jó, például a reklámszövegek írásánál. „Intenzív kommunikációval átszőtt világunkban folyamatosan bombázzák a figyelmünket. Zsibbadásig túl van ingerelve az agyunk, és már nem vagyunk képesek szelektálni. Ez az egyik nehézség, a másik pedig az, hogy a minket érő verbális ingerek nagy része rendkívül meggyőző. A szülőktől kezdve a médián át a tanárunkig, vagy a főnökünkig mindenki meg akar minket győzni valamiről. Ez azonban nem növeli, hanem csökkenti az öntudatosságunkat, és egyre többször sodródunk bele akaratunkon kívüli helyzetekbe.”

Kevés a kérdés, sok a válasz

Aczél Petra érdekességként elmondta, 2021-ben készült egy nagy nemzetközi felmérés arra vonatkozóan, hogy a jövőben melyek lesznek a legfontosabb „lágy” készségek, és ezek közt az időmenedzsment, a digitális megértés, élettervezés, a figyelem mellett ott szerepelt a megfelelő kommunikációs képesség is. Ezeket különböző államokban, összesen 18 ezer emberen letesztelték, és mind közül a legrosszabb eredményt a kommunikáció terén érték el a résztvevők. Igencsak meglepő volt az az eredmény, hogy minél tanultabb valaki, annál kevésbé figyel oda a másikra, s annál kisebb benne az alázat. Sőt, minél intelligensebb valaki, annál hajlamosabb a sztereotípiákra, s annál kevésbé keresi a kommunikáció legmegfelelőbb formáját. Ez különösen igaz a közösségi oldalakon, ahol szinte kizárólag kijelentő módban íródott posztokkal találkozhatunk. Nem kérdezünk, nem vagyunk kíváncsiak a másikra, a másik tudására, véleményére. A professzorasszony felhívta a jelenlévők figyelmét arra is, hogy már a média szakemberei sem tudnak jól kérdezni, mert barokkos körmondatokban – amelyekben hosszasan kifejtik saját véleményüket, tapasztalataikat – tesznek fel többnyire eldöntendő kérdéseket. Régen, a sok kérdés és kevés válasz korában ahhoz, hogy valaki hozzájusson a szükséges információhoz, meg kellett tanulni jól kérdezni. Ezzel szemben, ma, az internet korában sok a válasz, kevés a kérdés. „Rettenetes kommunikációs szennyezés korában élünk, a társas környezetszennyezés hatalmas. Gondoljanak csak bele, hány igazán jó beszédet hallottak iskolai évnyitókon, diplomaosztókon, céges ünnepségeken. Ez pocsékolás az emberi humánanyag szellemi kapacitásával.”

Nyelvi műveltség kell egy jó beszédhez

A műsorvezető arról is faggatta a szakembert, miért tartozik a legnagyobb emberi félelmek közé a nyilvánosság előtti beszéd. „Ennek van egyfajta biológiai oka – jelentette ki Aczél Petra. – Az egyik, hogy ilyen helyzetben a beszélő, aki egyedül van, elkezd a vele ’szemben állók’ ítélkezésétől tartani, és elkezdi magát védeni a papírral, túlzott önbizalom látszatával, de alapvetően a megítéléstől való félelem végtelenül magányossá teszi a beszélőt. Van, aki patológiásan fél, nem kap levegőt, remeg stb. Az egyetlen megoldás, ha az ember nem megpróbálja legyőzni az izgalmát, hanem elfogadja. Ettől lesz emberi. Az is segít, ha arra gondolunk, hogy adni szeretnénk, és nem arra, hogy elismerést, sikert szeretnénk aratni. Ha valaki nem félti magát a visszajelzésektől, akkor feloldódik a félelme.” Majd szó esett Kossuth Lajosról, aki a forradalom kudarca után Amerikába utazott és hat hét alatt közel háromszáz beszédet tartott angolul úgy, hogy előtte csak egy évig tanulta a nyelvet. Vajon ma vannak hozzá hasonló politikusok? – merült fel a kérdés. „Azt eldönthetjük az alapján, hogy rendelkeznek-e a jó kommunikátorok három ismérvével: hitelesség, kimagasló általános műveltség, valamint, hogy ő maga is élvezi azt a nyelvi kódot, amelyet használ. Nyelvi műveltség nélkül nem lehet jól beszélni. Ahhoz sokat kell olvasni. De nem csak olvasni, írni is! Ha valaki naponta tizenöt percet ír, két-három hónap után látványos javulást fog észrevenni magán.” A hallgatóság mindig megérzi az előadó velük szembeni viszonyulását. A kezdő tanárok gyakran esnek abba a hibába, hogy megpróbálnak keménynek tűnni, ami a diákokból, akik érzik, hogy ez egy felvett póz, általában „ellenállást” vált ki. Az ilyen helyzetekből pedig ritkán jön ki jól a tanár. Kivéve, ha karizmatikus egyéniségek, akiknek a kutatások szerint az ismérvük, hogy használnak metaforákat, kérdéseket, és mondandójukat keretes szerkezetbe (eleje, közepe, vége) foglalják.

