Ugyancsak örök vita, hogy mennyire szükséges nagy mennyiségű információt (lexikális tudást) a fejben tartani, és mennyire volna fontosabb inkább az alkalmazott tudás, a magabiztosság és a kreativitás fejlesztése. Sokan mutatnak rá arra a tényre, hogy az angolszász iskolarendszerekben jóval kevesebb tényt, képletet vagy verset tudnak a diákok, azonban egy állásinterjún mégis jobban „eladják” magukat, és a kreatívabb gondolkodásuk jobb problémamegoldást eredményez.
A tökéletes választ azonban nehéz megadni, mivel a kép egyáltalán nem csak fehér vagy fekete. A másik könyörtelenül nehezítő tényező az a tempó, ahogy a mai világ fejlődik. Egyes tudósok állítása szerint az aktuális tananyag 1-2 évtizedes lemaradásban van a mai, „digitális” kor követelményeitől. Nem kevés olyan szakmát tudnánk sorolni, amiben az iskolában nem lehet teljesen felkészülni, mivel már az iskolai évek időtartama alatt lecserélődik a szakma aktuális tartalma. Ami a módszereket illeti, a technikai eszközök olyan mértékben fejlődnek, hogy alapjaiban változtatják meg a világunkat. Másfél évtizede még egy fóliára írt szöveg kivetítése számított modernnek, manapság pedig mobil telefonon keresztül lehet megosztani tartalmat a digitális táblán.
Az új rendszerben megváltozik a tanár és diák szerepe egyaránt. A „Z generációs” (1995 után születettek) tanulók egészen más tulajdonságokkal rendelkeznek, mint elődjeik. Ők már anyanyelvi szinten beszélik a számítógépek nyelvét, ők már „digitális bennszülöttek”. A figyelmüket jóval rövidebb ideig lehet lekötni az ő pörgősebb világukban, mivel a gyors információhoz vannak szokva. Az azonnaliság világában élve ők nem járnak könyvtárba, nem vesznek hanglemezt, hanem pár perc alatt letöltik a világhálóról. Ami nincs a „neten” az nekik nem is létezik. A tanárok ugyancsak változni kényszerülnek, még ha ők nem is igazán akarnak. A tévedhetetlen tanár, aki a tudás közvetítője, már a múlté. A tanárnál jóval többet tud a már mobiltelefonon is elérhető internet, amin ráadásul a diák magabiztosabban mozog. Elmosódtak a határok a diákkor és felnőttkor között, természetessé vált az életen tartó tanulás. A hagyományos oktatási intézmények határai is eltűnnek, sokkal nyitottabb a tanulás.