Május 20-tól Gál Tamás vette át a Komáromi Jókai Színház igazgatását. A Jászai Mari-díjas színművész, aki 2015-ben a kassai Tháliában bemutatott Rükverc főszerepének megformálásáért elnyerte a legrangosabb szlovák szakmai elismerést, a Deszka díjat, hosszú éveken át az általa alapított Csavar Színház előadásaival járta Dél-Szlovákiát és szerepelt magyarországi színpadokon. Az új igazgató abban bízik, a független színházi közegben szerzett tapasztalatait a Jókai Színház élén is kamatoztatni tudja.

Hosszan húzódó, bizonytalan időszak ért véget azzal, hogy a Nyitra megyei képviselők múlt hétfőn megszavazták Gál Tamás igazgatói kinevezését. A Komáromi Jókai Színház fenntartója, Nyitra megye még tavaly októberben döntött arról, hogy visszahívja a hatáskörébe tartozó intézmények azon vezetőit, akik 5 évnél hosszabb ideje töltötték be a funkciójukat. Ez történt Tóth Tiborral is, aki 2003 óta állt a színház élén (és május 20-ig megbízott igazgatóként folytathatta a munkát). A pályázatokat decemberben írták ki. Tóth Tibor nem indult újra a direktori székért, így a február végén összeült döntőbizottság két pályázót hallgatott meg: Fabó Máriát, a Jókai Színház marketingvezetőjét és Gál Tamást. A bizottság a Jászai-díjas színművész mellett tette le a voksát, és ez a határozati javaslat került a Nyitra megyei önkormányzat elé, amely támogatta Gál Tamás kinevezését.

A pályázati anyagnak része volt a Komáromi Jókai Színház hároméves fejlesztési terve is. Ám a decemberben reális kiindulópontokhoz képest mára nagyot változott a helyzet: a koronavírus-járvány miatt elrendelt korlátozások következtében jelentős bevételek estek ki, két bemutató elmaradt, és a napokban születhet döntés arról, egyáltalán milyen feltételekkel, milyen ütemterv szerint indulhatnak el újra a színházak. Gál Tamás azt mondja, ma még a jövőt érintő minden terv erősen feltételes módban értendő, ezért a konkrétumokról, a 2020/2021-es évad lehetőségeiről a későbbiekben nyújt tájékoztatást a színház vezetése. Így az új igazgatót elsősorban arról kérdeztük, hosszabb távon miként képzeli el a színház szerepét Komárom kulturális életében.

• Korábbi nyilatkozatai arra engedtek következtetni, hogy szeretné másként pozicionálni a színházat a komáromi kulturális térben. Ebből a szempontból mit tart kiemelten fontosnak?

– Régóta ismerem a polgármester urat, Keszegh Bélát, akivel már akkor sokat beszélgettünk a város kulturális lehetőségeiről, amikor ő még nem lépett be a politikába, én pedig nem is álmodtam róla, hogy valamikor a Jókai Színház igazgatója leszek. Régi barátság fűz Lakatos Róberthez, a Egressy Béni Városi Művelődési Központ igazgatójához, több előadásban dolgoztunk együtt, a Kútfeszt összművészeti fesztivált együtt álmodtuk meg, tehát jól ismerjük egymás munkamorálját, szakmai elképzeléseit. Vannak konkrét terveink: a színház aktív bekapcsolódása a városi kulturális rendezvényekbe, például a Komáromi Napok programjába, vagy a színház megnyitása a Jókai Napok előtt, ami egyben gesztus lenne a profi szféra részéről az amatőr mozgalom felé. De ugyanígy fontosnak tartom, hogy a város, a magyarság számára kiemelkedő nemzeti ünnepeken, megemlékezéseken ott legyenek, szerepeljenek a színészeink. Azt gondolom, hogy a három fél, vagyis a város, a művelődési központ és a színház szorosabb együttműködéséből jó dolgok születhetnek. És idővel olyan nagyobb rendezvények is megvalósulhatnak, amelyekre egyedül nem lennénk képesek.

• Például színházi fesztiválokra gondol?

– Mihamarabb szeretnénk feleleveníteni a szabadtéri előadások hagyományát: régen a színház nyári bemutatókat tartott a Bástyában, majd később a Tiszti pavilon színpadán, ősszel pedig ezeket az előadásokat bevitte a kőszínházba. Másik tervünk egy létező kezdeményezéshez kapcsolódik: magasabb szintre szeretnénk emelni, meg szeretnénk támogatni az Alternatíva fesztivált, amelynek idén ősszel lesz a második évfolyama. Egyébként az alternatív mozgalmat be kell engedni a stúdióba, ezért is választottam a vezetőjének Matusek Attilát, aki Garajszki Margittal együtt átlátja ezt a világot. Hosszabb távon vannak nagyobb elképzeléseink is, ami persze jelentős részben pályázati lehetőségek, pénz függvénye. Nagyon jó helyen vagyunk, a határon, Budapest és Pozsony között, ebből adódóan például egy visegrádi fesztivált is el tudnék képzelni a városban.

• Barátkozik már magával a színház épületével?

– Most vegyük úgy, hogy álmodozom – a terv realitását még nem látom át. Ami biztos, hogy az épületet, a környezetet élőbbé kell tenni. A mai formájában egyszerűen rossz energiát sugároz: a fehér falakról csorgó fekete piszok, a lehangoló park nem alkalmas arra, hogy beinvitálja a közönséget. De képzeljük el, hogy a mai jegypénztár helyén kialakítunk egy hangulatos irodalmi kávéházat, nagy terasszal, az emberek pedig, miközben megisszák a kávéjukat, ránéznek a plakátokra, és esetleg azt mondják: veszünk egy jegyet. Ez fontos momentum. Vagy nézzünk egy másik lehetőséget. Vannak korlátai annak, mit lehet kezdeni a színház épületével, vetíteni viszont tudnánk erre a fehér felületre. Óriásméretben, vetítve reklámozhatnánk az előadásainkat, és azt is el tudnám képzelni, hogy fényfestőkkel festetnénk meg az épületet. Viszonylag olcsó megoldással varázslatossá lehetne tenni.

• A Jókai Színház tulajdonképpen kettős profilú intézmény, ahol ugyanolyan fontos a gyerek és az ifjúsági korosztály, mint a felnőtt közönség. Milyen kihívásokat lát ezen a téren?

– Szívügyem a gyermekszínjátszás: a Csavar Színházban hetven százalékban a gyerekeknek, az ifjúságnak játszottunk, harminc százalékban a felnőtteknek. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk, rendkívül jók a kapcsolataink a magyarországi gyerek- és bábszínházakkal, sokat tanultunk tőlük. Örülök, hogy vannak remek hazai bábosaink, őket meg fogjuk szólítani, hogy dolgozzanak nálunk. Ugyanilyen fontosnak tartom a családi színházat, amikor olyan előadásokat kínálunk, amit közös programként egyformán élvez gyerek, apa, anya, nagymama… A művészeti tanács már megkezdte a munkát, a következő találkozónk fő témája éppen a gyerek- és az ifjúsági előadások terve lesz: hogyan fogjuk megszólítani az iskolákat, hogyan tudnánk elérni, hogy minden szlovákiai magyar gyerek eljusson a Komáromi Jókai Színházba, milyen forrásokból lehetne egy ilyesfajta programot támogatni. A felnőtt közönségnek azt üzenném: amellett, hogy minden körülmények között szakmailag elfogadható, nívós előadások létrehozására törekszünk, maximálisan oda fogunk figyelni arra, hogy ezek élvezhetők legyenek. Kérem, ne féljenek tőlünk, nyissanak a modern művészetek felé – cserébe megígérem, arról sem feledkezünk meg, hogy ez Lehár és Jókai városa. Ezekre a hagyományokra szintén építeni fogunk, nagy tervünk például egy Lehár-operett színpadra állítása. De a nagyoperett roppant igényes és roppant költséges műfaj. És itt utalnék vissza arra, ahonnan elindultunk: ekkora vállalkozás csak a VMK-val koprodukcióban, a város támogatásával valósulhat meg.

Kalmár Ella