A szeptember 4-i tanévnyitón Selye János Emlékévet hirdet a stresszelmélet kidolgozójaként világhírűvé vált orvos-vegyész nevét viselő komáromi magyar gimnázium annak apropóján, hogy a neves professzor az 1923/24-es tanévben, az akkor a Pannonhalmi Bencés Főapátság alá tartozó intézményben érettségi vizsgát tett.
Az emlékév során az előadások és egyéb programok mellett meghirdetésre kerül a diákok részére egy tanulmányi verseny is, melynek részvevői Selye János életét, pályáját, illetve azt a kort, amit méltán nevezhetünk a gimnázium fénykorának, dolgozhatják majd fel.
„Selye János még az Osztrák Magyar Monarchia idején kezdte meg tanulmányait iskolánkban, ám nyolc évvel később már Csehszlovákiában érettségizett. Példája jól mutatja, hogy fennállásának 374 éve alatt hányszor szólt bele az iskola működésébe a történelem” – állapítja meg Andruskó Imre Szent Gorazd-díjas tanár, aki immár 22 éve áll az ország legeredményesebb magyar gimnáziumának élén.
1649-ben alapították a jezsuiták
A korábban alapvetően egyházi alapítású intézmény a jezsuita rend nagyvárosokra kiterjedő iskolaalapítási hullámának köszönhetően 1649-ben nyitotta meg kapuit. Komárom a maga 8280 lakosával akkoriban a Magyar Királyság legnagyobb városai közé tartozott (1715-ös adat).
A kezdetben négyéves iskola, melyben az oktatás minden tanuló számára ingyenes volt, 1698-tól kezdve hatosztályosra bővült. Ettől kezdve három jezsuita tanító oktatta a humán és retorikai osztályok diákjait. A rend a 18. század közepétől tizenkét szegény tanuló étkeztetését is felvállalta. A jezsuita nevelés és az oktatás fontos kiegészítőjét képezték a színjátékok, amelyeket többnyire maguk a tanárok írtak. Témájuk leginkább bibliai vagy történelmi vonatkozású volt, s általában valamilyen erkölcsi igazságot példáztak.
1773. szeptember 21-én azonban Mária Terézia kihirdette a jezsuita rend feloszlatását elrendelő július 21-i pápai bullát (egyes történelmi források szerint, mivel nagyon közel álltak hozzá, könnyek közt tette meg), aminek kiadatásában jelentősen közrejátszott a rend feltűnő gazdagsága és széleskörű politikai hatalma.
Bencés rendi kezdetek
Pár évtizeddel később a komáromi gimnázium, rendház, valamint a Szent András-templom a bencés rend tulajdonába került. A katedrára nagy tudású és elhivatott bencés tanárok kerültek, akik rendkívül magasra tették a mércét. Nem telt el fél évszázad sem, és már az ország legjobbjai közt volt számontartva a komáromi „klasszikus” gimnázium. Mivel a latin nyelvet már az elsőtől kezdve tanították, azok a szülők, akik fiukat katolikus papnak szánták, ide küldték tanulni gyermekeiket. Számukra ötödik osztálytól megkezdődött a szemináriumi képzés is, ahol a teológia alapjaival ismerkedhettek. A „kispapok”, ahogy a komáromiak hívták őket, jellegzetes kék reverendát hordtak.
Az oktatás körülményei azonban nem igazán voltak megfelelőek, mivel az iskola akkori épületét, mely a mai Kultúrpalota (Duna Menti Múzeum) helyén állt, előbb az 1763-as földrengés majd az 1848-as tűzvész is súlyosan megkárosította.
Ebben az időszakban a bencés tanárok elmondhatták, hogy a baj bizony csőstül jön, ugyanis a Bach-korszak idején, megtorlásként – amiért az oktatógárda nyíltan kiállt Klapka György tábornok mellett – az iskolát négyéves magyar oktatási nyelvű algimnáziummá minősítették le. Az érettségit adó főgimnáziumi rangját Apponyi Albert köz- és oktatásügyi minisztertől, Tuba Lajos országgyűlési képviselő intervenciójának köszönhetően, 1906-ban kapta vissza.
A nagy múltú, elismert gimnázium helyproblémái 1908-ban oldódtak meg, amikor beköltözhettek a Herczeg Zsigmond építész által tervezett, a bencés rend tulajdonában lévő, neoreneszánsz épületbe, amely a mai napig városunk egyik legszebb műemléke. (Teljeskörű felújítása 2021-ben fejeződött be Nyitra Megye Önkormányzatának 1,7 millió eurós támogatásából.)
Új épület, új lendület
Az iskola hírneve ekkor már az egész Felvidéken ismert volt. A diákok részéről nagy volt az érdeklődés, a tanárok részéről pedig magas a mérce. Aki azonban itt bizonyítani tudta képességeit, biztos lehetett benne, hogy bármelyik egyetemen megállja a helyét. A 19-20. században olyan jeles személyiségek koptatták az iskola padját, mint Feszty Árpád festőművész, Konkoly-Thege Miklós csillagász, Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő, Koncsol László író-költő, Erdélyi Géza emeritus református püspök, Basternák Ferenc sebész-főorvos és Ódor Lajos jelenlegi miniszterelnök – és rajtuk kívül még sok neves, kiemelkedő tudós és művész.
