Néhány hónappal ezelőtt egy felmérés zajlott Komáromban, mely azt térképezte fel, hogy az egyes üzletekben vannak-e magyar feliratok, kiszolgálják-e a vásárlókat magyarul, és mit gondolnak a kétnyelvűségről a boltok tulajdonosai. Van még hová fejlődni egy magyar többségű városban is.

Az elmúlt években több olyan akció is zajlott Komáromban, melynek célja a kétnyelvűség bevezetése volt, hogy a szlovák mellett magyar nyelven is tájékoztassák a város lakóit (részletek keretes írásunkban). Legtöbb esetben vizuális kétnyelvűségről volt szó, azaz a magyar feliratok követeléséről, hiszen ez a kézzelfoghatóbb, tettenérhetőbb, ráadásul jelzésértékű is, hiszen mindenki számára látható, hogy egy adott régióban jelentős számú nemzeti közösség él, melynek anyanyelve különbözik a többségi nemzetétől.

Míg a hivatali kommunikáció során a hatályos törvények biztosítják a magyar nyelv használatát azokon a településeken, ahol a magyarok aránya eléri a 20 százalékot, ez a vállalkozások, üzletek esetében nincs így. Hogy kommunikálnak-e ügyfeleikkel, vevőikkel például magyarul, az kizárólag a vállalkozókon múlik, de ezt semmi nem korlátozza – nagy vonalakban így foglalható össze a kétnyelvű kommunikáció szlovákiai szabályozása. Néhány hónapja pont a vállalkozói kétnyelvűséget feltérképező kutatás zajlott Komáromban, melynek eredményeiről az egyik készítőt, Tokár Gézát, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivőjét kérdeztük.

Magyar feliratok csak mutatóban?

A Fórum Intézet megrendelésére készült felmérés során összesen 106 belvárosi üzletet kérdeztek meg arról, hogy milyen nyelveken kommunikálnak ügyfeleikkel, fontosnak tartják-e a magyar nyelv használatát, mit gondolnak a kétnyelvűségről. Tokár Géza rámutatott, a kutatás több fontos jelenségre világított rá, például arra, hogy a kétnyelvűség és a többnyelvűség fogalma sokak számára értelmezhetetlen. A válaszadók kétharmada gondolta úgy, hogy az üzleteik feliratai kétnyelvűek. Ez a gyakorlatban sokszor csupán a nyitva-zárva táblák kétnyelvű használatát, esetleg az üzlet cégérét jelentette, nem pedig valamiféle konzekvens, írásos kommunikációt – azaz nem minden információ érhető el magyarul, a magyar feliratok háttérbe szorulnak. Csak az üzletek 40 százalékában kétnyelvű minden felirat, míg 20 százalékuknál kizárólag szlovák feliratok láthatók. Ez egy magyar többségű városban harmatos eredmény.

Ha csak azokat az üzleteket vizsgáljuk, amelyekben kitöltötték a kérdőíveket, elmondható, hogy a belvárosi boltok 91 százalékában minden alkalmazott beszél magyarul, azaz a szóbeli kétnyelvűség sokkal inkább érvényesül, mint az írásbeli. A szlovák anyanyelvű boltosok nagy része is jelezte, beszél magyarul.

„A felmérés egyik hangsúlyos része arra irányult, hogy megpróbáljunk átfogó képet kapni a kétnyelvűséghez kapcsolható tévhitekről és feltételezésekről, melyek gyakran elhangzottak érvként mind az ellenzők, mind pedig a támogatók táborában“ – mutatott rá Tokár. Mint kiderült, Komárom belvárosára sokkal inkább a kétnyelvűséghez kapcsolható pozitív sztereotípiák jellemzőek. A boltosok túlnyomó része úgy gondolja, hogy a kétnyelvűség szélesebb vevőkört biztosít, vonzza a szlovákiai magyar vásárlókat, és nem riasztja el a szlovák vásárlókat a magyar dominanciájú közegben. A megkérdezettek egyértelmű többsége erkölcsi vonzatot is tulajdonít a magyar nyelv használatának, nem tartja azt fölöslegesnek, s úgy véli, hogy pozitív képet fest egy cégről a szlováktól eltérő nyelven való megszólalás. A megkérdezettek több mint 80 százaléka szerint többé-kevésbé azonosulni lehet a megállapítással, mely szerint a kétnyelvű kommunikáció növeli a forgalmat, és bevételt hoz az adott cégnek. 70 százalék gondolja úgy, hogy a komáromi magyaroknak igenis számít, milyen nyelven veszik igénybe a szolgáltatásokat, 61 százalék osztja azt a véleményt, hogy a kizárólagos szlováknyelvhasználat a helyi magyar vevőkör elvesztéséhez vezet.

