Miközben az idei évben nem várt, kellemes meglepetésként érte a régió közvéleményét az alapiskolák első osztályaiba beíratott, jövőbeni kisiskolások száma, addig a középiskolákba évről évre egyre kevesebben jelentkeznek. Nem is csoda, hiszen egyre kevesebb a potenciális jelentkezők száma. Szűk esztendők várnak a középiskolai oktatásban? Folytatódik-e a diákszámot érintő negatív tendencia? Bekövetkezhet-e az, amitől a leginkább tartunk: lesznek-e iskolabezárások, leépítések, elbocsátások?

Közel negyvenezerrel kevesebb 15 éves él ma Szlovákiában, mint húsz évvel ezelőtt. Milyen hatással van ez középiskoláinkra?

„Menő a magyar iskola” – üzentük bő egy hónappal ezelőtt lapunk címlapján, amire meg is volt minden okunk, hiszen az áprilisi alapiskolai beiratkozások tíz éve nem látott kedvező eredményeket hoztak régiónkban. Különösen a komáromi alapiskolák „teljesítettek” jól, ami azt jelenti, hogy jövő szeptembertől várhatóan 265 magyar elsős kezdheti meg tanulmányait a városban (656-an pedig az egész járásban). Talán a jó eredmények következtében kialakult hurráhangulatnak is betudható, hogy a közvélemény kevesebb figyelmet szentelt a középiskolai beiratkozásokkal összefüggő híreknek és statisztikai mutatóknak. Pedig nagyon is oda kellene figyelnünk középiskoláinkra, a helyzet ugyanis (különösen ami a diáklétszámot illeti) nem ad okot az optimizmusra.

A helyzet katasztrofális

A jelenlegi és a várható diáklétszámokról az Učiteľské noviny (Tanítók Lapja) már öt évvel ezelőtt beszédes statisztikai adatokat közölt: a szlovák nyelvű pedagógiai szaklap 2012 őszén rámutatott, hogy csaknem negyvenezerrel kevesebb 15 éves gyermek (azaz potenciális középiskolai felvételiző) lesz 2017-ben az országban, mint húsz évvel ezelőtt volt. A vizsgálat szerint míg 2000-ben 87 528, addig 2017-ben 50 688 15 évest tartanak majd nyilván. A valóság később igazolta a számokat, hiszen az elmúlt években negyven százalékkal csökkent a középiskolás korúak száma, az alapiskolában végzettek 8-10 százaléka ráadásul egyáltalán nem tanul tovább, vagyis a kilencedik évfolyam után végleg befejezik tanulmányaikat – ez pedig tovább csökkenti a középiskolákba lépők számát. A csökkenés mértéke – az országos adatokat nézve – a kétezres évek elején volt a legdrámaibb: 2000-2012 között például 30 ezerrel kevesebb 15 éves volt, mint a kilencvenes évek utolsó éveiben.

Andruskó Imre, a komáromi Selye János Gimnázium igazgatója szerint a potenciális középiskolások számának drasztikus fogyása (ami nemcsak a magyar, hanem a szlovák iskolákat is sújtja) óriási probléma a középfokú tanintézmények számára. „A helyzet katasztrofális, és egyúttal az egész országot érintő probléma. Ugyanakkor tovább bonyolítja a helyzetet, hogy míg a rendszerváltozásig mindössze 5 gimnázium működött a régiónkban (a mai Nyitra megye területén), addig ma – a folyamatosan csökkenő diáklétszám ellenére – 9 működik. Nem vagyok az iskolaalapítások ellen, de ha csak a számokat nézzük, ma Nyitra megyében a demográfiai mutatókkal arányosan csupán 3 gimnáziumnak kellene működnie” – hangsúlyozza.

