A község felé autózva magával ragad bennünket a környék nyugalma, békéje. „Próbáljuk megőrizni természeti értékeinket, a régmúlt tanyavilágának kincseit” – mondja Aradi Mónika polgármester az irodájában, amelynek nyitott ablakán át madárcsicsergés szűrődik be. A község igen aprócska, de tennivaló mindig akad; újítások, tervek sorakoznak az asztalon.

„Régebben többen laktak a községben, volt, hogy a lakosok száma jóval 200 felett volt. Jelenleg 191-en vagyunk” – kezdett mondandóját szomorkás mosollyal Aradi Mónika, aki 2010 óta áll a falu élén. Majd boldogan hozzáteszi, hogy az utóbbi időszakban többen is vásároltak telket és építkeztek a községben. Egy-egy találkozón vagy összejövetelen pedig mindig akad, akik elmondja, hogy „bizony nekem is van ismerősöm, rokonom, aki bogyaréti származású”.

Régi szép idők tanyavilága

Bogyarét egyike volt a csallóközi falvakhoz tartozó réteknek. Azt a síkságot, melyet itt „rétnek” neveztek, korántsem mezőgazdasági területnek használtak, hisz feneketlen mocsár és láp volt. Sűrűn benőtte a nád, holtágak szövevénye volt, amelyekben a helyi viszonyokat nem ismerő ember könnyen elpusztulhatott. Ezt a lápi világot több magyar író is megörökítette, főleg a bujdosó betyárokkal kapcsolatban. Elsőként a halászok és vadászok építették itt lakóhelyeiket. Ezek gúla alakba kötözött nádkötegek voltak, hiszen nád mindig bőven termett körös-körül. Számukra a megélhetést fedezte a bőséges halállomány, s a vízimadarak sokasága tette változatossá.

Nemesbogyát első ízben 1387-ben említik. Az első telepesek pedig 1780 körül érkeznek, akik cölöpökön álló viskókat építettek. Házaikat egymástól nagyobb távolságra építették, így tanyák alakultak ki, mint például a Vermes-tanya, Fekete-tanya, Földes Imre tanyája. A tulajdonosok birtokaikon gazdálkodtak és állattenyésztést folytattak. Nagy változás az 1965-ös árvíz után következett be. A helyreállítás során zártabb településszerkezet alakult ki, mivel az akkori államhatalom nem engedélyezte a tanyák újraépítését.

1989-ig közigazgatásilag egy falu volt Bogya, Bogyarét és Gellér, majd 1991-ben önállósult Bogyarét. „Címerünkben zöld alapon két bíbic látható, alattuk kört alkotnak a sárga csillagok. Az utóbbiak a templomot és a legelőket szimbolizálják. Madár- és természetvédelmi terület is vagyunk, a Túzokos Környezetvédelmi Központtal, valamint a BROZ környezetvédelmi szervezettel egy Európai Uniós pályázat keretében több vizes területet is sikerült létrehoznunk. Jelenleg ugyanis a holt ágak szinte teljesen ki vannak száradva, ezért fontosnak tartottuk, hogy a vízi madaraknak jusson egy kis pihenő- és egyben ivóhely ” – jegyezte meg a polgármesterasszony.

Vermes Vince, a falu jótevője

1875-ben kezdődött meg az iskolai oktatás Vermes Vince házában, aki 40 évig ingyen tanította a gyerekeket. A kitűnő tanítók sorát Klór Károly folytatta, aki 1971-ben költözött Bogyarétre feleségével. Halála után bezárták az iskolát.

Vermes Vince saját telkén római katolikus templomot is építtetett, melyet a Rózsafüzér Királynőjének ajánlottak, majd a helyi temetőt helyeztette mellé. 1998-ban felújították, s mindmáig fennmaradt eredeti formájában. Mivel pap nem tevékenykedett ekkor a községben, így Vermesék tartottak felolvasásokat, amikor is megtelt a templom emberekkel. Rendkívül hasznos és hosszantartó keresztény munkájáért pápai kitüntetésben részesült.

A kultúra is virágzott a községben: híres bálokat tartottak, néptánccsoport alakult, sőt színészi előadások is voltak. Az iskola épületének egy részét most raktárnak használják, másik részében Szűcs Gábor festő műterme található. Egyik tantermében kapott helyet a község könyvtára, s a lenti részben – mely egykor óvoda volt – festménykiállításokat rendeznek. A kultúrház előtt elhaladva a polgármester megjegyzi, hogy a régebbi pezsgő kulturális élet mára sajnos igen megcsappant.

A kerítés mentén egy fa tövében kis házikó hívja fel magára a figyelmet, telis-tele fenyőtobozokkal, faágakkal és fahánccsal. Egy rovarhotelről van szó, mely nagyon hasznos szerepet tölt be, hiszen szálláshelyként szolgál a rovaroknak.

Kisebb fejlesztések

„Tavaly ősszel rendbe hoztuk és járhatóvá tettük a járdákat, a temető mentén új kerítést emeltünk s a második világháborús emlékművet is teljes mértékben felújítottuk. Idén tervben van még az úthálózat javíttatása” – sorolja Aradi Mónika. Nagy figyelmet fordítanak a környezetvédelemre, a hulladék-szelektálásra és a kultúrára, továbbá olyan régi foglalkozások népszerűsítésére is, mint az agyagozás, fafaragás vagy szövés.

Július 30-án ismét lesz falunap a kisközségben, és abban is bíznak, hogy idén ősszel már megtarthatják a nyugdíjasnapot is.

Ferenczy Viki