A bajnoki cím és az aranyérem nemcsak örömet jelent, hanem felelősséggel is jár. Szezonértékelés Radványi Miklóssal, a KFC vezetőedzőjével.
• Már a tavalyelőtti, II. ligában elért negyedik helyezés, aztán a tavalyi bronzérem is történelmi sikernek számított a KFC életében, ám ezzel a mostani bajnoki címmel és az első osztályba való feljutással végérvényesen beírtátok magatokat a komáromi krónikáskönyvekbe. Milyen érzés ez?
– Ha az ember történelmet ír, s ha olyan sikereket ér el egy csapattal, amelyeket korábban más még nem ért el, az mindenképpen felemelő és jóleső érzés. Természetesen az egész csapat – beleértve a játékosokat, a szakmai stábot és a klubvezetést – nagyon büszke arra, amit ebben az idényben elértünk. Nagyon sok munka van amögött, hogy a bajnokság végén a mi nyakunkba akasztották az aranyérmet. Ezek most csodás pillanatok, de tudjuk azt, hogy a mámor egyszer elmúlik, és helyébe lép a felelősség. Az, hogy feljutottunk az első osztályba, vagyis Szlovákia legjobb 12 csapata között szerepelhetünk a következő idénytől, felelősséggel is jár. Ezért már most elkezdtünk azon dolgozni, hogy a következő szezonban is minél jobban szerepeljünk. Ehhez természetesen az is kell, hogy megerősítsük a keretet, de ugyanilyen fontos, hogy megőrizzük a csapatnak azt a magját, amely ebben a második ligás bajnoki címben nagy szerepet vállalt.
• A történelmi sikerek mindig nagyot szólnak, és eljutnak a város határain kívülre is. Sokan tudják rólad, hogy ezer szállal kötődsz a DAC-hoz, amelynek játékosa, később – nehéz időkben – vezetőedzője is voltál. Tudva azt, hogy a következő idényben már ellenfélként érkezhetsz „haza”, mit szóltak Dunaszerdahelyen a KFC-vel elért bajnoki aranyhoz?
– Egész tavasszal azt éreztem, hogy a dunaszerdahelyi szurkolók nagyon szorítanak nekünk, nagyon kívánják a KFC-nek a sikert. Nyilván ebben az is benne van, hogy nagyon várják a KFC-DAC csallóközi derbit, amely a maga nemében mindenképpen egyedülállónak ígérkezik, hiszen két olyan magyarlakta város csapatáról van szó, amely a legmagasabb osztályban még nem találkozott egymással. Egyébként én magam is nagyon várom már ezt a rangadót, ami, úgy gondolom, hogy a pályán nagy csatát hoz majd, azon kívül azonban egy nagy ünnep lesz.
• Nem ez az első bajnoki címed a második ligában (korábban éppen a DAC-cal ezt már elérted), és volt néhány meleg helyzetben részed, amikor 1. ligás vagy NB I-es csapatokat sikerült a kieséstől megmentened. Ez az aranyérem hol helyezkedik el az edzői pályafutásodban?
– Az első helyen. Egyértelmű. Már csak azért is, mert abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Komáromban megkaptam a bizalmat: volt három évem az építkezésre és egy jól működő koncepció kidolgozására. Ennyi időt és türelmet más klubnál ezidáig még nem kaptam. 2021 nyarától vagyok a KFC-nél, s már akkor az volt az elképzelésem, hogy egy olyan együttest szeretnék kialakítani, amely domináns focit játszva magasan letámadja az ellenfelet. Ehhez azonban elsősorban olyan hátvédekre volt szükségem, akik rendkívül gyorsak és jók az egy az egy elleni játékban. Az első évek sem voltak rosszak ebből a szempontból, de mindez ebben az évben teljesedett ki, hiszen a védelemben olyan játékosokat szerepelhettem, akik ennek a felfogásnak tökéletesen megfeleltek. Nem is volt ellenünk könnyű dolga az ellenfeleknek…
• Ez a fajta egész pályás, intenzív letámadás volt tehát a KFC játékában az az alapelem, amely ennek a sikernek megágyazott?
