Komárom. Két évvel ezelőtt még úgy volt, hamarosan indul a komáromi Duna Menti Múzeum felújítása. Azóta azonban számos kiállítást nyitottak meg és zártak be, a munka, a kutatás ugyanúgy folyik tovább, ám semmi jel nem utal arra, hogy kezdődne a rekonstrukció. Vajon miért csúszik az 1913-ban átadott Kultúrpalota korszerűsítése? – kérdeztük Csütörtöky Józsefet, a nagy múltú intézmény igazgatóját.

„Újabb problémák merültek fel, – sóhajt Csütörtöky József – pedig 2020-ban már ötödször írták ki az országos közbeszerzési pályázatot az épület felújítására. Nyitra Megye Önkormányzata azonban az egyik jelentkező cég árajánlatát sem tudta elfogadni. Ráadásul az idő előrehaladtával az építőanyagárak is megemelkedtek, így újra kellett gondolni az előzetes költségvetést. Mindeközben Jakab Béla építészmérnök-statikus, aki a felújítás terveit kidolgozta, elhunyt, így az ő munkáját az FKF design tervezőiroda vette át. A költségvetés aktualizálásakor, ami jelenleg másfél millió euró, leellenőrizték a statikai adatokat, és kiderült, hogy a nyugati épületszárny alapjainak megerősítésére kidolgozott tervdokumentáció nem elegendő.”

A múzeum igazgatója elmondta, a kilencvenes évek végén tetőjavításra, 2003–2004-ben pedig az épület külső falainak tatarozására került sor, de maga az épület utoljára 1969/1970-ben lett felújítva. A Kultúrpalotában lévő állandó tárlatok, valamint az épület nyílászárói, elektromos hálózata, fűtésrendszere, már szó szerint „múzeumi darabok”, rég esedékes lett volna a teljes felújításuk. A munkálatok megkezdésének csúszása a jelenlegi energiaárak mellett komoly veszteséget jelent.

Az egykori Kultúrpalota rekonstrukciós tervében szerepel a 21. században alapelvárásnak számító akadálymentesítés is. A mozgáskorlátozott látogatókat egy üvegfalú panorámalift viszi majd fel az emeleten lévő állandó tárlatokhoz, illeve a díszteremben tartott rendezvényekre.

Ám Csütörtöky József sem tud választ adni arra, mikor kezdődhet a rekonstrukció – csak annyi bizonyos, a felújítási munkálatok minimum egy évig tartanak majd. Előtte azonban óriási munka vár a múzeum alkalmazottjaira, hiszen a tárlatokat le kell bontani, a vitrineket szétszedni és mindent gondosan, leltári számmal ellátva elcsomagolni. „Mindennek helyet kell keresnünk, ami nem lesz egyszerű, hiszen raktáraink már tele vannak. Az elmúlt ötven évben szépen gyarapodott múzeumunk gyűjteménye, már több mint százötvenezer tárgyat tartunk nyilván. Óriási szám. Sok múzeumban ennek egynegyede, ha van” – mondta büszkén az igazgató. E nagy mennyiségű tárgynak az állandó kiállítására a múzeum épületében nincs elegendő hely, ezek egy részét tematikus, időszakos kiállítások keretein belül igyekeznek a látogatók elé tárni.

Európai szintben gondolkodnak

„Állandó kiállításaink harminc évvel ezelőtti megnyitása óta nagyot változott a muzeológia, a technika, a lehetőségek, és természetesen maga a világ is. Jó lenne idővel ezeket is újragondolni, kiaknázni a kor technológiája és a digitalizáció adta lehetőségeket, és bővíteni az időközben tulajdonunkba került tárgyakkal. Meg kell szólítanunk az informatikai alapokra épülő kor emberét. Nagyon le vagyunk maradva. Sajnos Szlovákiában rendkívül kevés az ilyen célra kiírt pályázat. Magyarországgal ellentétben, ahol milliókat költenek a múzeumokra, nálunk se a mostani, se a korábbi kormány nem tudatosította, hogy az egyetemes kulturális örökség megőrzése mellett a múzeumok fontos funkciója a kultúraközvetítés, ami a kiállításokon és a múzeumban szervezett kulturális és közművelődési programokon keresztül tud megvalósulni. Ehhez azonban a magyarországihoz hasonló finanszírozási rendszerre lenne szükség” – foglalta össze Csütörtöky József.

