Komárom. Hőség ide, hőség oda, bizony sokan voltak kíváncsiak június 12-én a Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli részlegében a Mi rejlik a ruha alatt? címmel meghirdetett kiállítás megnyitójára. A kicsit kihívó, kicsit merész, kicsit tabudöntögető vándorkiállítás, amelynek Komárom a tizenegyedik megállója, Novák Mezőlaky Margaréta régész, történész magángyűjteményét mutatja be.

A megnyitón Sipos Anna, a Duna Menti Múzeum néprajzkutatója köszöntötte Keszegh Bélát, Komárom polgármesterét, Bali Henriettát, a lévai Barsi Múzeum igazgatónőjét, majd röviden bemutatta a kiállítás kurátorának, Novák Mezőlaky Margarétának különleges szakmai munkásságát. Ennek részét képezi a pipázás történetének kutatása, sőt, mint azt megtudhattuk, ő maga is rendszeresen vesz részt lassú pipázási versenyeken.

A nem mindennapi tárlat – mert intim ruhadarabokat még a legmegrögzöttebb múzeumba járók sem igen láthattak a kiállítóvitrinekben – kurátora a jelenlévőknek elmondta, az ötlet onnét jött, hogy férje édesanyjának házában, a padláson találtak egy régi hajókoffert. „Mivel gazdag, selmeci aranyműves családból származik, ez a padlás igazi gyöngyszemeket rejtett. A szépen elrendezett, megsárgult ruhadarabok láttán már az első pillanatban sejteni lehetett, hogy egy értékes, különleges kollekcióról van szó. Gyönyörű fehérneműk voltak, hosszúszárú bugyogók, alsóingek, fűzők, hálóingek hímzéssel, csipkével díszítve, melyeket a 19.század második felében varrtak, és valószínűleg egy módosabb lány hozományának részét képezték” – árulta el Novák Mezőlaky Margaréta.

A családi „örökség” önmagában azonban nem lett volna elegendő egy tematikus kiállítás létrehozásához, ezért a szakirodalom hosszas tanulmányozása után replikákkal bővítették a gyűjteményt. Ezek közt látható pár elég meghökkentő darab is, amelyek a régen viselt, már a nevében is férfias alsógatya elődjeként szolgáltak. Miután azonban elterjedt a készülő kiállítás híre, egyre több magánszemély adományozta oda a „dédik” sublótjában fellelt különlegességeket. „Ennek köszönhetően jött létre ez a kiállítás, ami akár hattyúdalnak is nevezhető, hiszen 2019-ben, nyugdíjazásom előtt lett megnyitva a lévai Barsi Múzeumban” – mutatott rá a kurátor.

A kiállítás időrendben követi a fehérnemű fejlődését, egészen az 1950-es évekig. Felmerülhet a kérdés, miért csupán száz évet ölel át. A válasz egyszerű, addig a nők nem igazán hordtak bugyit. Nagy hidegekben az abroncsos szoknyák alá ugyan felvettek egy hosszúszárú bugyogót, de ennek az ülepe nyitott volt, hogy megkönnyítse az „ügyes-bajos” dolgok intézését. Az arisztokrácia körében ugyan a 16. századtól már fel-felbukkant, de csupán az erkölcsök felett szigorúan őrködő viktoriánus korban vált a női ruhatár részévé, s hódította meg Európát. Kezdetben azonban csak a táncosnők, prostituáltak, valamint az apácák és a kislányok viselték. A szép csipkés, hímzett, fodros többnyire lábszárközépig érő ráncolt női alsónemű a napóleoni korban kezdett el hódítani. Ki tudja meddig hordták volna a nők ezeket, ha 1903-ban egy francia úriember fel nem találja a harisnyakötőt. Igaz, akkor még vastagabb, kötött harisnyákat kapcsoltak rá. A férfiak nagy örömére az egyre rövidülő ruhák alól kivillantak a formás bokák, lábszárak. Csak az a vastag harisnya ne lett volna. Ekkor jött a képbe Wallace Hume Carothers, a depressziós vegyészzseni, akinek sikerült megalkotnia a nylonszálat. És ezzel elindult a nylonharisnyák diadalútja.

A látványos és gazdag kiállításon nem csupán a tárgyakat érdemes megnézni, ugyanis a kiállítási táblák sorra ismertetik az egyes alsóneműk (fűzők, melltartók, harisnyák…) történeti fejlődését.

A Zichy-palotában látható vándorkiállítás érdekessége még, hogy mindegyik városban más-más tárgyakkal bővíti ki azt a befogadó múzeum. Múzeumunk gyűjteményéből egy szépséges szecessziós franciaágyat, pipere asztalt és éjjeliszekrényt társítottak a neglizsékhez. A letűnt korok budoárjainak hangulatát idéző kiállításra augusztus végéig várják az érdeklődőket.

JN.