Az egyéves Ambrus mosolyogva totyog elém. Anyukája, Molnár Kriszta kapucsínóval kínál. Hamarosan ott gőzölög mellettem a habos ital, és anyákként kezdünk el beszélgetni. Ki hogy érzi magát, hányszor ébrednek a gyerkőcök éjjel, mennyire tanítanak türelemre ők bennünket. Majd Krisztára terelődik a szó, ki ő, és mi is az az AnyaSZABADSÁG néven zajló program, amely pár alkalommal már megvalósult Komáromban. Tudunk egymásra figyelni, mert Ambrus az apukájával játszik, amíg mi beszélgetünk.

Mutasd be magad öt szóval.

Inspiráció. Közösség. Szociológus. Anya. Társ. Ilyen sorrendben jutottak eszembe.

Anyaszabadság. Már a megnevezés is sokatmondó. Mit takar pontosan?

Olyan nevet szerettem volna választani ennek a foglalkozásnak, ami játékos, de kifejezi a lényeget is. Az anyaszabadságnak nevezett három éves időszak éppenhogy nem szabadság, hanem az anyaság legintenzívebb, leginkább „munkás” időszaka. Ehhez képest valódi „szabadság” az lenne, ha néha letehetnénk ezt a szerepünket, a vele járó felelősséget. Fontos, hogy az anya az első szó a címben. Erős minőség anyának lenni, akár fizikai, lelki, vagy spirituális értelemben. Az anya minden nőben ott van, abban is, akinek még nincs gyereke. Úgy gondolom, ezzel a szerepünkkel törődni nőként is feladatunk. A név tehát azt az ajánlatot tömöríti, melyet ezzel a programmal kínálok az anyukáknak: kicsit fellélegezni, kiszabadulni az anyaszerepből, ugyanakkor a foglalkozásnak köszönhetően otthonosabban érezni magukat az anyaszerepben.

Honnan jött az ötlet? Mi a fő motivációd?

Világéletemben olyan csoportokkal foglalkoztam, melyek az önismeret fejlesztéséről szólnak, a közösségek megerősítéséről. Sokat foglalkoztatott a nőiség kérdésköre is. Amióta a fiam megszületett, azt tapasztaltam, hogy a kisgyerekes anyukák egy sérülékeny állapotban vannak. Nagyon keresik a társaságot, ahol megerősítést kaphatnak, ahol megoszthatják a tapasztalataikat. Nekem pedig van egy eszköztáram, amit korábban tanultam, gyűjtöttem, fejlesztettem – ez a két dolog találkozott. Azon is sokat gondolkodtam, mi kell ahhoz, hogy Komárom élhetőbbé váljon. Egy egészséges generáció felnövése, ám ehhez kiegyensúlyozott anyákra van szükség.

Hogy kell elképzelnünk egy ilyen alkalmat?

Ez egy kiscsoportos műfaj, 8-10 ember találkozik. Így tud megteremtődni egy intim, bizalmi légkör, hogy mindenkinek jusson figyelem, mindenki mindenkivel tudjon beszélgetni. Minden alkalom nyitott, vagyis nincs olyan, hogyha valaki nem tud eljönni, akkor lemarad.
Kétféle találkozó van. Az egyik, amikor vendéget hívok. Az első félévben négyszer lesz ilyen. Az első téma az anyák és apák, anyósok és apósok az életünkben. Utána egy kis borkóstolással összekötve a női lélek árnyalataival foglalkozunk. Lesz művészetterápiás foglalkozás is, végül női voltunk megünneplésével zárjuk ezt a félévet.
A másikat úgy hívom, esetfeldolgozó alkalom, amikor a résztvevők egy rövid ráhangolódás után hozzák a saját témáikat, kérdéseiket. Ezt úgy kell elképzelni, hogy valaki elmondja a problémáját, a többiek kérdeznek, feltárjuk a helyzetet, majd a résztvevők javaslatokat tesznek, hogy ők miben látják a probléma kulcsát, ők mit tennének ugyanilyen helyzetben. A téma bármi lehet, nemcsak a gyerek, párkapcsolati kérdések is jöhetnek.

A hangsúly tehát a beszélgetésen van. Mitől lesz ez más, mint egy hétköznapi barátnős csevej, ahol jól kibeszéljük a problémáinkat?

A különbség abban rejlik, hogy itt egy professzionális beszélgetésvezetés biztosítja, hogy jó irányba haladjunk. Ez azt jelenti, hogy megoldásközpontúan, elfogadóan, támogató módon viszonyuljunk ahhoz, akinek a kérdésével épp foglalkozunk (és elkerüljük az okoskodást, káros kritizálást, bántó hozzászólásokat), illetve azt, hogy több oldalról megvizsgáljuk a kérdéseket, tágabb összefüggéseket keressünk. Használom a mentálhigiéné, a humanisztikus pszichológia, a pszichodráma eszközeit, de ami itt történik, az nem terápia, inkább egészségmegőrzés. Ha terápiára van szükség, igyekszem hozzáértő szakembert ajánlani.

Mi a szerepük mindebben az apáknak?

Nagyon fontos szerepük van, hisz a legtöbb esetben ők vállaljak a gyerekfelügyeletet. Buzdító feladatuk is van. Volt olyan, aki a második alkalomra már küldte a feleségét. Másrészt az is fontos lépés egy anya életében, hogy meri kiengedni a gyerekét a kezéből. A család egészsége szempontjából szükséges, hogy legyen apaidő, amikor a gyerek csak apával van, és nincs ott anya még csak a közelben sem. Azt tapasztalom, hogy a sok válás vagy a rengeteg munka miatt egyre több gyerek apátlanul nő fel, ami nem jó. Ha már csak az a cél teljesül, hogy többet legyenek az apák a gyerekeikkel, akkor már érdemes volt belekezdeni.

Milyen gyakran és hol lehet AnyaSZABADSÁGRA menni?

Kéthetente péntekenként a Danubius kollégium épületében, a TANDEM nonprofit szervezet irodájában. Bővebb információ található az Anyaszabadság facebook oldalán.

(szla)