A komáromi Polách Jaroslav a szlovákiai biliárdélet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az idén 40 éves sportoló sokszoros országos bajnoknak mondhatja magát, de korábban már járt Európa-bajnoki negyeddöntőben is. Két hete a pozsonyi Koniar Jakubbal karöltve az idei páros világbajnokságon vett részt, ahol nemcsak új tapasztalatokkal gazdagodott, hanem egy egészen fantasztikus bronzéremmel is, ami a sportág történetének talán legnagyobb szlovák sikere. Polách Jaroslav többek között erről is beszámolt lapunknak a vele készített interjúban.

• Hogyan ismerkedett meg az Önnél jóval fiatalabb, 28 éves Koniarral?

– Talán 13-14 éves lehetett, amikor bemutatkozott az egyik hazai tornán, melyen én is részt vettem. Eleinte nem tartozott a kiemelkedő tehetségek közé, de ennek talán az is volt az oka, hogy a hozzá hasonló korú srácok között több jó játékos is akadt. Később azonban egyre jobb lett, aztán eljött a trónfosztás ideje is, aminek a szenvedő alanya éppen én voltam. Azóta is az országos versenyeken egymás riválisai vagyunk, ugyanakkor fontos leszögezni, hogy jó barátságot ápolunk, és kölcsönösen tiszteljük egymást. A válogatottban is együtt küzdünk az ország sikeréért, de például az osztrák Bundesligában is gyakran együtt játszunk.

• Hogy jött a világbajnoki részvétel lehetősége?

– A járvány miatt néhány ország visszamondta a részvételt, ezért a szervezők megszólították Szlovákiát is. Mondhatjuk, hogy az utolsó pillanatban estünk be, de egy pillanatig sem gondolkodtunk rajta. Nagyjából 2,5 hetünk volt arra, hogy felkészüljünk, de úgy érzem, ezt a részt is sikerült jól megoldani. Ennek ékes bizonyítéka az az eredmény, amit végül elértünk.

• Az első meccset rögtön a világbajnok osztrák páros ellen játszották. Milyen érzés volt, amikor először tudatosult Önben, hogy akár még nyerhetnek is?

– Természetesen a mérkőzés előtt kicsit csalódott voltam. Feltettem a kérdést, miért éppen őket kaptuk? Jól ismerem őket, az osztrák bajnokságban már többször is találkoztam velük, két világklasszisról van szó. A tradicionális, Amerika Európa elleni összecsapásban is stabilan képviselik kontinensünket, ez alapján el lehet képzelni, kik ellen játszottunk. Egyéniben azonban korábban már sikerült őket elkapni, így a küldetés nem volt lehetetlen. Igyekeztük a gondolatainkat is így beállítani, ráadásul ez egy olyan sport, hogy igazából csak rajtunk múlik, mi fog történni. Az ellenfél akkor lehet eredményes, ha mi hibázunk. Ha ez nem történik meg, akkor bárkit meg lehet verni. Ezen az ominózus meccsen pedig nagyon jó teljesítményt nyújtottunk. A bemutatott játékkal aznap bárkit megvertünk volna. 5 partit végiglőttünk zsinórban, ez ellen pedig nem tudtak tenni semmit. Frusztráltan nézték a székről, mi történik. Persze voltak olyan momentumok is, amikor szerencsénk volt, de ehhez a játékhoz ez is kell.

• Az osztrákok számára nyilván csalódás volt ez az eredmény…

– Ők profik. Ettől függetlenül, mivel egy komoly pénzdíjjal is járó tornáról volt szó, nyilván nem voltak boldogok. Volt egyébként a meccsnek egy olyan része, amikor magukhoz ragadhatták volna a lélektani előnyt. Nagyon szép és főleg nehéz ütéseket hajtottak végre, és az ember azt gondolta volna, onnantól már övék a terep. Végül azonban hál’ isten nem így lett. Nagy előnyt dolgoztunk ki, a végén pedig taktikusan behúztuk a meccset. Az érzés, ami ezután jött, leírhatatlan. Ekkor gondolkodtunk el azon először, hogy ez a mi tornánk. Ez az, amire évek, évtizedek óta vártunk.

• A következő két meccs azért már nem volt ennyire egyszerű…

– El kell mondani, hogy a cseheknek nagyon gyakran volt szerencséjük. Az elején elmentek 3:0-ra, de amikor hibáztak, sosem volt jó állásunk. Nem tudtunk egyből támadni, mindig küzdeni kellett az ideális pozíciókért. 0:3-ról, de 2:4-ről sem egyszerű visszajönni. Ilyenkor minden elvesztett parti már hatalmas veszélyt hordoz magában. Sikerült azonban fordítani 5:4-re, és innentől kezdve nagyon kiegyenlített küzdelem zajlott. A végén megint szerencsénk volt, de ismét megdolgoztunk érte. A csehek egy nehéz állásnál két fallal próbálták letenni a golyót, de az megállt éppen a lyuk szájánál. Itt kaptam lehetőséget, de nagyon fontos volt, hogy a fehér golyó az akciót követően a megfelelő helyen álljon meg. Idegtépő pillanatok voltak, ráadásul minden ütés időre ment. Büszke vagyok arra, hogy lelkileg ilyen jól bírtuk ezt az összecsapást, és talán ez volt az, ami döntött.

