Bevallom, kicsit aggódom, amikor kislányommal sétálok Komárom utcáin. A babakocsival közlekedők sokszor extrém körülmények között tudnak egyik pontból a másikba eljutni. Nem csupán az utak, a járdák és a parkok állapota lehangoló, de a lakótömbök közti életterek kinézete is bőven hagy kivetnivalót.

Gyermekem jövőjét szem előtt tartva szomorúan konstatálom, hogy Komáromban a jó oktatási színvonal ellenére egyetlen iskola sincs felújítva, de az ablakok esetleges cseréje is többéves, buktatókkal teli feladat. Az egyik szemem örül, hogy a helyi sportélet milyen gazdag és eredményes, ugyanakkor a másik sír, mivel nehéz megmondani, hogy egy aggódó szülő melyik lerongyolódott sportlétesítménybe engedi el nyugodt szívvel csemetéjét. Nem elég, hogy a fürdő felújításával már minden környező város megelőzött minket, de lesújtó, hogy a komáromi esetben még az sem egyértelmű, milyen jövőképet szánnak a fürdőnek.

Aggódom, mivel Komárom lakossága az elmúlt másfél évtizedben jelentősen fogyott, a lakosság tíz százaléka tűnt el, és 1600 lakosnak nem ismert a lakcíme, sokan pedig már csak papíron vannak jelen. Szülőként már elgondolkodik az ember azon, hogy olyan városban élünk-e, ahol a gyerekünk is letelepedhet. Tudnak-e majd munkát találni a környéken, és élhetőnek találják-e majd Komáromot? A tanulás és az alkalmi munka után mérlegelik-e a hazatérést, vagy már most meg kell barátkoznunk a ténnyel, hogy amint lehetőségük adódik, „dobbantanak”. Én a kislányomat szívesen látnám a közelben, hogy később is együtt tudjuk élvezni az élet apró örömteli pillanatait.

Amikor Szénássy tanár úrral alkalmanként közösen jártuk a várost, sokat mesélt nekem. Mikor édesapám Komáromról beszélt, minden szavában éreztem azt a bizsergést, amiért jó komárominak lenni. A múltat ismerve, a jelent látva, kijelenthetjük, hogy ez a város többre hivatott. Ez a város egykor a térség meghatározó központja volt, most pedig sok tekintetben sereghajtóként kullog. A földrajzi, gazdasági és a tradíciókra épülő lehetőségek kiaknázatlanok, csak sodródik Komárom.

Aggódom, de még mindig bizakodó vagyok. Bízom benne, hogy a több év lejtmenet után sikerül irányt és tempót váltani. Nem akarok lehetetlent, csak a szomszédos városokhoz hasonló gazdasági fejlődést, egy elfogadható életkörnyezetet és egy élhető várost. Nem akarok mást, csak büszke anyukaként, a városban korzózva elmesélni a lányomnak azt a sok érdekes történetet, amit nekem a felmenőim meséltek. Örülnék, ha Komárom újra felnőne korábbi rangjához és az elvándorlás helyett egy kedvelt célpont volna a letelepedésre. Ha az emberek nem savanyodnának bele a hétköznapi gondjaikba, ha helyben találnának munkát és a szorgalmas munkáért tisztességes bért kapnának. Az alapfeltételek adottak, csak néhány dologban gyorsan változtatnunk kell. És ami talán még fontosabb, kézbe kell vennünk a saját sorsunkat. Hogy aztán nyugodtan sétálhassunk az unokákkal is.

Szénássy Tímea