Amikor sok évvel ezelőtt a politika színterére léptem, két ígéretem volt Komárom és a régió számára: „Egy új hídon az egyetemi városba”. Hál´Istennek az egyetemi város elég hamar megvalósult – nemcsak nekem köszönhetően, hanem sok további politikai partnernek. Bár jómagam polgármesterként és parlamenti képviselőként is mindent megtettem azért, hogy a Selye János Egyetem megnyithassa kapuit, a legnagyobb érdem ebben a sikerben mégis Bugár Béláé, aki az akkori második legerősebb parlamenti párt elnökeként (személyes érdekeit félretéve) átengedte a parlament elnöki posztját – csak azért, hogy a politikai egyeztetések során az egyetem zöld utat kaphasson. Ezzel is bebizonyította, hogy számára a közérdek sokkal fontosabb az egyéni érdekeknél.

A másik ígéretem, az új komáromi híd már egy összetettebb történet. A híd gondolata régóta a helyi politika egyik témája volt, ám előttem még egyetlen konkrét lépés sem valósult meg. Emiatt 2003-ban a dél-komáromi polgármesterrel közösen szándéknyilatkozatot tettünk, melyben kinyilvánítottuk egy új híd felépítésének szándékát. Első lépésként elkészíttettük a híd megvalósíthatósági tanulmányát – ehhez európai pályázati lehetőségeket, uniós pénzügyi forrásokat használtunk fel, hogy a költségekkel ne a helyi lakosok pénztárcáját terheljük. Pályáztatás segítségével választottuk ki a tanulmány elkészítőjét, és a nyertes szakembergárda mérte fel az új híd lehetőségeit, és vázolta fel a nyomvonalát.

A folyamat sajátosságai miatt egyes „jóakaróknak” sajnos lehetőségük nyílt arra, hogy keresztbe tegyenek igyekezetünknek. Néhányan a „minél rosszabb, annál jobb…” elvet követve megkérdőjelezték a szakemberek által kiválasztott nyomvonalat. Bár köztudottan nem a polgármester, hanem független, elismert szakemberek jelölték ki a híd helyét, az okoskodók minden követ megmozgattak. A károgók hangja eljutott egészen az akkori Fico-kormányhoz, s egy időre le is állították a programot. Emiatt Vážny miniszter úrhoz fordultam, és a miniszter egy új tanulmányt készíttetett – ugyanazzal az eredménnyel, mint amit a mi tanulmányunk is tartalmazott… Immáron tehát két (egymástól is független) szaktekintélyekből álló munkacsoport tanulmánya is ugyanarra az eredményre jutott – ám a károgók „munkájának” köszönhetően már jelentősen késett, lelassult a hídépítés folyamata.

A híd mellett azonban egy északi elkerülő út megépítésére is szükség van. Hiszen mindegy, Komárom melyik felén állna a híd, elkerülő útra szükség van, mivel vagy Pozsony, vagy Nyitra felé haladna át a forgalom a városon. Ha tehát sokéves, akadályokkal „tarkított” fáradozásom eredményeként jövőre elkezdődnek az új híd építési munkálatai, még nem dőlhetek hátra, mivel egy új feladat is vár rám: az északi elkerülő út megépítésének intézése. Jelenleg ebben a kérdésben is jól állunk, ám továbbra is szükséges lesz a lobbizás és az ügy figyelemmel kísérése a minisztériumban. Az elkerülő út sikeréhez azonban biztosan nagyobb mértékű összefogásra lesz szükség, mint amilyet egykoron a híd nyomvonalának kérdésében tapasztaltunk. Az akkori esetből tanulni illene a régió érdekében.

Büszke vagyok arra a teljesítményre, ami az új híd megépítéséhez vezethet, hiszen a munkahelyteremtés kérdésében a megfelelő infrastruktúra a befektetők részéről az egyik legfontosabb elvárás. Ezt már csak azért is nagyon jól tudom, mert 1990 óta én voltam az egyetlen polgármester, aki új munkahelyeket hozott a városba: az őrsújfalusi bútorgyárban jelenleg már 650-en dolgoznak… Úgy gondolom, hogy a híd és az északi elkerülő út megépítése további lehetőséget ad városunknak és régiónknak ahhoz, hogy egyre inkább megfeleljen az új idők elvárásainak – ezáltal is vonzóbb legyen a majdani befektetők számára. Ehhez azonban nagy szükség lesz a komáromiak nagyfokú összefogására és támogatására is: ugyanis nem a károgás, hanem csak a valós munka hozhat valódi eredményeket.

Bastrnák Tibor, parlamenti képviselő