Nem elég tudni valamit, beszélni is tudni kell róla

Aczél Petra, aki a Richmond Egyetem vendégtanára is volt, elmondta, hatalmas különbség van az amerikai és a magyar egyetemisták mentalitása között, ugyanis az utóbbiak annak ellenére, hogy jóval nagyobb tudással rendelkeznek, nagy általánosságban nem szeretnek verbálisan megnyilvánulni. Az amerikai iskolarendszerben viszont eleve arra tanítják a diákokat, hogy nem elég tudni valamit, hanem tudni kell beszélni is arról. Ezért van az, hogy hangosan tanulni a leghatékonyabb. A Yale Egyetem, amely Amerika legnagyobb presztízsű felsőfokú oktatási intézménye, 2015-ben meghirdette A jó élet titka című kurzust, amelyre egy óra alatt több mint ezerkétszáz diák jelentkezett, és a mai napig hatalmas az érdeklődés iránta. Hogy miért? Mert olyan készségeket tanítanak ott, mint az értő figyelem, a megfelelő kommunikáció, az empátia fejlesztése.”

Az emojik globális jelek, az emberi arc egyedi

A digitális világ alapjaiban változtatta meg a kommunikációnkat – vezette fel Bödők Gergely. „A legújabb és legnagyobb dolog a mesterséges intelligencia (AI), és ez egy olyan új világ, amivel mindezidáig nem találkoztunk. Most már magyar nyelven is kommunikál, ráadásul elképesztően emberi módon. Udvarias kifejezéseket használ, kérdez és válaszol, sőt viccel is a program. A gyerekeknél figyelték meg, hogy az AI alapú dolgokat elkezdik félteni, a robotporszívóval pedig udvariasak. Miért jelent kihívást ez számunkra? Azért, mert ezek a programok azokat a szövegeket tanulják, amelyeket mi emberek bocsátottunk ki magunkból. Nem akarok senkit riogatni, de most üt vissza az a rengeteg slendrián szöveg, amit kibocsájtottunk, és eljön a nap, amikor ez az emberi tulajdonságokkal felruházott gép már nem lesz velünk olyan udvarias, mint ahogyan azt mi elvárnánk” – mondta a professzorasszony.

Nagy kérdés, hogy a digitális eszközöket ki kell-e tiltani az iskolákból vagy sem. A pszichológiai vizsgálatok egyre jobban alátámasztják a digitális eszközök használatának káros voltát a fiatalok mentális és lelki állapotára nézve. Tény, hogy a szociális médiák elterjedésével sokkal többet kommunikálunk, viszont az így történő beszélgetésnek nincs súlya, mondanivalója. Ráadásul egyre több emojit használunk, amelyek globális jelek, míg egy mosolygó emberi arc mindig egyedi. Ezekkel nem tudunk árnyalt üzeneteket küldeni, így a befogadó nagyon gyakran sokkal hevesebb érzelmeket társít hozzá, mint a küldő, ami félreértésekhez vezethet. Rengeteg konfliktus keletkezik ebből, és ma már egy külön pszichológiai szakterület foglalkozik a félreértett üzenetek lelki következményeivel. Mindebben persze az is közrejátszik, hogy olyan felgyorsult életet élünk, hogy nincs időnk gondolkodni, kielemezni az így bejövő üzeneteinket.

„Ma egy szerelmi kapcsolat első hónapjában a napi üzenetváltások elérhetik a kétezret is, míg régen hetente egyszer írtunk az udvarlónknak egy levelet. A válaszát pedig a következő leveléig olvasgattuk, aztán eltettük emlékbe. A mai unokák bizony már nem fogják a padláson olvasgatni a nagyszülők szép gondolatait. De ezen senki más nem tud változtatni csak mi magunk” – osztotta meg gondolatait az előadó.

Janković Nóra

Kapcsolódó cikkeink:
Száműzték a mobilokat az iskolákból
A viselkedéskultúrát tanítani kellene az iskolában
Nem lehet mindenkiből jogász vagy bankár
A viharálló családi kapcsolatok hét titka