Amióta bekerültem Komárom közéleti körforgásába, számtalanszor találkoztam olyan véleményekkel, melyek egyértelművé tették számomra, hogy a belváros haldoklik. Nincs mozgás, nincs nyüzsgés, a boltok bezárnak, az utolsó mohikánok pedig kínlódnak. Ez pedig a turizmus fejlesztése szempontjából sem előnyös, így első képviselői teendőim közé soroltam egy nyári programsorozat életre keltését, hiszen teljesen igaznak tartom azt a mondást, mely szerint ha azt akarjuk, hogy az utazók szeressék városunkat, először saját magunkkal kell újra megszerettetni. Semmi kétség, a mosolygós, elégedett arcok még több ilyet vonzanak be körénk.

Még tavasszal vázoltam a terveimet az általam vezetett idegenforgalmi bizottság előtt. Nagy örömömre szolgált, hogy ezekben szinte minden jelenlévő látott rációt, így végülis közös akarattal bocsájtottuk útjára ezt az ígéretes kezdeményezést. A koncepció szerint szombat délutánonként behúztuk volna a családokat a Klapka térre, mellette pedig esténként a Duna Menti Múzeum kertjében tartottunk volna kultúrműsorokat egy kis gasztróval. Megkerestem a LakeUp szervezőit, és Klement Teréziát, az eddig is évről évre nagy népszerűségnek örvendő Lehár Nyár szervezőjét. Hála az égnek, gyorsan megegyeztünk, már csak a programkínálat volt kérdéses.

Itt jöttek képbe Kiss Rékáék, az idén először megrendezett KomáLom Gyerkőcfesztivál kiötlői. Felkértem tehát a Villa Camarumot, hogy segítsenek nekünk céljaink elérésében. Ennek eredményeképpen szinte minden egyes szombaton ők törődtek a gyerekekkel, és remek családi programokkal színesítették a történetet. Természetesen ilyenkor mindig szólt a zene is, így élőben is bebizonyosodott, amit csak sejtettem, hogy már önmagában ez is mekkorát dob az ottani hangulaton. Az első hétvégén még csak páran kolbászoltak a környékünkön, később viszont már volt mit csinálnunk, hiszen annyian jöttek el, hogy sokszor például az arcfestés, vagy a műtetkók készítésénél is sorok álltak. Ez a programrész a “Zenél a belváros” elnevezést kapta, és most már elmondhatom, minden várakozásomat felülmúlta.

A Bor- és Fröccsterasz nem az én ötletem volt, ezt már Ferenczi Zsolt egyszer megcsinálta, mégpedig a Komáromi Napok ideje alatt. Amikor megláttam, azonnal eldöntöttem, hogy ezt egész nyáron vinni kell tovább, hiszen gyönyörű, festői környezetben lehetett kóstolgatni a finomabbnál finomabb borokat, ez pedig egy olyan újítás, aminek bizony nagyon sokan örültek. A nevetséges anyagi keretünkhöz képest igyekeztünk minőségi műsorokkal előrukkolni, és a telt házas előadások ismét bebizonyították, hogy jó ötlet volt belevágni.

Fontos leszögeznem, hogy a fent említett neveken kívül még számtalan ember, vagy csoportosulás vett részt a programok szervezésében, sajnos helyszűke miatt nem sorolhatom fel őket, de tényleg mindenkinek nagyon hálás vagyok. Ők azok, akik megmutatták, hogy képesek önzetlenül tenni városunk felvirágoztatásáért. Nem morogtak, nem szidtak, csak jöttek és segítettek. A két hónap alatt senkivel nem volt vitám, mindig mindent megoldottunk. Valahogy így képzelem ezt a jövőben is.

Persze, azért jutott a feketelevesből is, hiszen egyesek egy sokadrangú falunaphoz hasonlították a dolgot, mások szerint meg bohócot csináltunk Jókai szobrából. Én meg azt mondom, hogy a számok minket igazolnak. Kimondottan jó volt nézni azt a sok embert, ahogy a saját városában múlatja az időt, teljes elégedettséggel. Innen is üzenném az elégedetlenkedőknek, hogy higgadjanak le, és ha mondani akarnak valamit, keressenek meg. Mindig igyekszem megtalálni a közös nevezőt azzal, akivel lehet.

Akivel meg nem, nos, az meg nézze, ahogy nélküle történnek a pozitív változások. Ez volt a Komáromi Nyár, az idei tapasztalatokat felhasználva jövőre újra találkozunk.

Kovács Dávid, városi képviselő