A 2011-es népszámlálást követő sokk után – 10 év alatt közel 62 ezer magyar tűnt el – némi gyógyírt jelentenek a magyar közösség számára a legfrissebb beiratkozási adatok. Országosan is több a magyar alapiskolába jelentkező, régiónkban is. Ebből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, túlzott optimizmusra sincs ok – elég a gútai adatokra pillantani –, de tény, hogy az adatok viszonylag kedvezőek.

Ha csak Komáromra összpontosítunk, az látszik, hogy a város nemzetiségi arányait is meghaladó arányban választottak magyar iskolát a szülők. Mint arra összefoglaló cikkünkben kitérünk, ez a környező falvakból érkező magyar diákoknak is köszönhető, de ezzel együtt is kijelenthető, hogy visszaszorult az a korábbi trend, mely szerint magyar szülők szlovák iskolába íratják gyermeküket.

Évtizedekig tartotta magát a tévhit, hogy Szlovákiában csak az képes érvényesülni, aki szlovák iskolában szerzi meg tudását, illetve a szlovák nyelvet – melynek jó ismerete fontos, ezt ne vitassuk – csakis ott képes megfelelő szinten elsajátítani. Napjainkban már senki nem vitatja, hogy magyar iskolában is kiváló tudás szerezhető, sőt, ha a különböző iskolai rangsorokat böngésszük, még az is látszik, egy-egy régióban a magyar tannyelvű intézmények a legjobbak. Bár nem készült még ilyen átfogó kutatás, a tapasztalatok azt mutatják, a magyar iskolába járó gyerekek semmivel sem boldogultak kevésbé jól az életben, mint szlovák iskolát végzett társaik. Sőt, olyan vélemények is vannak, melyek szerint a szlovák iskolába kerülő magyar anyanyelvű gyerekek nagyobb eséllyel kallódtak el, például azért, mert a számukra idegen nyelvű oktatás első éveiben lemaradtak, s hátrányukat később nem tudták behozni. Azt is több tanulmány igazolta, hogy az anyanyelv tökéletes ismerete mellett lehet csak igazán eredményes valaki az idegen nyelvek tanulásában.

Ma már csak a magas szintű szlovák nyelvtudás megszerzésével akadnak gondok a magyar iskolákban, ez pedig alapvetően egy dolognak köszönhető: rosszul, hibás módszertannal oktatják a szlovákot. Ezt bizonyítja annak előfordulása is, hogy egy magyar középiskolából olyan érettségizett fiatalok is kikerülnek, akik angolul vagy németül jobban képesek kommunikálni, mint szlovákul. Az angolt vagy a németet ugyanis valóban idegen nyelvként tanítják, vagyis az aktív beszédre helyezik a hangsúlyt, nem pedig arra, hogy verseket, írók életrajzait magoltassák a diákokkal, mint a szlovák nyelv esetében. Összefoglalva: mivel a magyar tanulók számára a szlovák idegen nyelv, azt úgy is kellene tanítani, mégpedig aktív kommunikációra épülő módszertan alapján. Ehhez azonban miniszteri szintű döntés szükséges.

Egy évek óta napirenden lévő témáról van szó, a szlovákiai magyar pedagógusszakma mára felkészült arra, hogy a politikai döntés után gyakorlatilag a következő évtől bevezessék a szlovák nyelv kommunikációra épülő oktatását. Az elmúlt években mindig volt olyan párt a parlamentben, amely állította, a magyar közösség érdekeit képviseli, mégsem sikerült egy ilyen ésszerű lépést elfogadtatni, még kormánytagként sem. Bízzunk benne, rövid időn belül megszületik a döntés (az oktatási miniszter hajlik erre), ezzel megszűnhet a magyar iskola elleni utolsó érv is.

A magyar iskola választása ugyanis kulcskérdés az asszimiláció megállítsa szempontjából. Ha egy magyar gyerek szlovák iskolában végzi tanulmányait, szülőként ő is nagyobb eséllyel választ majd szlovák tannyelvű intézményt gyerekeinek, így egy-két nemzedékkel később egy magyar család szlovákká válhat. A szlovák nyelvoktatás hatékonyabbá tétele hozzájárulhat ahhoz, hogy még több magyar gyerek kerüljön magyar iskolába, lelassuljanak az asszimilációs folyamatok, sőt, akár még vissza is forduljanak. Az elmúlt évek komáromi beiratkozási adataiból mindenesetre az látszik, a városban stabilizálódtak a nemzetiségi arányok, s Komárom egy évtized múlva is magyar többségű város marad.

Csaba Ádám