46 évvel ezelőtt,  1968 augusztus 21-ére virradóra a Varsói Szerződés csapatai bevonultak Csehszlovákiába. A korabeli szóhasználat szerint a bolgár, lengyel, magyar, NDK és szovjet hadsereg “internacionalista segítsége” elhárította az “ellenforradalmi fordulat veszélyét”. Az intervenció valójában az “emberarcú szocializmus” megvalósítására tett kísérletet tiporta el, amellyel a Csehszlovák Kommunista Párt Alexander Dubček főtitkár vezetésével 1968 tavaszától próbálkozott. A határokat húsz hadosztály százezernél több katonája lépte át, őket még tíz követte. A csehszlovák hadsereg nem tanúsított ellenállást, harcok csak a prágai rádió épületénél folytak. (A legújabb kutatások szerint a megszállás korántsem volt vértelen, 108 halálos áldozatot követelt.)

1968 októberére a prágai Nemzetgyűlés elfogadta a szovjet csapatok ideiglenes csehszlovákiai tartózkodásáról szóló megállapodást, a demokratizálás hívei kiszorultak a párt- és állami vezetésből. Dubčeket 1969 áprilisában távolították el a párt éléről, a KB új első titkára Gustáv Husák korábbi szlovák főtitkár lett, akinek neve fémjelezte a normalizálódásnak nevezett visszarendeződést. A következő években közel 300 ezer reform-kommunistát zártak ki a pártból. 1969 végéig mintegy 137 ezer csehszlovák állampolgár emigrált.

A szovjet seregek ideiglenesen megérkeztek Csehszlovákia minden területére, többek között a komáromi erődbe is beköltöztek több mint 20 évre. 1968-ig a csehszlovák katonaság egységei állomásoztak a komáromi erődben, azonban 1968 őszén átadták helyüket a szovjet csapatoknak.

Közép-Európa egyik legnagyobb fegyverraktára volt Komáromban

Hogy pontosan mennyi szovjet katona állomásozott Komáromban, arra nehéz választ adni – tudtuk meg Gráfel Lajos műemlékvédőtől, a komáromi városi hivatal vezetőjétől. A szovjet sereg az erődben elzártan, titkolózva élte az életét. „Az egyik hivatalban kellett leadni a rendeléseiket a napi élelmiszerre, kenyérre, amiből arra következtethetünk, hogy 5 és 7 ezer között mozoghatott a számuk, de pontos adat nem áll a rendelkezésünkre” – meséli a részleteket Gráfel. Az erődbe nem engedtek be senkit, az egyszerű katonák pedig ritkán jöhettek ki, ez inkább a magasabb rangúak kiváltsága volt. Természetesen volt némi kapcsolattartás, de ezt igyekeztek a legkisebbre szorítani. Az egyik nem hivatalos történet szerint az orosz tisztek egy alkalommal összekaptak egy nőügyön a “Szpoli” (Spoločenský dom) sarkánál, majd lövöldözni kezdtek. Ezután az ő kijárásukat is korlátozták.
A többezres szovjet katonaságnak saját lakásai, iskolái, óvodái, de még üzletei is voltak. Mikor 1968-ban megérkeztek, a mai Soho Tower lakóházban éppen egy hotelt építettek a fürdőhöz, de aztán a szovjet katonák kapták meg ezt az épületet, így lett belőle „orosz ház” hosszú éveken keresztül. A vár falának tövében később további tömbházak épültek a katonáknak és családjaiknak.

„Az erődbe nem mehetett be senki, egy alkalommal a 80-as években mégis beengedtek, hogy kalauzoljak valakit” – emlékezik vissza Gráfel Lajos. „A rövid látogatásból is láthattuk, hogy a kazamaták tele voltak lőszerrel, egész a boltívek plafonjáig ért fel a ládákban tárolt muníció. Amellett jelentős technikai arzenált is tároltak az erődben. Ugyanez volt a helyzet a Monostori Erődben is. Kijelenthetjük, hogy a szovjet hadsereg egyik legnagyobb fegyverraktára volt akkor a komáromi erődökben.”

Az 1989-es bársonyos forradalom után aztán rögtön felmerült a kérdés, mikor mennek a szovjet katonák haza? „Röviddel a novemberi események után megjelentek az új vezetők felmérni az állapotokat, akkor jártam tíz évvel később újra az erődben. 1990 tavaszán felgyorsultak az események, és fokozatosan megkezdődött a kivonulás. Arról nincs pontos adatunk, hogy Komáromot mikor hagyta el az utolsó egység, az 1991-es teljes kivonulás időpontja hangzik el gyakran, amivel lezárult az 1968 augusztus 21. után kezdődő korszak” – mondta Gráfel Lajos.

A kivonulásról 1990 februárjában írtak alá szerződést az akkori Szovjetunió és Csehszlovákia külügyminiszterei. 925 térésben 73 500 katona és 39 ezer hozzátartozó hagyta el az országot. Magukkal vittek 1220 tankot, 2500 harci járművet, 105 katonai repülőt, 175 helikoptert és 95 ezer tonna muníciót. A szovjet hadsereg 355 telepet hagyott el, amiből 69 volt a mai Szlovákia területén. 16 hónapon keresztül húzódott a hazaköltözés.

Az utolsó vasúti transzport 1991 június 21-én lépte át a határt, majd hat nappal később az utolsó személy követte.  Az utolsó szovjet katona, aki elhagyta az akkori Csehszlovákia területét, a középső hadtest parancsnoka, Vorobjov tábornok volt, aki 1991 június 27-én távozott.

(kb, fotók: Gráfel Lajos gyűjteménye)