A szlovákoknak tabu a kétnyelvűség

Meglepő és markáns különbség volt a szlovák és a magyar anyanyelvű vállalkozók kétnyelvűséghez való hozzáállásában. A felmérés során 17 vállalkozó, üzletvezető kommunikált szlovákul, ám közülük csupán 4 válaszolt érdemben a megkeresésre, míg a 89 magyarul beszélő boltostól 64 reakció érkezett. A szlovákok 77 százaléka tehát nem kívánt érdemben megnyilvánulni a magyar nyelvhasználat kapcsán, a magyaroknál ez az elutasítás 29 százalékos volt. „A terepen szerzett tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a szlovák közeg eleve tabutémának és konfliktuskeltőnek, vagy egyenesen a nacionalizmus szításának tekinti már azt is, ha valaki a nyelvhasználati szokások felől érdeklődik“ – fűzte hozzá Tokár Géza, aki szerint a szlovákok merev elutasítása azt mutatja, hogy e téren nem történt előrelépés a nyelvhasználati kampányok ellenére sem.

Mit tehet a vásárló?

De hogyan „harcolhat“ a leghatékonyabban egy vásárló a magyar nyelvhasználatért egy-egy üzletben? „A magyar anyanyelvű vásárlók akkor segítenek a legtöbbet, ha tudatosan vásárolnak. Érdemes rákérdezni a magyar feliratok hiányára, érdeklődni arról, miért nincsenek, megdicsérni, ha vannak, egyszóval valamiféle visszajelzést adni a boltosok felé és megerősíteni bennük, hogy kapnak reakciókat a nyelvhasználatra, így fontos a téma” – válaszolta kérdésünkre Tokár Géza.

Úgy véli, a felmérés fontos lépés a kétnyelvűségért folytatott harcban. Egy olyan háttéranyag, amelynek ismeretében a jövőbeni kétnyelvűségi kampányok hatékonyabbá válhatnak, ennek alapján megalapozott üzenetek juthatnak el a megfelelő helyekre. Szerinte a kilátások nem túl fényesek, azonban elérhetőek részeredmények a kétnyelvűsítés terén. Annál is inkább, mivel egy olyan területről van szó, ahol a törvények egyáltalán nem korlátozzák a megszólalást és a kommunikációt, csak a félelmek és előítéletek jelentenek akadályt. A vállalkozók nagy része tisztában van azzal, hogy vevőkörének nagy részét magyar ajkú ügyfelek alkotják, akiknek fontos a magyar nyelvhasználat. Összességében elmondható, Komáromban igény és tér is van a kétnyelvűsítésre.

A felmérés eredményét napokon belül közzéteszik a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának honlapján – kerekasztal.org – is.

(csá)

Kétnyelvűségi akciók Komáromban

2011 május – civilek sikerrel követelték, hogy a kórház bejáratánál újra helyezzenek el magyar nyelvű feliratot. Azóta a kórházban ügyelnek a kétnyelvűségre.

2011 június – magyar feliratokat követelő matricákat ragasztottak ki szerte Komáromban, elsősorban csak szlovákul kommunikáló üzletekre, vendéglátóhelyekre.

2011 július – a komáromi képviselő-testület határozatban szólítja fel a helyi vállalkozókat a kétnyelvűség betartására.

2012 május – az egynyelvű vasúti tájékoztatás ellen szerveznek akciót civilek.

2012 október – civil nyomásra kétnyelvű feliratokat helyeznek ki az újonnan megnyílt Tesco áruházban.

2012 november – a buszállomás átalakítása után a busztársaság kétnyelvű táblákat helyez ki.

2013 május – Ha kell a pénzünk, kérjétek magyarul is! – egynyelvű óriásplakátokra ragasztanak matricákat ezzel a felirattal.

2013 október – helyi civileknek köszönhetően a Merkury Marketet teljesen kétnyelvűsítik

2014 – a Nyitrai Közlekedési és Közúti Szakosztály 33 ezer euróig terjedő bírságot szab ki Komárom városára, amennyiben nem távolítja el a civilek által a Komáromi Erőd népszerűsítése céljából önhatalmúlag kihelyezett kétnyelvűsített tájékoztató közlekedési táblákat.

2015 június – civilek elérik a Cirill és Metód szobor feliratának kétnyelvűsítését, ám négy hónap múlva ismeretlenek eltávolítják a magyar nyelvű matricát.

Megjegyzés: Komáromban a Fontos vagy! mozgalomhoz köthető a legtöbb kétnyelvűségi akció, de az Egy Jobb Komáromért civiljei és más csoportok is szerveztek kampányokat.