A legtöbb ember, ha bemegy egy orvosi rendelőbe, azonnal elveszíti megszokott magabiztosságát, és zokszó nélkül elfogadja a helyzetből adódó alá-fölé rendelt viszonyt. Bár a szlovák egészségügyi ellátásról szóló törvény számos jogot biztosít a betegeknek, köztük a tájékoztatáshoz, a méltó bánásmódhoz való jogot (melyek egyébként alkotmányos jogaink is), kevesen tudnak róla, vagy nem merik érvényesíteni ezeket, ha elégedetlenek a kapott egészségügyi ellátással.

Ebben a témakörben tartott hiánypótló előadást Komáromban a Felvidéki Dúlák Közösségének novemberi rendezvényén Ilka Viktória jogász, akinek szakterülete a várandósság és a szülés időszakának jogszabályozása.

A rendezvényt Vataščin Balázs Emese, a civil kezdeményezés elindítója egy szál vörös rózsával a kezében nyitotta meg, ezzel szimbolizálva a nemzetközi Rose Revolution mozgalom támogatását, amely a nők elleni kórházi erőszak megszüntetése érdekében jött létre. Tagjai november 25-én világszerte egy szál vörös rózsát helyeznek el a szülészetek kapujában, néha traumatikus emlékeiket felidéző levelek kíséretében, így tiltakozva az őket ért méltatlan bánásmóddal szemben.

Nem kezelhetik tárgyként az embereket

Paradox módon az egészségügyi ellátórendszer akkor juttatja a legkiszolgáltatottabb helyzetbe a nőket, amikor nem betegek, hanem várandósok. A terhességet és a szülést évezredeken át egy természetes folyamatként kezelték. Ahogy azt Ilka Viktória is kifejtette, ma már a kismamákra számos kivizsgálás vár, amelyek ugyan hasznosak, hiszen kiszűrik a magzat esetleges károsodását, megelőzhetők ezzel bizonyos, akár az anya életét veszélyeztető komplikációk, de a külföldi országok példáját követve nem ártana „a kevesebb néha több elvet követni.” Ráadásul, ha az orvosok nem világosítják fel pontosan az anyát az egyes kivizsgálások céljáról, nem magyarázzák el az eredményeket, mindez óriási stresszt okoz számukra. Miközben törvény írja elő, hogy a kismamáknak (és valamennyi páciensnek) joguk van a megfelelő tájékoztatáshoz. Egyenrangú félként, partnerként kell kezelni mindenkit. „A beteg számára minden esetben érthetően és világosan el kell magyarázni minden orvosi kivizsgálás célját, annak rizikóját. Ahogy azt is, hogy egyes gyógyszerek vagy beavatkozások milyen mellékhatásokkal járhatnak, illetve lehet-e káros hatásuk a magzat fejlődésére. Abban az esetben, ha a páciens valamilyen kezelést ezek után visszautasít, ami jogában áll (ezzel azonban átvállalja a felelősséget is), az orvos köteles a legjobb tudása szerint a fennmaradó lehetőségeket alkalmazva kezelni. A páciens beleegyezését érzelmi nyomás gyakorlásával, fenyegetéssel kierőszakolni törvényellenes. Az a gyakorlat, hogy a kórházi felvétel során aláíratnak az emberrel egy mindenre kiterjedő beleegyezési nyilatkozatot, eleve jogellenes. Mindig csak az adott helyzetre vonatkozóan kérhetnek tőle beleegyezést. Ez alól csupán az életmentő beavatkozások képeznek kivételt” – hangsúlyozta Ilka Viktória.