Komárom: egyelőre nincs veszély

Idén szeptembertől a Selye János Gimnáziumban három négy-, illetve egy nyolcévfolyamos osztály nyílik, az előbbi 80, az utóbbi 17 fővel. Andruskó Imre azt mondja, az iskola jelenlegi 600 fős összlétszáma a következő években 500-520 főre csökkenhet, a demográfiai adatok azonban azt mutatják, hogy ez a fogyás később megáll, sőt ha csak minimális mértékben is, de visszafordul. S mivel az 500-as létszám az alsó határa annak, hogy a gimnázium még rentábilisan (gazdasági értelemben véve stabilan) működjön, a Selye egyelőre nincs veszélyben – szemben például a zselízi vagy az ipolysági magyar gimnáziumokkal, ezekben a térségekben ugyanis a kedvezőtlen népesedési mutatók és az asszimilációs hatások is jobban érvényesülnek, mint Komáromban. A számok azt mutatják, hogy egy-egy középiskola vagy gimnázium igazgatójának előbb-utóbb fájdalmas döntésekkel (leépítések, elbocsátások) kell majd szembenéznie.

Némileg más képet mutat a komáromi Ipari Szakközépiskola, ahol egyelőre kevésbé jelentkezett a középiskolás korú diákok csökkenő számának problémája. A tanintézményben minden évben (így volt ez idén is) többszörös a túljelentkezés: gépészetre például 63-an jelentkeztek az idén, s közülük 31 diák vehető fel a következő tanévre. A Komárom legnagyobb szakközépiskolája iránt tapasztalható nagy érdeklődés annak az oktatáspolitikai trendnek is köszönhető, amely az elmúlt években komoly hangsúlyt fektetett a szakképzés megerősítésére. Ennek „hátszele”, mint azt Vetter János igazgató elismeri, érezhető az Ipari esetében is. „A szülők látják, hogy az Ipari erősödik, úgy érzik, hogy a későbbi sikeres elhelyezkedés reményében van értelme a szakképzést választani. Az utóbbi években megvalósuló fejlesztések is segítenek ebben – de önmagában ez mind kevés. Kellenek hozzá a jó eredmények is” – ad magyarázatot az igazgató az iskola népszerűségére.

Szaktanár kerestetik

Hurráhangulatra azonban az Ipariban sincs ok: mert bár a következő tanévben több diákja lesz az iskolának, mint volt az idén, s a következő években is enyhe növekedés várható, ez nem elég arra, hogy további új osztályok nyíljanak. Vagyis nehezen képzelhető el, hogy a kétezres évek második felében tapasztalható iskolai összlétszám (amikor évfolyamonként még 6-7 osztály nyílt, szemben a jelenlegi 5 osztállyal) a jövőben elérhető vagy akár csak megközelíthető legyen. Ráadásul az Iparinak egy másik komoly problémával is meg kell küzdenie: a szaktanárok utánpótlásával. „Tanáraink korfája azt mutatja, hogy a mérnöktanárok átlagkora 50 év felett van. Ez jelen pillanatban a diákok számánál is nagyobb gond nálunk. Az elkövetkező évek tehát arról fognak szólni, hogy megfelelő képesítéssel rendelkező gépész- és villamosmérnököket találjunk, ami már csak azért sem ígérkezik könnyű feladatnak, mert az iskolaügyben továbbra sem versenyképesek a fizetések, az iskolák költségvetése pedig a túlélésről szól” – vélekedik Vetter János.

A pedagógusok anyagi megbecsülésének kérdése persze nem speciálisan középiskolai, hanem a teljes szlovákiai közoktatást érintő probléma. A Nemzetközi McKenzie Intézet szerint akkor működik jól egy iskolarendszer, ha a kezdő pedagógusok bére eléri a mindenkori országos átlagbér 90, a több évtizede pályán lévőké pedig 130-140 százalékát. Ettől – különösen egy fiatal, pályakezdő tanár – ma még messze van, s félő, ha ezen a téren nem történik változás, nemcsak az osztálytermek üresednek meg, hanem a tantestületi szobák is.

Langschadl Mátyás