A trianoni békediktátum után az iskola működésének folytonossága és az oktatás színvonalának biztosítása az akkori igazgató, Gidró Bonifác matematika-fizika szakos tanár mai napig elvitathatatlan érdeme volt. „Azokban az években, amikor az intézmény élén állt, bizony nem egyszer kellett túljárnia a hatalom embereinek eszén. Az egyik legmerészebb lépése az volt, amikor nyolcvanas osztálylétszámmal indította el az első osztályt, mert ha párhuzamos osztályokat nyitottak volna, akkor az előírás szerint kötelesek lettek volna egy szlovákot is indítani” – eleveníti fel a történetet Andruskó Imre.
A háború előszele érezhető volt
A később tihanyi apátként tevékenykedő Gidró Bonifác rendkívül humánus és nyitott gondolkodású ember volt, amit jól példáz az is, hogy 1921 és 1939 között, amíg a katolikus egyház, illetve a bencés rend fenntartása alatt álló gimnázium igazgatója volt, némelyik évfolyamban a diákoknak nagyjából a fele más felekezethez tartozott. Míg a korlátozó zsidótörvények életbe nem léptek, a nem katolikusok 20-25% volt zsidó származású. Őket ötven éven át Schnitzer Ármin főrabbi oktatta. Miután 1944. március 19-én a német csapatok megszállták az országot, a hatalmon lévő kormány egyre-másra hozta meg a zsidóellenes intézkedéseket. Ekkor már gyanítani lehetett, hogy Komáromba is megérkezik a zsidóság megsemmisítését koordináló Judenkommandó. A gimnázium tanárai, hogy ne tudják beazonosítani a zsidó tanulóikat, eltüzelték a tablókat. „Iskolánk a mai napig nagy hangsúlyt fektet a holokauszt emlékének ápolására, mert Európa és az emberiség jövője szempontjából ezt nagyon lényegesnek tartjuk” – fűzi a témához az igazgató.
Az államosítással véget ért egy korszak
A Beneš-dekrétumok kihirdetése után, 1945-ben az összes magyar iskolával együtt a gimnáziumot is bezárták, az épületbe a szlovák gimnáziumot költöztették. Ezzel véget ért az iskola történelmének 1802-ben kezdődött, meghatározó bencés korszaka. Ez az egész felvidéki magyarságot mélyen érintette, hiszen ekkor még nem lehetett tudni, hogy egyáltalán újraindulhat-e valamikor a tanítás. Leginkább azonban az akkori végzős osztály diákjait rázta meg, hiszen ezzel ellehetetlenítették, hogy érettségi vizsgát tegyenek. Ezért kénytelenek voltak titokban Magyarországon vagy szlovák iskolákban érettségizni. A segítség Hites Kristóf atya személyében jött, aki a bencés rendház Nádor utcai épületében folytatta tanításukat. Egy évfolyamot – „az utolsó mohikánokat” – három éven át, 1948-ig csónakkal csempészett át Magyarországra, hogy ott letehessék az érettségi vizsgát. Magyarul.
A két világháború idején a gimnázium épülete rövid ideig hadikórházként szolgált. Orosz, német, magyar katonák sebesüléseit gyógyították az osztálytermekben. Mivel szénhiány volt, az ápolók és a katonák az osztálytermek sarkában álló kályhákban (amiket máskor a csínytevő diákok egy-egy komolyabb számonkérés előtt nem egyszer tömtek be, hogy elmaradjon a tanítási óra) mindent elégettek, amivel csak fűteni lehetett. Egy-két régi pad maradt, ezek egyike ma az iskola előterét díszíti.
Csak a lelkesedés maradt
1950. szeptember 8-án az ország magyar tannyelvű középiskolái közül elsőként, mégha kezdetleges körülmények közt is – ugyanis az épületen osztozniuk kellett a szlovák gimnáziummal és a pedagógiai középiskolával –, újraindulhatott a komáromi gimnáziumban a tanítás.
Az első négy évfolyam 162 diákja a Csallóköztől Ipolyságon át Bodrogközig az ország minden magyarlakta vidékéről érkezett, helyzetük azonban korántsem volt rózsás, hiszen nemcsak tanterv és tankönyv nem volt, de elegendő tanár sem. Aki azonban tudott, tanított, mint például Sarlós József olimpikon, aki ebben az időben tornatanárként jeleskedett. A háború évei alatt sok diák szakította meg tanulmányait, vagy csak utána döntött a továbbtanulás mellett, így az a nem éppen megszokott helyzet állt elő, hogy sok volt a túlkoros, vagy munkaviszonyban lévő „öregdiák”, akik néha idősebbek voltak tanáraiknál.
