A komáromi kosárlabdacsapat fiatal és tehetséges irányítója, Dalibor Hlivák, Rozsnyón született, de két hónappal később családjával Komáromba költözött, hiszen édesapja a helyi kosárlabdacsapatban játszott. Ma a Dunaszerdahely melletti Sárosfán él, idén pedig a pozsonyi Comenius Egyetemen kezdett tanulni menedzsment szakon. A 23 éves kosaras azon ritka „légiósok” egyike, aki a magyar nyelvvel is remekül boldogul, és úgy tűnik, a szíve is a helyén van. Interjú.

• Amennyiben jók az információink, tökéletesen beszél magyarul.

– Így van. Az édesanyám magyar, s mivel vele és a nagymamámmal is rengeteg időt töltöttem el, ráadásul magyar alap- és középiskolába is jártam, a nyelvet jól beszélem.

• Komáromban is él, vagy ingázik az edzésekre?

– Itt lakom Komáromban.

• Hogyan lett kosárlabdázó? Vissza tud emlékezni a kezdetekre?

– A sportággal Somorján ismerkedtem meg, ahol kosárlabda körre jártam. Az édesapám akkoriban a lányokat edzette, később ő is hozta létre ezt a kört, így az osztálytásaimmal beiratkoztunk. Az alapokat tehát apu adta, utána viszont már a pozsonyi Inter színeiben játszottam, mégpedig az idősebb diákok és a kadétok közt. Nem egészen két szezont követően igazoltam a Karlovkához, és 9 évig ott is maradtam.

• Hogyan és kinek köszönhetően kerültél végül Komáromba?

– Miután Pozsonyban lejárt a szerződésem, sokat gondolkodtam azon, hogyan tovább? Szerettem volna előbbre lépni és akadt több ajánlatom. Köztük volt a komáromi is, végül azért döntöttem úgy, hogy a Duna partjára költözöm, mert az itteni csapat az utóbbi években mindig éremért játszott. Azt is hallottam, hogy mindig remek társaság jön össze. Ami még fontos, hogy mielőtt aláírtam, Nešo Miloševič-csel is sokat beszélgettem. Régóta ismerem, a múltban sokat segített, így a fejlődésem szempontjából is jó döntést hoztam.

• Jelen pillanatban nem úgy megy a csapat szekere, ahogy sokan várnák, de a szurkolók egyelőre még türelmesek. Ön is az?

– Természetesen igen. Látható bizonyos mértékű javulás, de még nem vagyunk ott, ahol lenni szeretnénk. Türelmesnek kell lennünk, és majd az eredmények is biztosan jönni fognak.

• Tehát úgy gondolja, hogy a csapat feljebb kúszhat a tabellán?

– Szerintem igen. Ehhez annyi kell, hogy tartsuk magunkat a terveinkhez, hiszen rengeteg munka vár még ránk.

• Milyen eredménnyel lenne elégedett?

– A rájátszásba a lehető legjobb pozícióból kellene bejutnunk, és a kieséses szakaszban meccsről meccsre haladnunk.

• Milyen a hangulat az öltözőben? Van, akit kiemelne a csapat szempontjából?

– A kollektíva szuper, mindenkivel nagyon jól kijövök, senkivel sincs semmilyen problémám. Mindenkinek megvan a saját feladata, amit próbál maximálisan elvégezni, ezért senkit nem emelnék külön ki.

• A srácokkal sok időt tölt el. Mit csinál, amikor éppen nem a kosárlabdával foglalkozik?

– Az edzések közti szabadidőt általában lazításra fordítjuk, ha lehet, egy jó kávé mellett.

• Mi kell egy fiatal kosárlabdázónak ahhoz, hogy mindig jobb és jobb legyen?

– Tér a gyakorlásra, és egy jó edző, aki ki tudja belőled hozni a maximumot. Kell még hozzá sok akarat, és egészséges konkurencia a csapaton belül is. Fontos a pályán eltöltött percek száma, hiszen a mérkőzés a legjobb edzés.

• Még mindig a fiatal játékosok közé tartozik. A karrierjében milyen célokat tűzött ki?

– Nagyon előre még nem gondolkodom. Elsősorban egy jó szezont szeretnék végigjátszani, segíteni a csapatnak, hogy minél messzebb jusson. Ugyanakkor idővel szivesen kipróbálnám magam külföldön is.

• Van kedvenc csapata, játékosa? Ha igen, miért?

– A legszívesebben azokat az irányítókat figyelem, akik az Euroligában játszanak. Példaként említhetném Sergio Rodriguezt a Moszkvából, Nick Calathest a Panathinaikosból vagy éppen Vassilis Spanoulist az Olympiakosból. Az NBA-ben a portlandi Damian Lillard játéka tetszik, akit már az első draftolása óta követek. Eleinte nem tartották valami nagyra, később viszont bizonyította, hogy a legjobbak közé tartozik.

• A komáromi szurkolók a liga élmezőnyéhez tartoznak, az utóbbi években pedig hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a csapat is előkelő helyeken vitézkedik. Mit üzenne nekik?

– Egész Szlovákiában a mi csapatunk rendelkezik a legjobb szurkolókkal, ők a pályán számunkra a hatodik játékost jelentik. Sokat segítenek a jelenlétükkel. A szezon még nagyon hosszú, sok mérkőzés vár még ránk, és nem adjuk fel, tovább harcolunk. Minden meccsen a maximumot akarjuk nyújtani, a szívünket is ott hagyjuk a klubért, a városért. Azt gondolom, közös erővel eljuthatunk oda, amit a szurkolók, a játékosok és az edzőnk is szeretne.

Robert Mihalička/Kovács Dávid