Dobis Márta, a Komáromi Jókai Színház egykori jelmeztervezője volt a Villa Camarum Polgári Társulás által elindított Mi, a komáromiak címen futó nagysikerű beszélgetéssorozat legújabb vendége. A belváros szívében található Zichy-pont közösségi központban ezúttal olyan izgalmas és lebilincselő témák kerültek terítékre, mint a jelmeztervezés, a színház világa, a divat, mint önkifejezési forma, kapszulagardrób és a textilipar brutális környezetszennyező hatásai.

Az est moderátora, Kiss Réka szerkesztőriporter rövid felvezetője után arról faggatta vendégét, milyennek látja a komáromiak öltözködési kultúráját. „Nagyon elszomorít, hogy rendkívül hanyagul öltözködnek az emberek, miközben az öltözetünk a második bőrünk. Ha valakivel találkozunk az első, amit meglát, ami alapján véleményt alkot rólunk, az az öltözetünk. A magyar nyelv nagyon szépen megkülönböztet ruhát, öltözéket, viseletet, rucit, cuccot … és nem mindegy, hogy ezeket magunkra kapjuk, felvesszük vagy belebújunk, ahogyan az se, hogy ruházatunkat hordjuk, vagy viseljük, megjelenünk benne.” Kifejtette, a globalizáció rendkívüli módon lerombolta az öltözködéskultúrát, szinte egész Európában ugyanúgy öltözködnek és ugyanazokba a hibákba esnek az emberek. Egyformán topisak, hanyagok mindenütt. Ma már színházi előadásra is sokszor úgy mennek, mintha kutyát sétáltatni, vagy tréningre indultak volna. Hátizsákkal, pufi kabátot szorongatva nyomulnak be a nézőtérre.

Alkalom, alkat és kor

„Az egyik fő hiba, hogy nem az alkalomhoz illő ruhát választanak az emberek. A nők pedig gyakran esnek abba a hibába, hogy nem a méretüknek megfelelő ruhába bújnak, ami aztán kihangsúlyozza testük előnytelen porcikáit” – mutatott rá. Arra kell törekednünk, tanácsolta, hogy sejtessünk, de ne láttassunk. Amit mindig figyelembe kell vennünk, az az alkalom, az alkatunk és a korunk. Felhívta a jelenlévők figyelmét arra is, hogy a tükörben nem csupán frontálisan, de oldalról és hátulról is meg kell nézni magunkat, hiszen nem biztos, hogy ami elölről jól áll, az hátulról is előnyös.

Megtudhattuk azt is, hogy a kevesebb néha több. Egy jól összeválogatott, színben, stílusban könnyen párosítható kapszulagardróbból lényegesen könnyebben fel tudunk öltözni minden alkalomra, mint kétszekrénynyi, a pillanat hevében összevásárolt ruhatárból. Elárulta, ő például különböző kiegészítőkkel újítja meg egy-egy szettjét. „Nem a gyorsan változó divat, hanem a stílus híve vagyok, ami minőséget képvisel. Nagyon jól lehet ötvözni egy-egy modern ruhadarabot az időtlen klasszikus darabokkal.”

Vásároljunk tudatosan

Természetesen, ha már divatról esett szó, nem lehetett megkerülni annak káros hatását sem környezetünkre, hiszen ma már a textilipar a harmadik legszennyezőbb ágazat. Míg korábban a divat lassan, szezononként változott, ma a fast fashion márkák nagyjából hetente dobnak piacra egy új kollekciót. Dobis Márta elmondta, az alapanyagtól a végtermékig, ha követjük egy farmernadrág elkészülését, azt láthatjuk, hogy 7000 liter víz szükséges hozzá. Ráadásul a textíliák nagy része ma már műszálas. A mikroplasztok még mosás közben is leválnak a ruhákról, ezáltal szennyezik a talajt, az ivóvízkészletünket is. A kidobott, nem újrahasznosított ruhák tonnaszám, hegyekben állnak. A kérdésre, hogy mit tud tenni a „kisember” ennek megelőzése érdekében, Dobis Márta azt válaszolta: kerüljük el a „butikokat”, és vásároljunk tudatosan.

A színek és a textíliák bűvöletében nőtt fel

A továbbiakban a beszélgetés a gyermekkorába vitte el a jelenlévőket. Dobis Márta elmesélte, hogy a szépség, az esztétikum iránti vonzódását és kötődését a szülői házból hozta magával, hiszen édesanyja kiváló, Pécsett tanult varrónő volt, míg édesapja amatőr festőművész. A színek és a textíliák bűvöletében nőtt fel, s ez utóbbinak a változatossága, szépsége, sokszínűsége volt az, ami már egészen kiskorában magával ragadta. „A textíliák megismerése, az abból való alkotás, a szövés, varrás, szoborkészítés mellett grafikával foglalkoztam. A jelmeztervezés csak utána jött.” Egy kedves ismerőse, aki ismerte munkásságát, ajánlotta őt Beke Sándornak, a Komáromi Jókai Színház akkoriban kinevezett igazgatójának, aki éppen jelmeztervezőt keresett. „Jelmezterveim nem voltak, csak rajzaim, és néhány fotó az alkotásaimról, na meg az eredményeim. Azonnal nem vett fel. De nem bántam, engem kielégített, amit csináltam. Két hónap múlva üzent, hogy várnak jelmeztervező és művészeti kivitelező pozícióba, ami azt jelentette, hogy ha a meghívott rendező ragaszkodott a saját jelmeztervezőjéhez, akkor is az én feladatom volt a jelmezek elkészítésének levezetése. Az első asszisztenciám alatt a jelmeztervező megkérdezte, mióta vagyok a szakmában. Mondtam, hogy most kezdtem. Miért, baj van vele? Nem. Úgy csinálod, mintha legalább már húsz éves gyakorlatod lenne.”

Kihívást jelentettek a táncos produkciók

A jelmez- és díszlettervező a rendező mellett elsőként kezd el dolgozni egy előadás megszületésén. A rendező elképzelése alapján elkészülnek a vázlatok, majd további egyeztetés után készülnek el a végleges tervek.

Dobis Márta elmesélte, hogy Komáromból „elcsalták” a veszprémi színházba, ahol Rátonyi Róbert rendezéséhez is tervezhetett. Meghatódva árulta el, hogy a mai napig őrzi azt a köszönő levelet, amelyet a premier után kapott tőle. „Számomra mindig nagy kihívás volt, és éppen ezért nagyon szerettem, ha táncos produkciókhoz tervezhettem, ugyanis azoknál sokkal több mindenre kell odafigyelni, mint egy prózai darabhoz készülő jelmeznél. Úgy kell kifejezőnek lennie, hogy közben a mozgást nem korlátozhatja. De mindegyik megbízást a legnagyobb odaadással és erőbedobással csináltam meg.” Hozzátette, hogy szerette megbeszélni a terveit a színészekkel is, hiszen, ha nem érzik jól magukat a jelmezükben, az visszavesz a teljesítményükből is.

Négy éve dolgozott ott, amikor Holocsy István, a komáromi teátrum akkori igazgatója és Dráfi Mátyás akkori művészeti vezető egy veszprémi szolgálati útjuk során megkeresték, és visszahívták. Hazajött. Ekkor tervezte az Óz, a nagy varázsló jelmezeit, ami egy kivételes hangulatú munka volt.

Rajzdokumentáció a leányvári leletről

Azt est folyamán, Dobis Mártáról kiderültek olyan „titkok” is, hogy aktívan részt vett a komáromi avarkori temető ásatási munkálatánál Trugly Sándor régész felkérésére, a teljes dokumentációt ő készítette. Később pedig a leányvári ásatásoknál a leletanyag rajzdokumentációval bízták meg.

És mik Dobis Márta tervei a jövőre nézve? A rendkívül érdekes, tartalmas beszélgetés végén, azt is elárulta: „Boldog nyugdíjas kor, és bármi, ami jön, azt élvezni és elfogadni.”

JN.
Színházi fotó: Dömötör Ede