Broczky László öt évvel ezelőtt vette át a komáromi kajak-kenu klub elnöki székét, idén pedig a tagság egyhangúlag újraválasztotta őt, vagyis az iránta tanúsított bizalom töretlen.

Az elmúlt években a komáromi csónakház és környéke látványos fejlődésen ment keresztül, ehhez azonban az elnöknek egy remek csapatra is szüksége volt. Idén a koronavírus okozta járvány miatt ugyan nem a megszokott kerékvágásban zajlik a klub élete, de a vezetők továbbra is mindent megtesznek azért, hogy a komáromi KKK továbbra is az ország legjobb egyesülete legyen. Broczky Lászlóval készítettünk interjút.

• 2015-ben lett elnök. Hova jutott azóta a klub?

– Úgy gondolom, akkoriban már igencsak esedékes volt egy generációváltás, ami végül meg is történt. Természetesen az első dolgom a helyzet felmérése volt, majd néhány átszervezésre is sor került. Ugyanakkor fontos elmondani, hogy az elődöm, Soós Tibor jó állapotban adta át a klubot, és azt is mindenki tudja, hogy ő sok mindent letett az asztalra. Mégis elmondanám a három legfontosabb dolgot, amit sikerült összehoznunk. Az első, hogy anyagilag megnyugtató állapotba kerültünk, e téren jól állunk. A második fontos dolog, hogy nagyon sok fiatalt és kisebb gyereket sikerült a kötelékeinkbe édesgetni. A harmadik pedig az infrastruktúra fejlesztése, hiszen folyamatosan valamit újítani próbálunk. Elindultunk egy úton, amin rengeteg volt a tennivaló, és bár sok mindent sikerült tető alá hozni, még mindig bőven akad munka.

• Idén a klub egyik ikonikus része, a Manta nevű hajó is felújításra került…

– Így van. Sajnos olyan állapotba került, amikor a felújítási munkálatokat már nem lehetett tovább halasztani. Meg van ugyanis adva, hogy egy ilyen hajó falának a vastagsága minimum mekkora kell legyen, a Mantát azonban a folyóvíz már annyira tönkretette, hogy nem felelt meg az elvárásoknak, és nem kaphatott volna működési engedélyt. Hála az égnek az Interregen keresztül sikeresen pályáztunk, így Európa uniós támogatást szereztünk, valamint a Szlovák Olimpiai Szövetség is besegített. Ehhez valószínűleg az is kellett, hogy az országban a sportágon belül dolgozó emberek tudják, hogy a legjobbak Komáromban készülnek. Nem tudom, hogy támogatások nélkül miként oldottuk volna meg ezt a problémát, de szerencsére sikerült, így a Manta újabb évtizedekig a kajak-kenu sportot szolgálhatja.

• Beszéljünk egy kicsit az utánpótlásról! Hány gyerek tartozik a klub kötelékeibe?

– Nagyjából 70 kisebb és nagyobb gyerek látogatja az edzéseket, közülük 55-en kajakoznak, 15-en pedig kenuznak. A 12 éven aluli csoport, vagyis a minik tábora a legnépesebb, de a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a keménymag nagyjából 30 fős. Ők azok, akik mindig minden edzésre eljönnek. Rajtuk kívül van egy 20 fős, változó csoport, akik jönnek, mennek. Valaki pár hét után abbahagyja, de mindig érkezik utánpótlás. Ezt a számot biztosan tudom, mert 50 darab mini kajakunk van, és elég gyakran előfordul, hogy egy-egy edzés közben mindegyik a vízen van. Sőt, olyan helyzet is előfordul, hogy néhány gyerek a mólónál ül, mert már nem maradt hajó.

• Hány edző felügyeli a gyerekek munkáját?

– Összesen hat edzőnk van, akik mindannyian remek munkát végeznek. Ha a helyzet megkívánja, előfordul az is, hogy a vezetőségből ketten is beszállunk, és mi is segítünk. Ilyenkor tehát nyolcan vagyunk.

• A klub zsinórban háromszor is megnyerte az ország legjobb klubjának járó elismerést. Veszélybe kerülhet ez a jó sorozat a járvány miatt?

– Azt nem tudom biztosan megmondani, hogy a kialakult helyzet kit és mennyire befolyásolt, azt viszont el tudom mondani, hogy engem miként érintett. A felső vezetésről ugyanis tudni kell, hogy mindannyiunknak van saját, polgári foglalkozása is, és a klub ügyeit emellett intézzük. Talán nem mondok újdonságot azzal, hogy minden egyes napunk legalább három hónappal előre alaposan meg van tervezve. Ebből pedig az következik, hogy mindez abszolút nem jött jól, ami pedig engem illet, nagyon megviselt a dolog. Folyamatosan improvizálnunk kellett és kell még most is, és szinte minden nap hoz valami új oldogatni valót. A fél szezon elmaradt, az első versenyek is csak most indulnak.

• Mi a helyzet a Komáromi Nagydíjjal?

– A nyáron erre biztosan nem kerül sor, és ősszel is csak maximum egynapos rendezvényt tervezünk. Ahogy már említettem, nem tudjuk, hogyan fog a közeljövő alakulni. A gyerekeink sincsenek ehhez hozzászokva, hiszen eddig ők is mindent előre tudtak.

• Csak most fog kiderülni, valójában mennyi kárt okozott a járvány?

