Közel két tucat érdeklődő nem jutott jegyhez, olyan nagy érdeklődés övezte az Egressy Béni Városi Művelődési Központban Rédli Károly rendezésében bemutatott Három és fél nővér című kamaraszínházi előadás premierjét.

A szokatlanul nagy érdeklődés valószínűleg két dologra vezethető vissza. Az egyik, hogy a rendkívül figyelemfelkeltő plakáton látható négy színművésznő – Szvrcsek Anita, Varga Szilvia, Dobra Mara és Szoták Andrea – játéka külön-külön is fantasztikus színházi élményt ígér. A másik pedig az a belülről fakadó emberi kíváncsiság, ami sokszor arra ösztönöz minket, hogy egy könyv, egy film vagy egy színházi előadás után tovább gondoljuk a szereplők sorsát. Aki pedig szereti Csehov világát és ismeri A három nővér komédiába hajló elvágyódásának tragédiáját, az nagy valószínűséggel szeretné tudni, hogy Selmeczi Bea, a darab szerzője, Csehov, Petrusevszkaja, Reza de Wet, Ulickaja és Szvetlana Alekszijevics műveire támaszkodva milyennek képzelte el a Prozorov-lányok és az immár velük élő sógornőjük jövőjét. Az előadás, – amelynek zenei rendezője Lakatos Róbert, dramaturgja Varga Emese  – Csehov eredeti drámájának „kivonatával” veszi kezdetét: „Ma egy éve, hogy apa meghalt, épp ma, a névnapodon Irina”. És a jó öreg csehovi hagyomány szerint a nővérek megajándékozzák húgukat egy szamovárral. Az idők azonban változnak, az évek szaladnak így a következő névnapot már a sztálini időkben vészelik át, majd a hruscsovi éra nehézségei közepette, míg az utolsót (százhúsz éves korukban) az ezredforduló Oroszországában, ahol bizony már figyelnie kell az embernek, nehogy „kiessen az ablakon”.

„Egy olyan darabban gondolkodtam, amelyben jó színészként ’létezni’ és széles skálán lehet játszani – mesélte Szvrcsek Anita, a produkció ötletgazdája és koordinátora. – Meg egy kicsit önös cél is volt részemről szakmai szempontokat tekintve: olyan kollégákkal szerettem volna létrehozni darabot, akikkel még nem álltam színpadon, új impulzusokra vágytam, ismeretlen szelekre, frissességre. Másrészt sok nagy orosz drámaíró darabjában volt szerencsém figurálni, de Csehov, az egyetemet leszámítva, valahogy minden színházban elkerült – a két kislányom jövetele felülírta a szereposztást. Csupán Verebes István rendezésében Csehov Egyfelvonásos komédiák című darabjában játszottam Kassán többek közt a Lakodalomban a Menyasszony emblematikus szerepét. Imádtam, ahogy a nézők és a szakma is.  Így, amikor a barátnőm, Sediánszky Nóra dramaturg, rendező felhívta a figyelmemet Selmeczi Bea darabjára, amely tulajdonképpen tovább gondolja a három Prozorov lány történetét, arra gondoltam, hogy ez egy jó darabválasztás lehetne. Kicsit azonban féltem tőle, hogy túltengenek majd a női energiák, hiszen a darabban kizárólag négy nőt láthatunk, de végül a szereplők beszélgetéseiben felbukkanó férfiak markáns jelenléte, akik újra és újra huszárvágással átírják a szereplők sorsát és Rédli Károly rendező maszkulin, de mégis szelíd ’terelgetése’ ezt megfelelő szinten tartotta. Ehhez azonban kellett az a szellemi szimbiózis, amelyben a kolléganőimmel léteztünk a próbák során. Együtt ötleteltünk, együtt gondolkodtunk, egymást segítve együtt csiszoltuk a karaktereket.” 

Mégpedig tökéletesre. Varga Szilvia elképesztő hitelességgel és finomsággal alakítja Olgát, a végtelenül kötelességtudó, fegyelmezett és racionális tanárnőt.  Szvrcsek Anita gazdagon árnyalt játékában Mása tele van szertelen és szenvedélyes vágyakozással a szerelem és az élet megélése iránt, és amikor a remény egyre távolabb kerül tőle, hogy ezeket megélheti, hogy boldog lehet, akkor elkezd lecsúszni a lejtőn, egészen addig, míg ő, a tábornok lánya a társadalom peremére kerül, ahonnét a kezdetektől belőle áradó belső erővel képes visszakapaszkodni és sikeressé válni.  Dobra Mara Irina szerepében szinte éterien érzékeny és finom lélek, míg Szoták Andrea Natasája megdöbbentő tapintatlansággal próbálja sógornőit kirángatni a múlt és az álmodozás csapdájából. Nem könnyű Natasa helyzete a Prozozov házban, hiszen iskolázott és művelt sógornői le- és kinézik. Az élet és a fejük fölött zajló társadalmi és politikai változások azonban úgy hozzák, hogy végül a közönséges Natasa az, aki „megmenti” őket.

Ahogy Csehovnál, úgy Selmeczi Bea darabjában sincsenek nagy történések. A szereplők mozgástere a darabban a nappalira szűkül. Itt hallgatják, hogy mennek az ablak alatt a fehér és a vörös gárdisták, itt emlékeznek a bolsevikok hatalomátvételére, itt tagadják meg apjuk emlékét és itt mondanak el egymásnak öregkorukban évtizedeken át elhallgatott fájdalmakat, tapasztalatokat, kudarcokat. A más-fél órás előadás során szinte folyamatos a különféle érzelmek által kiváltott feszültség a színpadon. Amely a nézőben akkor kezd el növekedni, amikor elgondolkodik az előadás egyik legfontosabb üzenetén: „Egész életemben Moszkvába vágytam, de már nem tudom, minek. Miért gondoltam, hogy ott boldogabb leszek?”

A Garam-menti Polgári Társulás égisze alatt, a KultMinor támogatásával létrejött előadást a nézők Komáromban február 14-én és 22-én láthatják legközelebb.

Janković Nóra