Időközben a múzeum szakemberei megalkották az új állandó kiállítások forgatókönyvét, néhány látványterv is készült. „Még kérdéses, hogy az ehhez szükséges több százezer eurót miképpen tudjuk bebiztosítani, de nem szeretnénk megalkudni. Európai színvonalú, a modern technika vívmányait felhasználó kiállításokban gondolkodunk. Rengeteg tervünk és ötletünk van. Közben pedig már készülünk arra, hogy méltó módon emlékezzünk meg Jókai Mór születésének 200. évfordulójáról. Remélem, hogy 2025 júniusáig, míg a jelenlegi kinevezésem szól, sikerül mindent megvalósítani.”

Elveszett műkincsek nyomában

A korábbi Komárom vármegyei és városi múzeumból az államosítás után, az 50-es évek végén rengeteg értékes műtárgyat és könyvet vittek el más múzeumba és könyvtárba. Ezeknek jó részét ugyan komoly harcok árán sikerült visszaszerezni, ám a legértékesebbeket – az inkunábulumokat, vagyis ősnyomtatványokat (a világ első nyomtatott könyvei közé tartozó kötetek) –, még mindig a Turócszentmártoni Nemzeti Könyvtárban őrzik.

„A múzeum történetének újabb sötét fejezete 1957-re datálható, amikor az akkori igazgató, Skákala úr, arra hivatkozva, hogy a természettudományi kiállításnak kell a hely, helyszűke miatt 67 képzőművészeti alkotást átadott a bajmóci várban akkoriban kialakított kerületi galériának. Még Feszty Árpád, A bánhidai csata című monumentális alkotását is kiszedték a keretből (Hültl Dezső a Kultúrpalota dísztermének központi falát szándékosan úgy tervezte, hogy a hatalmas méretű festmény elférjen), és egy fahengerre feltekerve elvitték. Mivel a leltárkönyvünk a háború alatt elveszett, az újba pedig még nem vezették be a festményeket, az átadás során készült jegyzőkönyvbe csak annyit írtak, hogy összesen 61 képet és 6 szobrot visznek el. Letétbe! A bajmóci galéria akkori igazgatója viszont érdekes módon nem felejtette el leltárba venni ezeket a műalkotásokat. Jogtalanul. Nem sokkal később azonban a képtárat a bajmóci vármúzeum irányítása alá vonták. Tíz évvel később Kajtár József került múzeumunk élére, aki becsületesen elkezdte átvenni a gyűjteményeket, rájött erre a turpisságra. Kitartó munkájának köszönhetően 1972-ben, ugyan borzasztó állapotban, de 35 képet és 2 szobrot, amiket a bajmóci vár nedves pincéjében tároltak, visszakaptunk – néhányat penészesen. Továbbá írásban elismerték, hogy náluk van további 7 kép. Kajtár József 1990-es nyugdíjba vonulásakor azzal adta át a vonatkozó dossziét, hogy folytassam a harcot. Tavaly a Konkoly kiállítás kialakítása során megállapítottam, hogy Komáromi Kacz Endre Konkolyról készült portréját még nem adták vissza. Felvettem a kapcsolatot a vármúzeum jelenlegi igazgatójával, aki elismerte a követelésünket, csakhogy ők már a Szlovák Nemzeti Múzeum kihelyezett részlegeként működnek, ami megnehezíti a helyzetet, mert jogilag állami vagyon nem ruházható át megyei tulajdonba. Most a privigyei bíróság vagyonjogi döntésére várunk, ami évekbe is telhet. Az ismeretlen művésztől származó négy monumentális bibliai témájú festménynek, Kossuth Lajos öregkori, Mária Izebella, valamint egy ismeretlen tábornok portréjának, melyek valószínűleg Konkoly-Thege hagyatékából kerültek a múzeumunkba, hatalmas az eszmei és anyagi értéke” – részletezte Csütörtöky József.

