Augusztus 4-én hatalmas sikerrel mutatták be a Komáromi Jókai Színházban Sławomir Mrożek: Emigránsok című drámáját. A komoly emberi, társadalmi és filozófiai kérdésekre válaszkereső darabban „AA“ szerepében Kiss Domonkos Márk színművészt, „XX“ szerepében pedig az intézmény igazgatóját, Gál Tamás Jászai Mari-díjas és Dosky-dijas színművészt láthatta a közönség.

Az európai színházakban leggyakrabban játszott lengyel szerző, Mrożek darabja annak ellenére, hogy 1974-ben íródott, és ma már  az egykori kelet-európai disszidensek helyét a menekültek vették át, ugyanolyan aktuális, mint keletkezése idején volt, ugyanis még ha a kiindulópontok, az okok és a célok mások is, a beilleszkedés és az identitáskeresés ugyanolyan nehézségekkel és fájdalmakkal jár.

Kirekesztettnek lenni egy idegen országban és idegen nyelvi közegben nehéz. Ahogy a beilleszkedés is. A szerző, aki élete során maga is megtapasztalta az emigráns lét nehézségeit és buktatóit, fájdalmas hitelességgel ábrázolja a politikai menekült értelmiségi „AA“ és a kétkezi munkás „XX“ sorsát abban a nyugati országban, amit más-más okokból választottak, reménykedve egy jobb életben, egy sikeres jövőben.

A reményeket azonban éltetni kell, de nekik – akik összezárva laknak egy lépcsősor alatti pincezugban, és szabadidejükben az egyetlen kikapcsolódásuk, hogy a szennyvízelvezető csobogásából és a különböző zajokból próbálják elképzelni, miként élnek azok, akik odafönt vannak és nem lent a „szakadékban” –, ez egyre nehezebben megy. Ugyanis a lelkük mélyén tudják, ahogy egyikük esetében a tervezett filozófiai mű, a másikuk esetében a vagyon, amiből hazatérhet és szülőfalujában házat építhet, apáról-fiúra, talán soha nem valósul meg.

A személyiségükben, természetükben, műveltségükben, szocializációjukban teljesen más hősöket úgy választja el egymástól a különbözőségük, mint a  nevüket jelző betűket az egész abc. Néha egymás idegeire mennek, néha kifejezetten utálják egymást, de mégis maradnak. Együtt, mert az idegen országban egyiküknek sincs senkije, nincs körülöttük védőháló, nincs semmi, amibe kapaszkodhatnának és senki, aki itt, ebben a világban érzelmi biztonságot nyújtana nekik.

Szilveszter éjszakáján is együtt poharazgatva várják az újévet, és miközben ők a színpadon iszogatnak, mi a nézőtéren ülve láthatjuk, miként fokozódik egyre inkább a dráma. Az ő drámájuk, az emberiség drámája,  amikor tudatosítják az örökérvényű igazságot, hogy az emberi szabadság csupán egy ábránd, egy illúzió. Valójában valamilyen szinten, ahogy ők, úgy mindannyian rabjai vagyunk a társadalomnak, és rabjai vagyunk saját anyagi vágyainknak, érzéseinknek, reményeinknek is. Hogy ki lehet-e ebből lépni, meg lehet-e tapasztalni a belső szabadságot, testileg-lelkileg talpon lehet-e maradni egy könyörtelen világban?

Kiss Domonkos Márk és Gál Tamás színművésszel, akik zseniálisan alakítják a két emigráns figuráját, és hol humoros, hol abszurd, hol pedig megrázó párbeszédeken keresztül próbálják megtalálni a válaszokat a kérdésekre, szeptembertől ismét találkozhatnak a Komáromi Jókai Színházban.

Janković Nóra
fotó: Szita Márton

(Cikkünk a Delta augusztus 17-i számában jelent meg.)