Mondják, Kolozsnémára annyit kell menni, hogy az már világ végén van. Szalay Rozália polgármester szerint ez a falu a világ közepe. A nyugalom völgye. Kétórányira Bécstől, Pozsonytól, Budapesttől. A szívét melengeti, hogy itt a gyermekek nem a számítógép előtt ülnek, hanem fociznak vagy fára másznak. Az ország legrégebben funkcióban lévő polgármester-asszonyánál vendégeskedtünk.

• Harmincegy esztendő hosszú idő. A polgármesteri székben talán már egy év is sok lehet.

– Attól függ, kinek. Nagyon szeretem a polgármesterséget, mert minden nap másmilyen. Közben felnőtt egy új generáció új igényekkel. Érdekes szakma, aminek alapja, hogy nagyon kell szeretni az embereket. Nem szabad tőlük elszakadni, és akkor a polgármesteri feladatok sosem lesznek unalmasak. Ha van egy jó falu, le lehet gyűrni a kihívásokat.

• Tett valamilyen vállalást funkcióba lépésekor, amihez tartja magát?

– Megőrizni Kolozsnémát és szolgálni az ittenieket. Igyekeztem a 31 év alatt úgy viselkedni, hogy teljesítsem ezt a vállalásomat. Amit nagyon szerettem volna, hogy Kolozsnéma újra kikötő legyen, sajnos, nem sikerült. Létrehoztunk egy pontont, próbaüzemben jár a 12 személy és kerékpár szállítására szolgáló katamarán, de kikötő nincsen. Ebben az országban álmodni lehet, ám a megvalósítást mindig az ország feltételei adják, és ezek a feltételek sohasem voltak rózsásak. Mindig résen kellett lenni.

• Hogyan bírta a munka sűrűjét?

– A 31 év alatt egyszer sem sikerült úgy elterveznem a falu költségvetését, hogy a következő évben bejöjjön. Nem lehet előre tudni, hogy milyen lehetőségek lesznek jövőre. El lehet képzelni, mire van szüksége a falunak, mi lenne jó, mennyi a bevételünk, de a biztos bevételek, az ingatlanadó, a bértömeg adó és az, amit az állam visszautal a falu számára, arra elegendőek, hogy a mindennapi életet biztosítsuk, különösebb beruházásokra nem futja. Itt mindig annyi a „ha” és a „de”, meg az éppen adott állami politikai helyzet, hogy behatárolja a szándékot, a tervet. Egy kis falu polgármesterének tudnia kell, hogy az aktuális információkat egyedül kénytelen keresni. Majd ha már nem leszek polgármester, akkor fogom az emberektől igazából megkapni, mi az, amit jól, vagy rosszul csináltam. És a kritikákból biztosan rengeteg lesz. Annak idején az Együttélés színeiben nyertem meg a polgármester-választást. Ahogy az Együttélés olvadt és alakult a magyar párt, mindig vele együtt alakultam és mentem. Kolozsnéma testületébe nyolcvan vagy száz százalékban mindig magyar párt képviselői kerültek be. Konzervatív nemzetiségi elveket vallok, ezeket tartom egészségesnek, és valahogy felsorakozott mögém a falu. Héttagú a testület, mindig a maximális létszámot választottam. Lehetne háromtagú is, de azért három ember ne döntsön egy falu életéről. Minél több nézet van, annál jobb. A faluért élt és dolgozott valamennyi testület, bármiben támaszkodhattam rájuk.

• Mire a legbüszkébb?

– Arra, hogy 31 évig polgármester maradhattam, mernek hozzám szólni az emberek, és mindenki a keresztnevemen szólít. A gyerekek közül sokan Rozi mamának hívnak. Az elejétől kezdve megmondtam mindenkinek, akivel csak találkoztam, hogy ne polgármester asszonyozzanak. Olyan személy vagyok, akit a kolozsnémaiak pénzéből fizetnek, azért választottak meg, hogy ha kell, nyugodtan fordulhassanak hozzám és segítsek, amiben tudok. Örülök annak is, hogy a LEADER Európai uniós programnak a faluban van a székhelye, 33 község tartozik hozzá.

• Mivel kellett a legtöbbet foglalkoznia?