Ne csináljunk terhességet a babavárásból

A várandóság semmihez sem hasonlítható várakozással, örömmel és bizony aggodalmakkal teli időszakának végén életük egyik legszebb és legmaradandóbb élménye vár a kismamákra: a szülés. Ilka Viktória, aki kétgyermekes gyakorló anyukaként csatlakozott a dúlák közösségéhez, jogászként azt tanácsolja, hogy a kismamák előre készítsék el, akár írásban is a szülési preferenciáikat. Ebbe írják bele azt is, ki lesz a kísérőjük a kórházban. Fontos tudni – emelte ki –, hogy 2024. július 1-től nem kérhetnek a kórházak plusz díjat az apa, vagy akár a dúla jelenlétéért. Minden kismamának törvényileg joga van egy ingyenes kísérőhöz. Előre tisztázni kell azt is, hogy a szülés során kik lehetnek jelen, hiszen vannak kórházak, ahol a medikusok szakmai gyakorlatuk alatt bent tartózkodnak a szülőszobában. Emellett fontos előre megbeszélni a vajúdás alatti testhelyzetválasztást, fájdalomcsillapítást és az ivás lehetőségét is. Császármetszés esetén tájékozódni kell az altatás és érzéstelenítés lehetőségeiről. De tisztázni kell az esetleges gátmetszésbe való beleegyezést is. Miután ezeket tisztázták szülészorvosukkal, a szülési preferencialistát biztos, ami biztos, tegyék bele az egészségügyi dokumentációjukba is.

A vajúdás nem egy közösségi program

Sok kórházban az a jól bevált rutin, hogy a vajúdó anyukákat egy közös helyiségben, egymástól néha egy-két karnyújtásnyira helyezik el, ami eleve szembe megy a beteg méltóságteljes élethez való jogával, ahogy azzal is, hogy egyforma egészségügyi ellátásra van minden állampolgárnak joga. „Annak nem lenne szabad megtörténnie, hogy az egyik kismama pl. a Bory kórházban luxuskörülmények között vajúdik, míg a másik egy vidéki kiskórházban harmadmagával! A vajúdás időszakában, amikor a szervezet felkészül a szülésre, egy nőnek minden energiájára szüksége van. A másik vajúdó nő jelenléte pedig egy olyan stresszforrás, amely csökkenti ezt. A kórházaknak biztosítaniuk kell minden leendő anya számára a vajúdás, és a szülés intimitását. Ezekben a helyzetekben idegennek semmi keresnivalója nincs ott!”

Az újszülöttnek is vannak jogai

A szakember a továbbiakban beszélt arról is, hogy az anyának és az újszülöttnek a megszületés pillanatától joga van az együttlétre. „Az anya mellkasa a szülés után egy fokkal melegebb az átlagnál, ami ideális körülményeket biztosít a babák adaptálódásához.” Ehhez tartozik az aranyóra biztosítása, a köldökzsinór elvágásának (amíg lüktet, nem ajánlott) időpontja. Kiemelte, az anya beleegyezése nélkül életmentő beavatkozásokon kívül nem végezhetnek semmiféle kivizsgálást az újszülöttön.

Szülészeti erőszak

„A szülészeti erőszak fogalmához nagyon sok minden tartozik, a nem megfelelő verbális kommunikációtól kezdve a nonverbálisig. Az egészségügyi személyzet nem grimaszolhat, nem forgathatja a szemét, és semmilyen egyéb módon nem minősítheti a vajúdó nőt. Ugyanígy nem kényszerítheti őt számára nem megfelelő testhelyzetbe kitolás közben, de ide tartoznak az érzéstelenítő nélkül elvégzett beavatkozások (pl gátseb összeöltése) is” – jelentette ki a jogásznő.

Ne féljünk panaszt tenni

A kezelőorvosok csakúgy, mint a kórházak, kötelesek kérésre kiadni a beteg teljes egészségügyi dokumentációját, amely alapján szükség esetén panaszt tehet az adott egészségügyi intézmény vezetőségénél, annak ellenőrző szerveinél, esetleg az orvosi vagy/és a szülésznői kamaránál. Mindezen felül bírósági jogorvoslatot is lehet igényelni, de akár a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz is beadvánnyal lehet fordulni. „Sajnos tapasztalatom szerint ezek az ügyek akár évekig is elhúzódhatnak, amire a kismamáknak nincs energiájuk. Belefáradnak. Pedig probléma esetén visszajelzéseikkel sokat tudnak segíteni a rendszerszintű javítások előremozdítása érdekében“ – tette hozzá.

JN

Felvilágosító programsorozatot indítottak a dúlák