Énekelt 50 ezer ember előtt, bejárta Magyarország legnagyobb színpadait és szerepelt milliós nézettségű tv-műsorokban is, ám egy idő után rájött, végül mindig csak a zene marad, meg persze az, hogy az ember megélje egy koncert minden egyes pillanatát – vallja a Külhoni Magyarságért Díjjal augusztus 18-án kitüntetett Vadkerti Imre. A felvidéki színész-énekest szerepálmokról, küzdelemről, sztárságról és őseink hagyatékáról kérdeztük.

• P. Mobil vagy Apostol? Milyen zene szól a kocsidban?

– Volt, hogy P. Mobil és Apostol is szólt az autómban. Igazából igényes, jó zenéket hallgatok a hangulatomtól függően, de azért a rockzene gyakoribb vendég nálam.

• Koppány az István, a királyból vagy Árpád vezér az Itt élned, halnod kell c. produkcióból? Melyik szerepedre vagy a legbüszkébb?

– Szerencsésnek érzem magam, mivel fantasztikus darabokban játszhattam és zseniális szerzőkkel dolgozhattam együtt. Itt kiemelném a Koltay Gergő-Szűts István és Szörényi Levente-Bródy János szerzőpárosokat, vagy a legendás rendezőt, Koltay Gábort, akik zsenialitásukkal olyan maradandót alkottak, melyek meghatározóak a magyarság zenei-kulturális életében.

• „A Külhoni Magyarságért Díj annak a szimbóluma, hogy elszakíthatatlan egymástól az anyaországi és a külhoni magyarság“ – üzente az idei díjátadón Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. Megannyi szakmai elismerés és siker után mit jelent számodra egy olyan díj, amelyet elsősorban a közösségért és az értékteremtésért végzett munka alapján ítélnek oda? 

– Elmondhatatlanul nagy öröm számomra, hogy megkaptam ezt az elismerést, bár az ember nem díjakért, kitüntetésekért csinálja, de jólesik, ha gondolnak rá, és elismerik azt, amit csinál.

• Olyan előadóművészként ismer a közönség, aki időnként közéleti-politikai kérdésekben sem rejti véka alá a véleményét. Mi késztet arra, hogy fontos társadalmi ügyekben rendre hallasd a hangodat?

– Én mindig is azt vallottam, hogy foggal-körömmel küzdenünk kell magyarságunkért, hagyományainkért, így ahol tudok, segítek, legyen az akár politikai vagy kulturális ügy.

• Ma már egy frissen végzett kutatás is igazolja, hogy a Kárpát-medencében élő magyar nemzetrészek közül a felvidéki magyarság küzd leginkább a felmorzsolódással. Mi ennek az oka? Nem vagyunk eléggé összetartó közösség? 

– Sajnos nem születik elég magyar gyermek, nincs utánpótlás. Magyar óvodák, iskolák zárnak be. Két dolgot üzennék a felvidéki fiataloknak, az egyik: hogy kezükben van a sorsunk, bátran vállaljanak gyermeket, hiszen ezt elődeink rosszabb időkben is megtették. A másik, hogy legyenek összetartóbbak, s jobban figyeljenek oda egymásra, hagyományainkra és őseink hagyatékára – így talán jobbra fordul a magyarság sorsa a Felvidéken.

• „Nem vagyunk médiasztárok“ – mondtad az idei jászói szabadegyetemen a  Vadkerti-Zsapka-Sipos trióról. Sosem vonzott a sztárság, a csillogás, a több százezres koncertek világa? 

– Volt időm belekóstolni mindenbe. Énekeltem 50 ezer ember előtt, bejártam Magyarország legnagyobb színpadait, arénáit, tv-műsorokban volt szerencsém szerepelni. Ám egy idő után rájön az ember, hogy csak a zene van, és igazán az a fontos, hogy egy koncert vagy előadás minden egyes pillanatát megéljem. Ezt sem a százezres tömeg, sem a csillogás, sem a pompa nem hozza ki egy előadóból – csak a tiszta zene.

• A legnagyobb sikereid idején sem fordult meg a fejedben, hogy elhagyod a szülőföldedet? 

– Egy pillanatig sem.

• Melyik állít nehezebb feladat elé: a Kormorán frontemberének lenni, a Vadkerti-Zsapka-Sipos trió tagjaként zenélni, vagy szólóénekesként egyedül a színpadon állni? 

– Mindegyik a szívem csücske. Fantasztikus zenésztársakkal állhatok egy színpadon és ezt köszönöm a sorsnak!

• Sokfelé jársz a Felvidéken – nemcsak koncertezni, hanem például különböző tehetségkutatókban zsűrizni is. Hogy áll a felvidéki magyar zenei utánpótlás?

– Nagy örömmel megyek zsűrizni, ha hívnak, bár nem egy hálás feladat, ugyanis mindenki nem lehet az első, és valaki mindig szomorúan megy haza. Hála Istennek sok a jó fiatal előadó, énekes a Felvidéken. Nem is ezzel van a gond, hanem azzal, hogy egy idő után feladják, s abbahagyják – így sajnos nem ismerheti meg őket a közönség. Kívánok mindenkinek sok sikert és kitartást! És hogy sose adják fel álmaikat!

Langschadl Mátyás