A komáromi Kikötő – Polgári szalon legutóbbi, a Teljes szabadság, vagy totális kontroll? címmel meghirdetett est két vendége a budapesti Pető Péter újságíró, író, politikai elemző és a komáromi Gazdag József újságíró, író volt. A beszélgetést vezető Bödők Gergely történész, a budapesti Clio intézet főmunkatársa a bevezetőben elmondta, feladatuknak tekintik, hogy építsék a felvidéki és a magyarországi kapcsolatokat, amit a vendégek személye is türköz.

A beszélgetés fő vezérfonalát az a kérdés adta, hogy mennyire hat a mai kor emberének személyiségére, életére, szokásaira a közösségi média? Mennyit tudnak rólunk a technológiai óriáscégek, és mennyire élnek vissza a rólunk szerzett adatokkal? Káros-e és ha igen, akkor mennyire a Meta univerzum?

Pető Péter kifejtette, a 2010-es években, az Arab-tavasz idején, nagy potenciált látott a közösségi médiában. Egy olyan platformnak hitte, ami majd összeköti az embereket, ami képes elnyomó rezsimek alatt összekapcsolni az azonosan gondolkodókat, és politikai változásokat indukálni. Szabad vélemény- és gondolatnyilvánítást tesz majd lehetővé, „kapuőrök” ellenőrzése nélkül. Ma már az akkori tech-optimizmusát naivitásnak gondolja, és a „lájkszörnyeteg” közösségi médiáról inkább az a véleménye, hogy tönkreteszi az emberi kapcsolatokat, polarizálja a társadalmat és az ellenőrizhetetlen mennyiségű álhír (fake news) miatt egy hamis képet nyújt. Kiszolgálva ezzel a laposföld-, gyíkelmélet és egyéb konteók hívőit. Gazdag József elárulta, viszonylag későn, akkor is szakmai okokból regisztrált a facebookra, de a mai napig keveset használja, mert úgy gondolja, hogy rengeteg időt el tud rabolni az embertől, amit inkább a családjával szeretne tölteni.

Kísérleti alanyok vagyunk

Mindketten abban látják a közösségi oldalak legnagyobb veszélyét, hogy torzítja a gondolkodást, addiktív hatása van. Állandó online jelenlétre szoktat, ugyanis a

Google, és a Facebook különböző portáljainak elképesztő profitja azokból a reklámokból származik, amiket az emberek hírfolyamában – profiljuk alapján, tűpontosan kielemezve személyiségüket – feldob az algoritmus. „Pontosan azt teszi elénk, amit látni szeretnénk, nincs választási lehetőségünk, egyszerűen buborékokba zár minket, hogy minél több időt töltsünk az oldalon, ezzel egyre nagyobb és nagyobb profitot termelve a számukra. Miközben nekik nincs pénzügyi felelősségük, hiszen azokból a tartalmakból élnek, amit az emberek, a vállalkozások és a digitális média megoszt. Nincs morális felelősségük sem. Ez kódolt volt. A profit iránti hajsza mindig felül fogja írni a demokratikus elveket” – jelentette ki Pető Péter.

Gazdag József még kollégájánál is riasztóbbnak látja a helyzetet, ugyanis az okostelefonok és a közösségi platformok eleve úgy lettek kifejlesztve, hogy minél inkább függőséget okozók legyenek. A végtelen hírfolyamok ugyanazon az elven működnek, mint a nyerőgépek. „Az egész egy viselkedéslaboratórium, ahol mi vagyunk a kísérleti alanyok. Az emberi agyat próbálják megheckelni. Jobban tudják prognosztizálni a felhasználó jövőbeli cselekedeteit, mint ők maguk. Van ebben valami borzongató. És ez részben a mi tudtunk nélkül történik. Ugyanakkor kérdéses, hogy ha ezt tudjuk, akkor változik-e valami” – tette fel a kérdést. Szerinte rendkívül hamar kiderült, hogy a közösségi platformok hamarabb lesznek a demokrácia sír-ásói, mint bajnokai.

Digitális demencia

Az est során szó esett arról is, hogy a rendszeres internet- és okostelefon-használat miképpen változtatja, „huzalozza” át az emberi agyat, építi le a memóriánkat, redukálja a szókincsünket, és mivel szavak helyett az érzelmeinket emojikkal fejezzük ki, érzelmi elsivárosodást okoznak. Egy idő után digitális demenciát váltanak ki. „Hogy emellett milyen hosszútávú egészségügyi kockázata van, okoz-e esetleg tumoros megbetegedéseket, azt most még nem tudjuk – fűzte hozzá Gazdag József. – Ezt jó tíz év múlva fogjuk csak látni. Ahogy azt sem tudjuk, hogy Steve Jobs és Bill Gates miért nem engedte a saját gyerekeinek az okostelefonok használatát.”

Pető Péter kifejtette: a Tik-Tok nemzedék, amelyik hozzászokott a 15 másodperces tartalmakhoz, egyre nehezebben tudja ennél hosszabb ideig fókuszálni a figyelmét, ami szükségszerűen maga után vonja, hogy az őket megcélzó tartalmakat ilyen időbe kellene belesűríteni. Érdemi, politikai tartalmakat azonban ilyen rövid idő alatt még felvázolni is lehetetlenség, ezért a kampányszövegek szlogenjeit már 9-10 éves gyerekek értelmi szintjének megfelelően fogalmazzák meg.

Biztos, hogy ezt akarjuk?

(janković)