Az iskola hőskora
„Az ötvenes évek elején a helyi és felsőbb pártszervek emberei szigorúan figyelték mind a diákok, mind a tanárok munkáját, tetteit és szavait. Horváth József igazgató azonban mindezek ellenére azon volt, hogy az intézmény falai közt megőrizzék és továbbadják a bencés hagyományok szellemiségét. Kitartott a nehéz helyzetben, és pár éven belül az intézmény a diplomával visszatérő egykori diákokból összekovácsolta azt a legendás tanári kart, amely képes volt nem csupán visszahozni, de túlszárnyalni a bencések aranykorát. Mások mellett Miklós Elemér, Zsombor Jolán, Turczel Lajos, Czókoly Béla, Oláh Imre, Oláhné Domonkos Ilona, Szénássy Zoltán, Gáspár Tibor alkották ezt az elkötelezett tanári kart” – foglalta össze az igazgató, majd hozzátette, a frissen engedélyezett pedagógiai középiskola (óvónőképző) kilenc éves fennállása alatt közel négyszázan tettek szakérettségit. Valójában az itt végzetteknek köszönhető, hogy az óvodákban létrejöhettek a magyar osztályok, és a felvidéki magyar gyerekek anyanyelvükön készülhettek iskolás éveikre.
„A tanév végén a negyedikes diákokra nagy erőpróba várt. Az érettségi vizsga. De képzeljük el, hogy ezeknek a fiataloknak mindössze egy év állt a rendelkezésükre, hogy megtanuljanak szlovákul, illetve oroszul, ugyanis ezekből is bizonyítaniuk kellett megszerzett nyelvismeretüket és tudásukat. A korabeli dokumentumok alapján azonban kijelenthető, hogy az érettségi vizsgák várakozáson felül sikerültek, hiszen a tanulók nyolcvan százaléka kitüntetéssel érettségizett.”
Nyolcosztályos oktatás
Andruskó Imre kezdeményezésére az iskola legendás tanárainak – Gidró Bonifác, Hites Kristóf, Keszegh István, Czirfusz Gábor és Ipóth Barnabás – emlékét tantermek neve őrzi. Ipóth Barnabás, aki matematika-fizika szakos tanárként 1991-től 2001-ig állt az intézmény élén, újra bevezette a nyolcéves oktatást, illetve olyan oktatási feltételeket teremtett, melynek köszönhetően az iskola Nyitra megye legjobban prosperáló iskolájává vált. Elért pozícióját a gimnázium a mai napig szilárdan tartja, annak ellenére, hogy a magyarok számának csökkenését és a demográfiai mélyvölgyeket bizony ők is megérzik. „Amikor 1992-ben az első primo osztályt meghirdették, száz jelentkezőből huszonnyolc nyert felvételt. Ezzel szemben tavaly összesen jelentkeztek huszonnégyen. Mindemellett óriási öröm számunkra, hogy egyre több olyan család van, akik már négy-öt generáció óta ránk bízzák gyermekeiket. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy egykori diákjaink megelégedéssel gondolnak vissza az itt töltött éveikre.”
Az iskola így is nagy diáklétszámmal működik, szeptemberben 517 diák lesz majd jelen az évnyitón, aminek köszönhetően a fejkvóta rendszer bevezetése óta működésük akadálytalan. Folyamatosan jut fejlesztésekre, meg tudják becsülni tanáraikat, fedezni tudják a tantárgyi versenyeket, szakköröket, tehetséggondozást. „Nagy plusz, hogy Szlovákiában az intézmények önállóan gazdálkodhatnak, az igazgatóknak pedig, az iskolatanács bevonása mellett, autonóm döntési joguk van” – vélekedett Andruskó Imre.
Múltra épülő jelen
Andruskó Imre elmondta, amikor fiatal fizika-kémia szakos tanárként visszatért a Magyar Örökség Díjjal büszkélkedő gimnáziumba, még nem gondolt arra, hogy harmincas évei elején veszi a bátorságot, és megpályázza az igazgatói posztot. Miután megszavazták kinevezését, egyik célkitűzése a tantárgyak „egyenrangúsítása” volt, amit sikeresen el is értek. Diákjaik ma már szinte minden tantárgyban az ország legjobbjai közt vannak az országos és nemzetközi tanulmányi versenyeken. „Munkánkat négy pillére építettük: legyen falaink közt magas szintű szellemi tudás, magyar nemzeti öntudatra, gyökereink ápolására neveljünk, gyakoroljuk a toleranciát, továbbá fogadjuk el az együttműködést a többségi nemzettel. Gimnáziumunk ugyan világi intézmény, de azt is fontos tudatosítani, hogy évszázadokon át keresztény iskolaként működött” – szögezte le a gimnázium igazgatója.
Janković Nóra
Akit a patkányok tettek híressé
Befejeződött a Selye János Gimnázium felújítása
Tantermet neveznek el Ipóth Barnabásról és a Czirfusz-családról
Az elmúlt száz év legnagyobb beruházása
Átadták a Pro Urbe díjakat