A világ tíz leghíresebb glóbuszának egyike

Az év végére várható a Blaeu-éggömb restaurálásának befejezése. A hihetetlenül értékes kincs évtizedeken át porosodott észrevétlenül a múzeum raktárában. 2008-as felfedezése annak volt köszönhető, hogy az ógyallai Szlovákiai Obszervatórium felkérte a múzeumot, hogy a történeti gyűjteményünkből kölcsönözzenek ki egy régi glóbuszt a tervezett Konkoly-Thege Múzeumba. „A legkorábbira, amelyen az emberöltőnyi portól alig lehetett kivenni valamit, nemet mondtak. Gondoltam, ha már előhoztuk, akkor rendbe hozatom a restaurátorunkkal. Ahogy vékonyodott a glóbuszon a porréteg, úgy lett a restaurátorunk arca egyre megdöbbentebb. Alig bírt megszólalni. Ugyanis kiderült, a híres amszterdami Blaeu-műhelyben 1603-ban készített, Jacques de Gheyn rézmetszeteivel díszített éggömb állt előttünk. A 34 cm átmérőjű éggömb különlegessége a csillagképek manierista stílusú mitológiai ábrázolása, kivételesen igényes művészi kivitelben. Az I. és a II. kelet-indiai holland expedíció által felfedezett tizenkét új csillagkép mellett a déli csillagképek közül a Fera (Farkas) képe tizenkilenc csillagról huszonhatra módosítva először Blaeu éggömbjein jelent meg. Kevesebb mint tíz maradt fenn az egész világon ezekből a glóbuszokból.”

Az éggömb első tulajdonosa feltételezhetően II. Rudolf császár volt. Később valószínűleg a pozsonyi főszékesegyház könyvtárát díszítette. Városunkban először 1889-ben, a Gyulai Rudolf által kiadott Kalauzban kerül említésre kiállítási műtrágyként, mint Schnitzer Ármin komáromi főrabbi ajándéka.

A Blaeu-műhelyben nyomtatott térképek, glóbuszok kézi festéssel készültek, melyet bizonyára egy erre szakosodott mester végzett el. Most azonban a glóbusz hiányzó szelvényeit a bécsi és a prágai Blaeu-éggömbök képeinek alapján, az ELTE Kartográfiai Tanszékének szakemberei az általuk kifejlesztett számítógépes 3D, illetve 2D-s modellezéssel készítik el. Ez már a restaurálás utolsó szakasza.

Megtudhattuk, a múzeum szinte összes gyűjteményében találhatók ritkaságok. Világhírű a hetényi ásatások során előkerült filigrán díszítésű kelta kori karkötő is. Még a Párizsban 1993-ban kiadott Művészeti Világatlaszban is helyet kapott. A párizsi szerkesztők több ezer lelet közül harminc tárgyat tartottak méltónak arra, hogy a kelet-európai kelta kultúrát jellemezze.

Idén év végén „A múlt földben nyugvó emlékeinek kutatója” címmel a múzeum egykori igazgatójának, Dr. Mikuláš Dušek régész születésének 110. évfordulója alkalmából rendezett tárlaton az 1950-es években végzett régészeti ásatások leleteit mutatják majd be. Az avar kori gyűjteményük egy része pedig nemrég még az ausztriai Schallaburg kastélymúzeumban volt kiállítva, most pedig utazik Németországba. „Hosszasan sorolhatnám a múzeumunkban megbúvó különleges és értékes tárgyakat. Remélem, az átépítés után méltó körülmények közt lehet majd ezeket megtekinteni.”

Janković Nóra

Kapcsolódó cikkeink:
Komárom rejtett kincsei nyomában
Korabeli gályával érkeztek a rómaiak Leányvárra
Kelemantiát is felkereste a miniszter
Az ember, aki éjszakánként az égbolton barangolt
Múzeumi siker Rómában