– Az alapkoncepció az volt, hogy ne engedjük az ellenfelünknek könnyen szétjátszani a labdákat. Vagy ha ez mégis sikerül nekik, akkor azonnal támadjuk le őket. Ez egy nagyon kellemetlen stílus minden csapat számára, nem könnyű ebből kiszabadulni és támadást építeni. Ha ezt igazán jól csinálod, akkor (általában már a kapussal kezdődően) az ellenfél elkezd magas labdákkal operálni és előre jutni. Nekem azonban nemcsak gyors, hanem kiválóan fejelő védőjátékosaim voltak, így ezekből a szituációkból is általában mindig jól jöttünk ki. Gyorsan vissza tudtuk szerezni a labdát, és ha a labda nálad van, akkor a te csapatodnak van lehetősége alkotni, irányítani és gólt szerezni. Folyamatos munka eredménye volt, hogy ehhez a harcmodorhoz megtaláljuk a megfelelő labdarúgókat.
• Korábban arról is beszéltél, hogy szívesen kipróbálnád háromvédős rendszerben pályára küldeni a csapatot. Ehhez mindenekelőtt három belső védőre és két szárnyvédőre van szükség. Végül azért nem váltottál erre, mert nem voltak meg ehhez a játékosaid?
– A téli szünetben sokat gondolkodtam a 3-5-2-es, illetve 3-4-3-mas felálláson, hiszen Horodník és Šmehyl simán megjátszotta volna a két szárnyvédő szerepét, Špiriak és Šimko pedig Ovšonkával kiegészülve lehetett volna a belső hármas. Sőt, tervbe volt (és igazából még most is tervben van) az aranyosmaróti Nagy Ricsi leigazolása is, aki – mivel ballábas – egy ilyen rendszerben egy fontos láncszem lett volna. A téli felkészülés alatt azonban sorra jöttek a sérülések, olyan szinten, hogy az szinte már az egész hátralévő idényünket veszélyeztette. Rendkívül stresszes napok voltak ez az edzői stáb számára. Ilyen körülmények között ezekről az elképzelésekről le kellett mondanom.
• Nem lehet vitás, hogy a bajnoki cím alapját az az őszi veretlenségi sorozat adta, amely során a KFC nyolc mérkőzést nyert meg egyhuzamban, de az első vereségét is csak a 14. fordulóban szenvedte el. Megfejtetted már, hogy mi volt ennek a menetelésnek a titka?
– Nagyon jól összeállt a csapat és sikerült egy olyan győzelmi hullámra felkapaszkodnunk, amely mérkőzésről mérkőzésre egyre több önbizalommal töltötte el a játékosaimat. Az egyik győzelem jött a másik után, és láttam a játékosokon, hogy ők is érzik: ez a mi évünk lehet. Most, hogy visszatekintek az idényünkre, azt kell mondjam: lehet, hogy abból is előnyünk származott, hogy – saját pálya híján edzésekre, hazai és idegenbeli mérkőzésekre egyaránt – rengeteget utaztunk. Ezek az utazások is végeredményben azt szolgálták, hogy együtt volt a csapat, és hogy még inkább összecsiszolódtunk a hosszú kilométerek során. Előnyt tudtunk tehát kovácsolni abból a nyilvánvaló hátrányból, hogy az egész idényben idegenben edzettünk és játszottuk a bajnoki mérkőzéseket.
• Tavasszal azonban volt egy kis megingás…
– Így van, de ez valahol természetes, hiszen mindenki minket, azaz az első helyezettet akarta legyőzni. Vagyis ellenfeleink megduplázott erővel és energiával küzdöttek ellenünk. Amint azonban túl voltunk a már korábban említett sérüléshullámon, helyreállt a rend és újra nyertük a meccseket.
• Melyik volt a legkritikusabb pillanata az idénynek?
– A miavai vereség után láttam legmélyebben a csapatot. Sokan nagyon maguk alatt voltak. Két nappal később játszott az Eperjes, és ha akkor nyernek, egy pontra megközelítettek volna minket. Ez szerencsére nem következett be, de akkor úgy éreztem, hogy hosszabban is el kell beszélgetni a játékosaimmal. Mondtam akkor az öltözőben egy beszédet, hogy lelket öntsek beléjük. A legjobb az egészben az volt, hogy már az ezt követő első edzésen megint az elszántságot láttam az arcokon. Rájuk volt írva, hogy a bajnoki címet már nem vehetik el tőlünk. Ez a fajta magabiztosság látszódott három fordulóval később a puhói csapat ellen, amikor 7-1-re győztünk ellenük. Az egy akkora erődemonstráció volt, hogy az eperjesiek is felfogták, már nincs esélyük.
