Közel két hónappal a választások előtt a komáromi önkormányzat képviselőinek többsége megváltoztatta a játékszabályokat. A novemberi voksolás során Őrsújfalut leszámítva már csak két választási körzetre oszlik a város, és 12-12 képviselőt választhatnak a lakosok. A változással, jó eséllyel a választók járnak majd rosszul.

Komáromban az elmúlt 25 évben gyakran módosult a képviselők száma, de változott a körzetek száma is. Az utóbb esetén egyértelmű a tendencia, a 90-es években még 15 választási körzet létezett, majd az elmúlt évtizedben hatra csökkent, míg az utóbbi két választáson már csak öt körzet volt. A szeptemberi döntés értelmében ez tovább zsugorodott, csupán 3 választási körzetre oszlik a város.

Miért fontos ez? Hogyan befolyásolja ez az életüket? – kérdezhetik a komáromiak. A képlet összetett, de mégis nagyon egyszerűen lefordítható a komáromiak hétköznapjaira.

Minél nagyobb egy körzet, annál népesebb tömeget képvisel a képviselő. Jelen esetben a várost keleti és nyugati részre osztották, 12-12 képviselővel, azaz elvileg egy képviselőnek így 16 ezer emberrel, a város felével kéne kapcsolatot tartania. De biztos, hogy ugyanaz a gondja a Singellőben vagy a belvárosban élőknek? Kapcsolatot tud tartani a képviselő a választóival úgy (akár személyes találkozók, akár gyűlések formájában), hogy a város fele hozzá tartozik?

Úgy gondolom, a körzetek csökkentése egy teljesen elhibázott döntés, ahol nemcsak a feladatok mosódnak el, de a számonkérés és a felelősségvállalás is nehezebbé válik. Kisebb körzettel, kevesebb képviselővel jóval személyesebb viszony alakítható ki, és a teljesítmény értékelésekor sem lehetne mások háta mögé bújni. Emiatt az új hármas rendszer még távolabb viszi a képviselőket a választóktól, tovább nehezíti az amúgy is nehézkes számonkérést.

Talán nem véletlen, hogy az új háromkörzetes rendszer támogatói elsősorban a politikai pártok voltak, a független képviselők (és az újraindulni nem szándékozó párttagok) határozottan ellenezték a csökkentést. A hármas leosztás jó alkalom a pártok bebetonozására, akik így többszörös helyzetelőnnyel indulnak a választásokon. A helyi közösségekben ismert új jelentkezők, vagy a nagy nyilvánosság előtt nem dogozó szakemberek (pl. közgazdászok) így nem tudnak versenyezni a pártokkal. Csak hogy egy egyszerű példát említsünk, a pártjelöltek mögött egy csoport, egy nagy kampánybüdzsé, több tucat óriásplakát (úgy néz ki idén még belvárosi kampányiroda is) áll, addig egy független indulónak egy szál magában kéne megszólítani 8 ezer háztartást. Vajon a pártok szórólap-cunamijával hogyan versenyezhet egy hétköznapi, lelkiismeretes komáromi jelölt?

A gazdasági életben szerzett tapasztalataimra alapozva úgy látom, hogy az eredményes működéshez szükségesek a jól látható feladatok, az értékelés és a felelősségvállalás. Most azonban a komáromi politikai élet meghatározó szereplői más irányba terelték a várost, igyekeznek maximalizálni a saját túlélési esélyeiket. Mivel az elmúlt 25 évben már annyiszor átverték az embereket, még abban bízhatunk, hogy már nem hisznek a logós tollaknak és az üres ígéreteknek. A politikai „játékosok” egy dolgon nem tudnak változtatni, hogy végül mindig a választók döntenek, kinek a kezébe kerül Komárom sorsa. Érdemes odafigyelni, nehogy négy év múlva is csak azon keseregjünk, miért nem fejlődik a város?

Szénássy Tímea