Ekel. Jó hangulatú közönségtalálkozón vehettek részt az érdeklődők február 19-én Szomolai Tibor íróval, a Cigányúton című könyv szerzőjével. A beszélgetést követően az Esterházy János – Isten szolgája című kiállítást tekinthették meg a résztvevők. Az előbbi szervezője a Csemadok Komáromi Területi Választmánya és az Ekelért Jótékonysági Alap volt, míg a kiállítás a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség és az Esterházy János Zarándokközpont jóvoltából került Ekelre.

A mátyusföldi Alsószeliből származó író immár negyedik könyvét mutatta be, melyben ismét kényes tematikát,a cigányság témakörét járta körül. Korábbi könyveiben – Felvidéki saga, A klán, Fáklyavivő – is mindig érdeklődésre számot tartó, helyenként megosztó témákat boncolgatott. A mostani kötet sokéves kutatómunka és tapasztalatgyűjtés eredménye. Olykor darázsfészekbe nyúl, a határokat feszegeti, de a számos pozitív olvasói vélemény is bizonyítja, sikeres regényt tett le az asztalra.

Mindennapi probléma a cigányság sorsa

„Kijelenthető, hogy a cigányság hatalmas problémát okoz a társadalomnak, és ez a jövőben sem fog változni. A társadalom nyeli, nyeli ezt a gondot, de sokszor cigányútra fut a nagy falat. Az út szó azonban a (ki)útkeresést is szimbolizálja. Ebben a könyvben többféle út van felvázolva – ezeken kísérem végig az egyes szereplőket. A cigányok, ha nem találták a helyüket, mindig útra keltek, vagy agyalni kezdtek, és a könnyebb utat keresték. A bukásokból azonban soha nem képesek okulni“– mutatott rá az író, aki önmaga is el van látva bőven „cigányélményekkel“, hiszen már 25 éve vezeti gombafeldolgozó vállalkozását Rimaszombatban. A cigányok szerves részét képezik az életének. Napi kapcsolatban áll velük tavasztól őszig, ismeri az életkörülményeiket, életmódjukat s az észjárásukat. „Valójában kétféle munkás van: a jó munkás meg a rossz munkás. Rossz munkásom nincs, mert már rég kirúgtam őket, a jó munkás meg tőlem lehet roma, magyar, szlovák vagy eszkimó is. A közös munka során rájöttem, nemcsak nagy tervek, hanem kis lépésekkel megvalósított konkrét intézkedések kellenének a romák helyzetének megváltoztatásához“ – mondta.

Szegényes vagy téves ismeretek

Ahogy azt Szomolai Tibor az előadásában is boncolgatta, maga a cigánytéma izgalmasabb, mint gondolnánk. Amikor aztán végleg eldöntötte, hogy könyvet ír a témában, két dologban biztos volt: az egyik, hogy amit mindennap látunk a cigányokból, nem feltétlenül fedi a valóságot, a másik pedig, hogy sokfélék. Teljesen mások az oláhcigányok, a muzsikus cigányok, s megint mások a romungrók. Egyáltalán nem lehet egy kalap alá venni őket, de vannak közös jellemzőik, például kívülállnak a gádzsó társadalmon. Egy igencsak érdekes s teljes korrekt dolog maga a roma igazságszolgáltatás (romanikris) is, amely csak az oláhcigány társadalomban van. Amennyiben két ember összeveszik s nem jutnak közös nevezőre, az egyik fogja magát, elmegy a vajdához. Kijelölnek egy napot, amikor zajlik a „bírósági tárgyalás“, melyre mindegyik fél össze kell, hogy hívjon maga mellé 3 tekintélyes, idős, okos embert. Nagy nap ez az oláhcigányoknál, melynek kezdetén – általában egy szentképre – leteszik az esküt, hogy elfogadják az ítéletet, majd mindenki elmondja a maga verzióját. A döntést pedig az öregek véleménye alapján hozzák meg, akik azt nézik, mi hozza a legnagyobb békét társadalmukra. Sosem napolják el az ítéletet, hiszen amíg az meg nem születik, az asztaltól is tilos felállniuk. Ha netán az egyik fél mégsem fogadná el, azzal nagy bajt hoz magára, hiszen teljes mértékben kizárják az oláhcigányok közül. Mennyire más lenne, ha a „hivatalos” igazságszolgáltatásunk így haladna. Meglehet, más lenne az életünk!

A könyv, mely önmagáért beszél

Joggal tehető fel a kérdés, hogy miről is szól valójában a könyv? Hiába is keresnénk, a szerző nem áll egyik oldalra sem: nem szereti, de nem is ítéli el a roma népet. Tényekből, valós személyiségek viselkedésmintáiból kiindulva, ám kitalált szereplőkkel vezeti az olvasót a világukban. A háttérben kirajzolódik az is, hogy a jó elképzeléseket hogyan viszi félre az emberi gyengeség, a hiúság és a nyereségvágy, a pénz utáni hajsza. A negatív szereplők mellett feltűnnek tiszta jellemű emberek is, elsősorban a Bangó Nácinak nevezett falumegváltó, aki a saját kis körében meg tudja valósítani a Paradicsomot. De csak addig, amíg a rendszer be nem darálja. Ő az egyetlen, aki megtalálta az igazi, valós utat. Ő Bogdán László, Cserdi tragikus sorsú polgármesterének alteregója. „Bogdán László létrehozta az ún. cserdi csodát, és egy új világot teremtett. Megmutatta, hogy a cigányoknak nem segély kell, sőt ez az, ami mindinkább félreviszi őket. A cigányságnak elfoglaltság és munka kell, meg kell fogniuk a kapanyelet. Amíg ez nem történik meg, addig nem várhatunk se változást, se javulást“ – tette hozzá a szerző.

Ferenczy Viki

Kapcsolódó cikkeink:
Arányos a problémás diákok eloszlása
Drogfogyasztók okozzák a fő problémát Harcsáson
Kiköltöztetik a problémás lakosokat
A példakép