• A csapaton belül kik voltak azok a játékosok, akik – ha éppen úgy kellett – képesek voltak magukra vállalni a vezér szerepét?
– Korábbi csapataimban mindig voltak olyan rutinos, sokat látott és sokat megélt labdarúgóim, akik a legkritikusabb pillanatokban – a pályán és azon kívül is – ha úgy hozta az élet, felemelték a hangjukat. Ilyen játékos jelenleg nincs a KFC-ben, de ez nem jelenti azt, hogy nem voltak vezéregyéniségeink. Šimko, Šmehyl, Németh Tomi vagy éppen Ožvolda olyan karakterek, akik képesek az öltözőben és a pályán is irányítani a többieket, noha még mindannyian nagyon fiatalok.
• Noha megnyugtató előnnyel (hét ponttal) vonult a csapat téli szünetre, a januárban-februárban több minőségi játékos is érkezett az együtteshez. Ez kifelé is egy üzenet volt a riválisok számára: a KFC ezt a bajnoki címet nem akarja kiengedni a kezéből. Mennyire voltál megelégedve a téli érkezőkkel?
– Felemásan. Noha voltak nagyon jó meccsei és a hozzáállása is egészen példaértékű volt, ráadásul összességében nagy segítség volt a csapat számára, Sylvestrtől azért több gólt vártam volna. Turčákkal kapcsolatban még inkább felemásak az érzéseim. Tőle egyértelműen többet vártam. Mentségére szóljon, hogy csak 2-3 héttel a tavaszi idény előtt csatlakozott hozzánk. Elmondtam neki is: úgy éreztem, hogy csereként többet hozzá tudott tenni a csapat teljesítményéhez, mint amikor a kezdőbe jelöltem, miközben mi azért hoztuk Komáromba, hogy gólokat szerezzen. Ugyanígy többet vártam Nagy Szebitől is, aki sajnos szinte állandóan beteg vagy sérült volt, így nem volt könnyű számára ez a tavasz. Nálam egy szélsőnek is komoly feladatai vannak védekezésben, ebben neki még sokat kell fejlődnie. Nem mutatta meg azt a potenciált, ami benne van.
• Az edzők szavazati alapján Šimko, Šmehyl és Németh Tomi került be a II. liga álomcsapatába. Nálad is ők voltak a legjobbak?
– Én magam meglepődtem, hogy csak hárman kerültek be ebbe a tizenegybe. Szívem szerint ott lenne a helye a három fenti név mellett Špiriaknak, Ožvoldának és akár Bayeminek is. Ők voltak a pályán a KFC vezérei ebben az idényben. Persze ne feledjük: nagy szükségünk volt Voleský góljaira is. Már az idény elején is elmondtam, ha ott akarsz lenni a legjobbak között, akkor szükséged van egy olyan támadóra, aki minimum 10 gólt szerez egy idényben. Ő pedig rúgott 12-t. Egy ilyen típusú csatár az előző években hiányzott.
• A következő idényre több poszton is meg kell erősíteni a játékoskeretet, ahhoz, hogy a KFC elérje a célját, a biztos bennmaradást az első osztályban. Hány játékos érkezhet a nyáron?
– Kivétel nélkül minden posztra szeretnénk játékosokat igazolni. Több tucat név szerepel a listámon, közülük hét olyan személy, akiknek a leigazolását kiemelten fontosnak tartom. Többükkel már előzetesen beszéltem és egyeztettem. Most még konkrét nevekről nem beszélnék, de azt ugyanakkor elmondhatom, hogy mindenekelőtt a magyar, a szlovák és a cseh játékospiacot figyeljük. És az is egy fő célkitűzés, hogy Komáromba csábítsunk olyan felvidéki magyar játékosokat, akik korábban már bizonyítottak az I. ligában. Egy szerethető csapatot szeretnénk kialakítani a következő idényre is.
Langschadl Mátyás
Feljutott az élvonalba a KFC!
Mérföldkőhöz érkezett a stadionépítés
Radványi Miklós legjei
Komáromból nyugdíjba? Nem bánnám!