– Így van. A klubok többségében nem tudtak, vagy legalábbis nem olyan intenzitással tudtak készülni, ahogy azt eddig megszokhatták. A legkisebb gyerekeknél ráadásul nagyon sokat számít az is, hogy ez alatt a pár hónap alatt mennyit nőttek, hiszen ez is befolyásolja a teljesítményüket. Szóval, a következő pár hónap biztosan érdekes lesz. Ami Komáromot illeti, mi amint lehetett, edzésbe is állítottunk mindenkit. Szépen fokozatosan kezdődött újra minden, kezdetben sokan individuálisan készültek.

• Mi történt a csónakházban akkor, amikor az edzések be voltak tiltva?

– A válogatott sportolók karanténja után az egész épületet fertőtlenítettük, majd bezártuk. Csak a két gondnokunk jöhetett be, ők végezték el az alapvető karbantartási munkálatokat. Közben persze állandóan azt oldogattuk, mit hoz a holnap? Egyik napról a másikra tengődtünk. Számomra ez egy abszolút katasztrofális helyzetnek bizonyult, de legalábbis így éltem meg. Például azt tudtam, mennyi pénz van a számlánkon, de azt már nem, hogy mire lesz elég?

• Visszalépett néhány támogató?

– A mi klubunk életében talán csak a Komáromi Nagydíj az, ami a szponzorok számára érdekes lehet. Mivel idén eddig nem került rá sor, mondanom sem kell, mit eredményezett. Idén a megyétől sem kapunk erre támogatást. Ennek ellenére csak ismételni tudom magam: a helyzet nem vészes, de igazából majd csak az év vége felé derül ki, hogy mennyi az annyi. Az edzések zajlanak, a versenyekre pedig elmegyünk. Ez azért is fontos, mert a szövetség a támogatást a versenyeken, a szlovák kupán elért eredmények, valamint az ott megjelent versenyzők száma alapján számolja ki, ezért itt mindig nagy harc zajlik. Egyelőre azonban azt sem tudjuk biztosan, hogy lesz-e szlovák kupa, s ha nem lesz, akkor mi alapján érkezik majd a támogatás.

• Úgy tudjuk, a komáromi klub valamiféle újdonságot is bevezetett az utánpótlás nevelés terén…

– Így van. A válogatott edzőjét, Likér Pétert kértük fel arra, hogy vegyen részt a junior korosztály fejlődésének mindennapjaiban. A járvány miatt kialakult helyzet következtében sokkal többet van itthon, így lehetőség nyílt arra, hogy amolyan teszt üzemmódban megfigyeljük, mennyire van pozitív hatással a növendékek fejlődésére az, ha egy profi edző is beleszól a munkájukba. Itt most a 13 éves korcsoportról beszélünk, és attól idősebbekről. Pétertől azt várjuk, hogy a tudása legjavát átadva nagyobb rendszert visz majd a fiatal sportolók életébe, így ők már korán megismerkedhetnek azzal az életmóddal, ami esetleg rájuk várhat.

• Mi a cél?

A célunk nem is lehet más, csak hogy minél több válogatott kajakost neveljünk, akik világversenyeken vesznek majd részt. Aki pedig eljut odáig, általában döbbenten tapasztalja, mennyire más életről van szó. A profi világ ugyanis egy teljesen más világ. Likér Peti a rendszeres életmódon kívül a helyes táplálkozásra is megtanítja őket, ami pedig fontos, hogy a szülőket is bevonja, hiszen ők azok, akik otthon a legtöbb időt a gyerekükkel töltik. Ezenkívül sportpszichológust is bevonunk, ami nálunk szintén újdonságnak számít, miközben a fejlettebb helyeken ez mindennapos dolog. Őszintén szólva, már régóta szerettük volna ezt a rendszert bevezetni, de csak most nyílt rá lehetőség. Remélem, a projekt sikeres lesz, és a jövőben az életünk részévé válik. Kíváncsi vagyok, hogy ez a kísérlet mit vált majd ki a gyerekekből.

• Hogy néz ki jelenleg a nyár és az ősz?

– Továbbra is csak azt tudom mondani, semmi sem biztos. Tervek persze vannak, ezekről tudok csak beszámolni. Mostantól kezdve minden két hétben lesz verseny, sőt, azokat is bepótolják, amik eddig elmaradtak. Sűrű és nehéz időszakot kell majd abszolválni.

• Mennyire fogja ez a gyerekeket megviselni?

– Véleményem szerint semennyire. Ők rendben lesznek. Fiatalok, rengeteg energiájuk van. Inkább a szülők miatt aggódom, mert nekik ez igencsak megterhelő lesz. Gondolok itt a munka melletti ingázásokra, ami stresszes állapotokat fog okozni. Lesz olyan hétvége, hogy szombaton Pozsonyban leszünk, vasárnap pedig már Komáromban. Ez értékes időt fog felemészteni, és valószínűleg a szülők pénztárcáját is érzékenyebben érinti majd az utazások miatt.

• Lesznek személycserék a komáromi klub vezetésében?

– Mielőtt elfogadtam az újbóli jelölést, kikötöttem, hogy csak akkor megyek bele, ha mindenki marad. Nagyjából elégedett vagyok a csapat munkájával. Persze azért mindig lehet tovább is fejlődni, és vannak olyan dolgok is, amik nem tetszenek, de amíg ezeket meg tudjuk beszélni, addig minden rendben lesz. Egyébként is mindig inkább a pozitív dolgokra igyekszem összpontosítani. Ami a lényeg, hogy én nagykajakozni akarok, és nem kiskajakozni. Ezt el is mondtam, amikor újra megválasztottak.

Kovács Dávid

Kapcsolódó cikkeink:
A koronavírus a helyi sportot is lenullázta
Becsületesen tanulj meg nyerni, tisztességgel tudj veszíteni! – Soós Tibor
Helyszíni riport a kajak-kenu vb-ről