Mennyire más az ünnepi készülődés, a Szenteste egy élsportolónál? Erről és másról is kérdeztük az ímelyi születésű Szabó-Kovacsicz Mónika, BL- és KEK-győztes magyar válogatott kézilabdázót. 

• 2016-ban nemcsak a Ferencvárossal, hanem a válogatottal kapcsolatos gazdag történet is véget ért. Mennyire változott meg az életed azóta?

– Mivel a családalapítás már régóta be volt tervezve, a klubnál a távozási szándékomat egy évvel korábban be is jelentettem. Éppen ezért nem volt annyira nehéz, sőt, vártam és készültem is erre. Persze a Fradiban eltöltött 7 év számomra felejthetetlen, és ha csak tehetem, most is eljárok a meccseikre.

• Jelenleg a Mosonmagyaróvár játékosa vagy. Milyen érzés egy topcsapat után egy szerényebb képességűben játszani? Mi motiválhat egy többszörös BL- és KEK-győztes játékost?

– Természetesen nagyon más, hiszen még sosem játszottam a kiesés ellen. A vereségeket is gyakrabban kell feldolgoznom, de itt is minden meccsen a győzelmek motiválnak. Ha pedig összejön, annál nagyobb az öröm és a sikerélmény.

• Már egy ideje Komáromban élsz, gyakran sétálsz a Vág partján. A nagyváros zaja után milyen egy kisebb település légköre? Mit szeretsz Komáromban?

– Ebben szerencsés vagyok, hiszen Győrben a vízi városrészben, Budapesten pedig a Népligetben laktam, éltem, így mindig volt lehetőségem a sétákra, kikapcsolódhattam a természetben. Most is örülök, hogy az otthonunk a Vág-part mellett van, így naponta kétszer is arra sétálok a fiammal és a kutyánkkal.

• Immáron egy csodálatos, másfél éves kisfiú édesanyja vagy. A szülői teendők és az ingázás mennyire korlátozza vagy nehezíti meg a karrieredet?

– Az biztos, hogy sokkal több teendőm van és előre kell terveznem az edzések és a mérkőzések szerint, de mivel a férjem és az anyukája sokat segít, így nekem is könnyebb a kézilabdára koncentrálni.

• Még meddig szeretnél kézilabdázni és mi következik majd utána?

– Amíg szükség van rám és segíteni tudok bármilyen szinten, addig biztosan játszani fogok, mivel nem vagyok sérülékeny. Remélem, még sokáig sikerül, de utána is a kézilabda mellett szeretnék maradni.

• Lehet, hogy még a Naszvad/Ímelyi csapatban is látni fogunk?

Persze, minden lehetséges.

• A kisfiad érdeklődik a sport iránt? Keresi a labdát?

– Minden nap van mozgás, a férjemmel napi szinten jár a csónakházba. A labdát viszont most még inkább dobja, mint rúgja.

• Mit kap karácsonyra?

– Ő inkább a fenyőfa díszítésnek és a fényeknek örül, hiszen az ajándékozás még szinte mindennapos. Nem telik el nap anélkül, hogy valakitől valamit ne kapna.

• Hogyan telnek majd az ünnepek?

– Semmi különös, az időt klasszikus módon a családdal töltjük, de mivel a két ünnep között van bajnoki forduló, így az edzések sem maradhatnak el.

(KGD)