– Kilencvenhatban a gáz bevezetésével. Erre a mai napig büszke vagyok. A vízművek transzformációjára, amit ránk akartak kényszeríteni, és amit végül nagy nehezen megoldottunk már kevésbé, de végül ki tudtunk lépni a transzformációs projektből és a Nyugat-Szlovákiai Vízművek Rt. részvényeseivé váltunk.

• Mi most a legfrissebb projekt a faluban?

– Egy hőszivattyú beszerzése az öregotthonba. A berendezés a levegőből kiszűrt hőenergiával állítaná elő a fűtésre szolgáló meleg vizet, amire napelemek is rásegítenének. Pályáztunk az eszközre, meg is nyertük a pályázatot, de sajnos nem biztos, hogy megvalósíthatjuk. Most kellene elkezdődniük a munkálatoknak, ám a pandémia okozta áremelések miatt közel negyven százalékkal megemelkedtek a költségek, a nyolcvan ezer eurós projektből százhúsz ezres lett, a jelenlegi anyagi helyzetünk nem engedi meg, hogy az öt százalékos önrész ötvenöt százalékos legyen.

• Kupákat, okleveleket látok az irodájában. A díjai?

– Egyetlen díjat sem kaptam a 31 év alatt, ezeket a serlegeket a gyerekek hozták különböző versenyekről. Mégis egy mindennél hatalmasabb díjban, az itteni emberek és gyerekek szeretetében részesültem! Együtt élek a faluval, az itteni emberekkel. Táborozni járok a gyerekekkel, fellépek a nyugdíjas klubbal, beállok közéjük szereplőnek. Összefogást és jókedvet kaptam az itteniektől. Többet nem is kívánhat az ember.

• Van, amit nem tudott megoldani?

– Szívfájdalmam a Duna-menti erdők természetvédelmi területté nyilvánítása, amivel tönkretették a csodálatos Duna-partunkat, a tulajdonosok nem gondozhatják úgy az ott lévő területeiket, mint valamikor. Úgy nézett ki ott minden, akár a paradicsom. Most gaz van mindenütt, nem látok be a fák közé, pedig az 1965-ös árvíz előtt a falu Kisnéma nevű része az árterületben volt, az emberek imádtak ott élni. Szeretném, ha hajók, csónakok állnának a Duna-parton, ha meg lehetne inni ott egy kávét egy kis restiben, ahogy valamikor a halászcsárdában.

• Ott ring a Dunán a Kolozsnéma katamarán. Mi is beszámoltunk erről a lapunkban. Lehet, hogy ez segít emelni a népesség számát is? Úgy tudom, jelenleg ötszázan élnek itt.

– Mi voltunk errefelé a legnagyobb falu, amíg nem zárták le a határokat. Ez az épület, ahol most ülünk, körjegyzőség volt, Csicsó és Füss is ide tartozott. A faluban zajlott az élet. Remélem, hogy a fiataljaink gyakran átmennek a túloldalon lévő Gönyűre és hoznak maguknak párt. A két falu sok évtizede együtt él. Gönyű lassan kinövi magát. És mi az, ötszáz méter a Dunán? Pláne, ha át is lehet majd menni. Még sörözni meg kártyázni is oda fogunk járni, és fordítva.

A „kikölcsönzött” polgármester

Szalay Rozália előző munkahelye, az Állami Vízgazdálkodási Beruházási Vállalat (Vodohospodárska výstavba š.p.), ahol építkezési felügyelőként dolgozott, 31 éve „kölcsönadta” polgármesternek. Elmondta, aki a faluból kéri, ingyen elvégzi családi háza felügyeleti munkálatait. Rózsikának, ahogy mindenki szólítja Kolozsnémán, egy fia, három unokája van. Nem győzi hangsúlyozni, mekkora megtartó erő tájainkon a Csemadok. Ezért rendezik 1959-től a szervezet területi választmányával közösen a faluban a járási dal- és táncünnepélyt. Eddig csupán kétszer maradt el a rendezvény: 1965-ben a dunai árvíz, 1968-ban az oroszok bejövetele miatt.

Bárány János,
(fotók: a szerző)

Két év után vízen a Kolozsnéma katamarán
Három felújított magyar óvodát adtak át
Daloltak és táncoltak a Csemadok napon