Paulík Józsefet, a komáromi extraligás kosárlabdacsapat menedzserét minden egyes szezon után felkérjük egy kis értékelésre, ez pedig most sem maradhatott el. A Duna-parti fiúk az óvatos elvárásokhoz képest a döntőig meneteltek, miközben az európai kupaporondon is bemutatkoztak.

• Elégedett az elmúlt szezonban nyújtott teljesítménnyel?
– Nagyon érdekes évad után vagyunk, hiszen a csapatnak két komoly fronton, az európai ligában és a szlovák bajnokságban is helyt kellett állnia. Mint minden idény előtt, legutóbb is anyagi gondokkal küszködtünk, de végül sikerült összeszedni azt a minimális pénzmennyiséget, amivel végül el tudtunk indulni. Szerintem a körülményekhez képest nagyon jó csapat alakult ki, tehát mondhatjuk, hogy elégedett vagyok, elégedettek vagyunk.
• Élete első európai kupasorozatán is túl van. Milyenek voltak a tapasztalatok?
– A nemzetközi szerepléssel kapcsolatban az elsődleges cél a kijutás volt. Be szerettük volna mutatni Európának a komáromi, vagy ha úgy tetszik, a szlovákiai kosárlabdát. Másodsorban arra is jó volt, hogy felmérjük, nagyjából hol is tartunk. Aki követte a mérkőzéseinket, az levonhatja a következtetéseket.

• A csapat az extraligában viszont a második helyig jutott.
– A szezon 9 résztvevővel indult, ebből pedig nyolcan később a rájátszásban folytatták. A minimális elvárás tehát a legjobb négy közé jutás volt, ez pedig sikerült. Az Inter kiverése és a döntőbe jutás már plusznak számított, ez külön örömöt okozott számunkra.
• Minek volt köszönhető az Inter meglepően sima kiverése?
– A szezon kezdete előtt 3-4 csapat is hangoztatta, hogy bajnokságot akar nyerni, eközben mi szerényen tettük, amit kell. Tudtuk, hogy ha a csapatunk összeáll és mindenki egészséges lesz, akkor bele fogunk tudni szólni a nagyok dolgába. Ez végül így is lett. Az Inter ellen is a csapatjátékunkkal diadalmaskodtunk. A pozsonyiaknál nagy sztárok játszottak nagy pénzekért, mi viszont egy masszív egységet alkotva fektettük őket két vállra.
• A döntő viszont már nem sikeredett túl jól…
– Így van. Nem is szeretném ezt megmagyarázni, de azért sokan nem tudják, hogy a végső összecsapásokra erősen foghíjas csapattal álltunk ki. Több kulcsemberünk is sérülésekkel küzdött, ők nem is nagyon edzettek, ráadásul csak injekciók segítségével tudtak pályára lépni, így pedig nagyon lecsökkentek az esélyeink. Ugyanakkor még így is vállalták a játékot, ezért le a kalappal előttük. Azt mondom, ennél rosszabb helyen sose végezzünk.
• Egy kicsit térjünk vissza az európai sorozathoz. A mérkőzések alapján nincs egy kis hiányérzete? Nem érzi úgy, hogy a csapat akár jobb eredményre is képes lett volna?
– Nincs. Először is tudni kell, hogy a nemzetközi szövetség nagyon szigorú volt velünk. Nem engedték meg, hogy a saját otthonunkban játsszunk, így Székesfehérváron voltunk kénytelenek megmérkőzni ellenfeleinkkel. Ez pedig azt jelenti, hogy mind a 6 találkozót idegenben játszottuk le. A meccsek előtt nem tudtunk helyben készülni, hiszen csak pár órával kezdés előtt érkeztünk. A kosárlabdában a hazai pálya nagyon sokat számít, ez pedig az eredményeken is meglátszott.
• Azért a komáromi szurkolók szép számban elkísérték a csapatot….
– Lehettek volna többen is, de ez nem az ő hibájuk. Szerdán játszottuk a meccseket, hétköznap pedig sokkal kevesebben tudták megoldani, hogy Székesfehérvárra utazzanak. Hálás vagyok viszont azoknak, akik a helyszínen buzdítottak minket. Ugyanakkor egy kis csalódottság is van bennem, hiszen azt gondoltam, hogy a komáromi csapat európai csatározásaira a fehérváriak is kíváncsiak lesznek, ezzel szemben alig akadt helybéli néző.
• A komáromi kosárlabda az utóbbi években a szerény körülmények ellenére nagyszerű eredményeket ért el. Mi a titok?
– Nekünk talán nincs is más esélyünk, mint egy remek kollektíva összerakása, ahol mindenki hajlandó küzdeni a másikért. Ez az utóbbi években nagyjából sikerült is. Nagyon fontos, hogy működjön a kémia, hiszen a mi költségvetésünk a középmezőnyben bandukol, és ezt a tényt csak öszszetartással lehet egyensúlyozni. Ugyanakkor számtalanszor bebizonyosodott már, hogy a pénz nagyon fontos, de nem minden. Egy bizonyos öszszegnek ugyan meg kell lenni ahhoz, hogy játékosokat tudjunk igazolni, hogy nyugodtan tudjunk dolgozni, de a pluszra azért szükség van.
• Mi az a plusz?
– Nálunk például nagyon fontos, hogy a szezonvégi jövés-menés közepette azért 5-6 játékosunk mindig itt marad, így nem kell minden évben a nulláról kezdeni, ráadásul a kollektíva is jobb. Rájuk építünk, és ez működni látszik.
• Mit hozhat a jövő?
– Erről még nagyon korai lenne beszélni. Több fronton tárgyalunk, futjuk a köröket. Talán egy hónap múlvá már többet tudok mondani.