Túlélik a komáromi hajléktalanok az idei telet?
Nem ritka, hogy kisnyugdíjasok kerülnek az utcára, alapvetően a szegénység miatt. Sokan alkoholba menekülnek, ami hozzájárul teljes leépülésükhöz, korai halálukhoz. Vannak hajléktalan fiatalok is, akik többnyire droghasználók, és a segítő kezet azért utasítják el, mert azt hiszik, bántani akarják őket. A bástyákban húzzák meg magukat, a volt vágóhídon laknak, elhagyott épületekben vacognak, bokrokban dideregnek a komáromi fedél nélküliek a városi hivatal szociális referense szerint. Vendégh Mónika sem érti, miért nem mennek a hajléktalanszállóra vagy a melegedőbe. Pedig itt a tél, jönnek a mínuszok.
P. térdtől levágott lábakkal, magatehetetlenül fekszik az egyik hetes lakótelepi buszmegállóban. Lábai lefagytak, azért kellett amputálni mindkettőt. A negyvenkilenc éves férfi alatt fólia, körülötte pokrócok, párnák. „Ide kérettem magam a buszmegállóba a kórházból. Elküldtek egy másik helyről, a padról, már a földön feküdtem, amikor a városi rendőrök kihívták a mentőt” – meséli. Azt mondja, intézetben is járt, ahol olyan rossz volt, hogy nem lehetett kibírni. „A zsebeimet kilopták, jöttek cigiért, mindenért. Nem hagytak békén a betegtársaim. Az orvosokkal jól kijöttem. Nem panaszkodtam, nem akartam senki terhére lenni, úgy döntöttem, eljövök onnan”. Van egy csapat, a régi utcabeli jó barátok és mások, akik segítik meleg holmival, étellel. Ő pedig csak számlálja az autókat, nézi az embereket, néha beszélget velük. Eddig még nem bántották. „Ameddig élek, itt akarok élni. Haljak meg az utcán, de sehol, senkinek ne legyek a nyakán”. Úgy tűnik, döntött.
Vendégh Mónikát, a városi hivatal szociális referensét kérdeztük a komáromi hajléktalanok helyzetéről, a nekik nyújtott segítségről.
• Tudott arról a városi hivatal, hogy P. ismét Komáromban van? Lát esélyt arra, hogy mielőbb meleg helyre kerüljön?
– Szeptember tizenharmadikán jött vissza Komáromba, azóta nem jelentkezett a hivatalnál. A szociális osztály hathatós munkájának és intenzív intézkedésének köszönhetően Felsőbodokon egy intézetben volt elhelyezve – közel két évig. Visszajött és az utcára ment. Beköltözött egy buszmegállóba. Jómagam is a többi hajléktalantól tudtam meg, hogy itt van. A legnagyobb probléma, hogy nem akar elfogadni semmiféle segítséget.
• A rokkantsági segélyt a buszmegállóba postázzák a részére?
– A postára kapja a pénzét, neki kell bemenni érte, vagy a postás kiviszi.
• Jelenleg mennyien élnek hajlék nélkül Komáromban az önök tudomása szerint?
– Tudomásunk szerint negyvenhárman, de éppen ma járt nálam az osztályon egy nyugdíjas bácsi, aki elmondta, hogy nincs hol laknia. Mivel semmilyen betegsége nincs, fizetnie kellene a nyugdíjas- otthonban való elhelyezését, de elmondása szerint olyan alacsony a nyugdíja, hogy nem fogja tudni fizetni. Egyre többen lesznek ilyen nyugdíjasok az utcán.
• A negyvenhárom fedél nélküliből mennyi a nő?
– Tíz hölgy él jelenleg az utcán. A legtöbbjük kábítószer-élvező. Nem fogadnak el segítséget, ételosztásokra sem járnak. Elég problémás a velük való foglalkozás.
• Milyen mértékű szellemi és fizikai amortizáción esnek át ezek az emberek az utcán?
– A legtöbbjük lerobban, mert úgy próbálja megoldani a gondjait, hogy alkoholt fogyaszt. Ezáltal nem tudják reálisan átlátni a helyzetüket, sem azt, hogy miben javíthatnának ezen. Alkoholba, drogba menekülnek. A kábítószeresek általában fiatalabbak, ők tényleg nem akarnak segítséget, mert azt hiszik, hogy bántani akarjuk őket azzal, hogy azt mondjuk, menjenek el kezelésre.
• Magyarországon októberben törvénymódosítást fogadtak el, amelynek értelmében tilos életvitelszerűen tartózkodni a közterületeken. Dél-Komáromban jöttek ide fedél nélküliek?
– Nem, sőt a tavalyi év folyamán és az idei év első hónapjaiban inkább tőlünk mentek át Dél-Komáromba hajléktalanok az ottani melegedőbe.
• Sokak szemében a hajléktalantól félni kell, betegséget terjeszt, koszos és büdös. Mennyire általános nézet ez Komáromban?