• A negyeddöntőben Japán ellen is kellett a szerencse.

– Mindjárt az első partiban elrontottam a kilencest, erre, nagy meglepetésemre, a japán srác is elhibázta. Ilyen azért ritkán fordul elő, de Jakub megoldotta. Nagy kő esett le a szívemről. Az egész meccs máshogy alakulhatott volna.

• Pedig az egy olyan ütés volt, amit 100-ból 99-szer simán megold.

– Így van. A tét miatt viszont az ember ideges, a nyomás hatalmas, a pulzusom 180 körül lehetett. Ott volt a sok kamera, az új asztalok, az egész körítés, a tévé közvetített, miközben egy óriási siker előszobájában álltunk. A társam is nagyon-nagyon jó passzban volt, nem én akartam lenni az, aki ezt az egészet elrontja. Azt is tudni kell, hogy sokat kihagytam a verseny előtt, a két és fél hét alatt pedig nem lehet csodákat tenni. A rutinom megvan, de teljesen más, ha az ember folyamatosan edzésben van. Apropó, edzés. Szeretném megragadni az alkalmat, és köszönetet mondani Domján Zsoltnak és családjának, hiszen lehetővé tették nekem azt, hogy nyugodt körülmények között készülhessek.

• Bejutottak tehát az elődöntőbe, ott viszont az angolok ellen esélyük sem volt. Csalódott emiatt?

– Nyilván csalódott az ember, hiszen nyerni akar. Mi pedig itt már arra gondoltunk, hogy akár még világbajnokok is lehetünk. Sajnos azonban az angolok jó napot fogtak ki, és szinte az asztalhoz sem engedtek minket. 4:0-ra vezettek, amikor az első ütésünkre sor került, de a fehér golyót ekkor elbújtatták, így nem sokra mentünk vele. A következő lehetőség 7:0-nál jött, de ugyanaz volt a helyzet. Az első golyónkat 8:0-ás állásnál raktuk le. Ez pontosan az a helyzet volt, amit korábban magyaráztam. Ha az ember nem hibázik, bárkit meg tud verni. Jóformán nem is engedtek játszani. Szomorú, mert a délelőtti edzésen nagyon jól éreztük magunkat. Ha kaptunk volna elég lehetőséget, biztosan sokkal jobb eredményt értünk volna el. Végül 9:0-ra kikaptunk, de az ilyen vereség kevésbé fáj, hiszen tudtuk, hogy nem nagyon hagytak nekünk esélyt, ilyenkor pedig nem sok mindent lehet csinálni. Egy hibát mégis elkövettünk, rögtön az elején, amikor a szétlövésnél a fehér golyó ment le, ezzel átadtuk a kezdeményezést. A fehér golyót kontrollálni kell minden körülmény között.

• A világbajnokságon nincs bronzmeccs, így automatikusan harmadikok lettek.

– Nekem ez nagyon szimpatikus, több sportágban is így van. Egy elveszített meccs egy igazi sportolónak óriási csalódás. Ilyenkor az ember szomorú, frusztrált, és így kiállni egy bronzmeccsre semmi értelme. A bronzmeccseket én nem tartom túl jó dolognak. Ezen a tornán is csak a győztes kap serleget, illetve csak az ő nevüket gravírozzák rá. A többiek pénzdíjat kapnak. A mi sikerünket 15 ezer dollárral honorálták, de ebből még adózni is kell.

• A hétvégén az egyéni világbajnokságon is szerencsét próbál. Mik az esélyei?

– Önmagában már az is meglepetésként ért, hogy megkaptam ide is a meghívást. Nyilván ebben szerepe volt a párosban elért harmadik helyünknek is. Jakub az európai ranglista alapján biztos induló volt, de így már én is csatlakozhattam. Természetesen igyekszem minél többet gyakorolni, bár főleg olyanok ellen kell majd játszanom, akiknek ez az életük. Nekem családom, munkahelyem is van, nem tudok ezzel napi 8-10 órát foglalkozni. De már 25 éve játszom, valamit csak számít ez is. 128 induló lesz, az egyenes kieséses szakasz pedig a legjobb 64-től indul. Akár még egy vereség is belefér, de természetesen én nyerni akarok. Persze sok minden függ majd a szerencsétől, a sorsolástól, az aktuális lelkiállapottól, és még sok minden mástól. Ugyanakkor itt is érvényes lesz a szabály, hogy egy jó napon bárkit meg lehet verni, egy rossz napon pedig bárkitől ki is lehet kapni. Reméljük, hogy nekem jó napjaim lesznek!

Kovács Dávid

Kapcsolódó cikkeink:
Az utóbbi évek legnagyobb sikerét érték el
Biliárd: ismét Komárom az országos bajnok
Ismét elkaszálták a biliárdközpontot
A jövő nemzedékének segítene