A járványhelyzet már lassan egy éve nagymértékben befolyásolja életünket. Az újév megünneplése után mindannyian bízunk abban, hogy hamarosan jobbra fordul a helyzet, ám a lényeges változásra még várni kell. Jelenleg annyit tehetünk, hogy vigyázunk magunka és egymásra, miközben megpróbáljuk megérteni és elfogadni a sok tiltást. Minden korosztály nagy nyomás alatt van. Az iskolák megnyitása sem történhetett meg a tervezett időpontban, így az oktatás maradt az online rendszerben. Nem beszélve arról, hogy a fiatalság már jó ideje elvesztette kedvenc szórakozóhelyeit, szabad mozgását, megszokott életritmusát. Vajon, hogyan élik meg mindezt? Milyen hatással vannak a tilalmak és a korlátozások a fiatal generációra?
Veszprémi Norbert, barman és hőszigetelő magánvállalkozó, Komárom
Két állásom is van és szerencsére a fő bevételi forrásomat nem vesztettem el a járvány miatt. A hétvégéim lettek szabadok, mivel barmanként jelenleg nem dolgozhatok, hiszen nem üzemelhetnek a szórakozóhelyek. Ezt az időt a családommal és a párommal töltöm, tehát valahol próbálom a lehető legtöbb jót kihozni a történtekből.
Viszont a megszokott mindennapok nagyon megváltoztak főként a kijárási korlátozások miatt. A barátokkal és munkatársakkal való találkozások is nagyon ritkák lettek. A beszélgetéseket legtöbbször videochaten oldjuk meg online formában. Nekem ez elég furcsa így, mivel 3 éve már, hogy szinte minden hétvégémet szórakozóhelyen töltöttem: vagy dolgoztam, vagy vendégként buliztam. Nehezen feldolgozható, hogy még házibulikat sem tarthatunk. Nagyon hiányzik már a pörgés, a szórakozás, azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.
Remélem, hogy mihamarabb túl leszünk az egészen, minden visszatér a régi kerékvágásba, beindulhat végre a vendéglátóipar, s a bárpultok mindkét oldala megtelik újra boldog emberekkel.
Szalay Krisztina egyetemi hallgató, Ekel
A napjaim 2020 márciusában változtak meg gyökeresen, amikor bezártak az egyetemek, kollégiumok és hazaköltöztem Budapestről. Számunkra azért különösen nehéz ezt elfogadni, mert olyan egyedüli és életre szóló időszaktól fosztanak meg bennünket, amit sosem kapunk vissza. Nagyon hiányzik a szabad mozgás, hogy félelem nélkül lehessen elindulni otthonról, beülni egy csésze kávéra vagy megnézni egy filmet a moziban. Hogy rettegés és korlátozás nélkül tudjunk találkozni szeretteinkkel. Hogy szabadon tudjunk tervezni, álmodozni és ne attól féljünk, vajon mikor veszi el tőlünk mindezt egy újabb szigorítás.
Viszonylag gyorsan sikerült alkalmazkodnom a kialakult helyzetekhez, hiszen mást nem is tehettem. Bár bennem is volt jócskán félelem, harag, csalódottság, de hamar rájöttem, hogy ez nem segít. Inkább azt kérdeztem magamtól: itt ez az újabb kihívás, hogy lehet belőle kihozni a maximumot? Mindezek után az eddigi hobbijaimra kezdtem tudatosan több időt és energiát fordítani. Ilyen például az olvasás, az írás, a jóga, az olasz nyelv tanulása vagy a hangoskönyv-felolvasás. Ezzel párhuzamosan elkezdtem egyre inkább kiiktatni a felesleges közösségi média használatát az életemből, aminek rengeteg pozitív hatását látom.
Szerintem az élet egy ilyen mértékű járványhelyzet után semmiképp sem lesz már ugyanolyan, mint korábban. Bízom benne, hogy az emberek sokkal elővigyázatosabbak lesznek, jobban odafigyelnek majd magukra és egymásra is.
Cseh Eszter egyetemi hallgató, Nagykeszi
A vírushelyzet következtében megváltoztak a mindennapjaim. Itthon töltöm minden szabadidőmet, általában olvasással vagy tanulással. Az online oktatás senkinek sem jó. Sajnos ebben a formában nem lehet olyan könnyen tanulni, ahogy sokan azt gondolják. Sokkal jobban örülnék, ha újra rendesen zajlana a tanítás. Az egyetem mellett dolgoztam is egy kis kávézóban. Élveztem az ottani munkát, mert szeretek emberek közt lenni. Már a járvány kezdetén be kellett zárnunk, mostanra már nagyon hiányzik az a munkám is. Legjobban persze a barátaimat hiányolom. Sajnos már egy jó ideje nem találkoztunk és az interneten keresztül mégsem olyan beszélgetni, mint személyesen. Hiszem, hogy amint a helyzet megengedi minden elmaradt bulit pótolunk.
A motivációt az jelenti számomra, hogy ezen túl leszünk egyszer. Viszont úgy gondolom, amíg nem kapja meg mindenki a megfelelő védőoltást, addig nem fog visszaállni a rend. Ez a bezártság senkinek sem tesz jót, azonban azt javaslom, tartsunk ki és ne veszítse el senki a reményt!
Ferenczy Viki