– Ezeket gondolják róluk az emberek. Főleg azokról, akik a buszmegállókban húzzák meg magukat. Mindig felhívjuk a figyelmet, mikor nyit ki a melegedő, ahová bejöhetnének. Ott működik a higiéniai központunk is, amit szintén használhatnának. Tiszta ruhát kapnának, moshatnának, de nem veszik igénybe, mert így szokták meg.
A komáromi hajléktalanszálló – két évvel ezelőtti riportunkat itt olvashatja
• Hányan férnek el a melegedőben?
– Hatan. A hajléktalanszálló pedig huszonnyolc személyes. Szerdán délelőtt tíz óra és délután négy óra között, szombaton pedig nyolctól délig osztjuk ki a felajánlott ruhaneműt, bútordarabokat a rászorulóknak. A melegedőbe este hat óráig, a záróráig csak ritkán érkeznek meg, este nyolckor kezdenek szállingózni, amikor már nincs nyitva a higiéniai központunk. Már nem tudnak lefürödni és ruhát cserélni, és abban a ruhában fekszenek be az ágyba, amelyben egész nap voltak. Másnap kénytelenek vagyunk takarítani és mindent dezinfikálni utánuk. Amikor nem akarnak bejönni, a városi rendőrök begyűjtik, és oda hozzák őket. Attól függően, hányan jönnek, pótágyakat helyezünk el, hogy senki ne maradjon kint. Tizenkettőnél többen még sosem voltak.
• Komáromban miképp állunk a segíteni akarók aktivitásával?
– Ilyenkor, télen nagyon aktívak az emberek, hogy segítsünk, és ne fagyjanak meg a fedél nélküliek odakint. Ez a hév nyárra eltűnik. Pedig azok az emberek nyáron is az utcán vannak, akkor is éhesek és szomjasak.
• Karácsony előtt többen adnak pénzt nekik?
– Főleg a nagyobb bevásárlóközpontok parkolóiban kéregetnek. Visszaviszik a bevásárlókocsit abban a reményben, hogy megtarthatják a benne lévő ötven centet, egy eurót.
• Haltak meg hajléktalanok tavaly télen Komáromban?
– Tavaly nem, de előttre egy évvel tizenketten, nem csak télen. Volt, aki balesetet szenvedett, mások vízbe fulladtak. Ez is az alkoholnak tudható be. Egyikük a hidegben egyre csak itta az alkoholt, és mámorában a Dunába fulladt.
• Mennyibe kerül a hajléktalanokkal való foglalkozás?
– A hajléktalanszálló állami dotációs pénzekből is működik. Erre kapunk támogatást. Részünkről minden adott, hogy a hajléktalanok túléljék az idei telet. De ezt nekik is akarniuk kell.
A Jótündér, Tea Mami és a többi segítők
Tizenkilenc étterem és öt egyház képviselői, valamint civilszervezetek és az illetékes főosztály képviselői egyeztettek nemrég a komáromi hajléktalanok részére történő ételosztásról a városházán. Hangyamunka ez, hangzott el, és örvendetes tény, hogy nő a civilek és a vállalkozók száma, akik segíteni szeretnének. Lista is készült arról, mikor, melyik étterem főz 20-25 adaggal több menüt, majd szállítók juttatják el a meleg ételt a volt Timis bár közelében található II. bástya bejáratához, ahol hetente háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken osztják 14 órától. Most olyan sofőröket keresnek, akik vállalnák az ételszállítást, amely személyautóval is megoldható. Az érdeklődők hívják fel a 0908/313-600 telefonszámon Kollár Zoltán koordinátort. És kértek még valami fontosat. Mindenki irányítsa a városi rendőrség, szociális osztály figyelmét arra, ha hideg estéken, éjjeleken fedél nélküli emberekről van tudomása, annak érdekében, hogy azokat értesíthessük arról a lehetőségről, hogy az éjszakát fedett helyen tölthetik.
Vasárnap 14 órától pedig egy civil csoport oszt ételt Komáromban, 14 órától a II. bástya bejáratában. Elmondták, az adagokat a Jótündér főzi, aki szakácsnő, de a neve elhallgatását kéri. „Három éve járunk ide ételt osztani novembertől márciusig minden vasárnap” – mondta ottjártunkkor László Rózsa, a csoport tagja. Hangsúlyozza, az étel csomagolása megfelel a higiéniai követelményeknek. A teát Anna asszony, vagyis Tea Mami hozta termoszokban, ez az ő feladata. Lánya, Tóth Bernadett szociális terepmunkás pedig a garancia arra, hogy az étel és a tea a megfelelő hajléktalanokhoz kerüljön. „Hét éve dolgozom intenzíven a hátrányos helyzetű utcán élő emberekkel is” – mesélte, majd így folytatta: „Intenzívebb kapcsolat a segítő munka során alakult ki közöttünk László Rózsával, azután a többiekkel. Lassan összecsiszolódtunk” – tette hozzá.
Bárány János
Kapcsolódó cikkeink: