Szinte mindenkinek van valamilyen gyermekkori emléke vagy élménye valamely falusi búcsúról. Ebben visszatérő elem a céllövölde, a körhinta, a hullámvasút, az idősebbeknek a mézeskalács, a fiatalabbaknak a vattacukor, esetleg valami más édes csemege. A férfiak kezében sör, a vásárosok standjai előtt sóvárgó gyermekek. Ilyen képek villannak be a búcsú szó hallatán. Régen a falusi búcsúk alkalmat adtak arra, hogy a településből távolabbi vidékre származott rokonok meglátogassák barátaikat és a községben maradt rokonaikat. A búcsú a falu legnagyobb ünnepe volt, amelyet vendégvárással, ünnepi ételekkel, zenével, tánccal ültek meg, de mára már ennek fénye nagyon elhalványult. Miért is említjük ezt?

Nos, aki jártas a búcsúk világában, az biztosan tudja, hogy augusztus 24-e Csallóközaranyoson a búcsú napja. Ebben a faluban nagy hagyományai voltak ennek a jeles eseménynek, persze az előbbiekben leírtak erre a községre is érvényesek, de ebben az évben másért is a figyelem középpontjába került a település, legalábbis a szerkesztőségünkbe érkezett levelek és telefonok ezt támasztják alá. A falu lakosai sérelmezik a község polgármesternőjének, Varjú Évának az eljárását, miszerint nem engedte meg az asztali árusoknak portékáik továbbadását. Többen felháborodásuknak adtak hangot, és ahogy elmondták, nem az fájt nekik, hogy nem volt nagy színvonalú az aranyosi búcsú, hisz ehhez már az évek folyamán hozzászoktak, s ezzel tisztában vannak, de az, hogy az árusokat mellőzték, az már kiverte a biztosítékot egyes szülőknél. Tudniillik, ahogy elmondták a búcsú ma már a gyerekekről szól leginkább, mint ahogy szerintük mindig is szólt. És ha nincs árus, nincsen ajándék, és nincs búcsúfia sem. A fájó továbbá az, hogy az érintettek az ő elmondásuk szerint, erre nem kaptak semmiféle magyarázatot. Íme egy kedves olvasónk keserű nyilatkozata: „Csallóközaranyoson augusztus 24-én, mint minden évben, megrendezték a falusi búcsút, na ezzel nincs is gond, csak sajnos olyan látvány fogadott bennünket, amikor a gyerekekkel a helyszínre érkeztünk, ami talán Aranyos történelmében még egyszer sem fordult elő, tudniillik a polgármesterasszony elküldte az összes árust, akiket a gyerekek a legjobban vártak. Ezek után megy a találgatás a faluban, miért történhetett ez, de senki nem tud konkrétumot mondani, de egy biztos, asztalos árusok nélkül, nem búcsú a búcsú. Én, mint szülő kijelenthetem, nem volt kellemes érzés a gyermekem szemébe nézni, és látni a mérhetetlen csalódást“ – mondta el lapunknak az egyik szülő. Ezek után megkerestük az illetékest, és kértük őt, nyilatkozzon az ügyben. Varjú Éva, a falu polgármesternője a következőképpen reagált: „A búcsú számomra is egy fontos hagyomány, ami azonban rohanó világunknak köszönhetőn a hosszú évek során elvesztette fényét. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy az „asztali árusok nélküli búcsú” ilyen visszhangot váltott ki a lakosság körében. Döntésemet egyszerű magyarázattal tudom indokolni: a tavalyi évben az árusok lehetőséget kaptak arra, hogy illetékmentesen kínálhassák portékáikat, cserébe csak annyit kértem, hogy ne hagyjanak szemetet maguk után. Ennek ellenére, nemcsak a közterületet, hanem a közelben lévő zsidó temetőt is szeméttel halmozták el, megalázva ezzel az elhunytak emlékét. Mindezt bizonyítja a mellékelt fotó is. Mindehhez még csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a közeljövőben igyekszem körültekintőbben eljárni“- fejtette ki véleményét a falu polgármesternője.

Pint Sándor