Két éve a pandémia miatt elmaradt, tavaly szerényebbre sikeredett, idén azonban ismét teljes pompájában tudták megrendezni a hagyományos sortáncjárást pünkösdvasárnap a városban. Ráadásként az óvodás korúaktól a szeniorokig több százan járták a június 4-ei összetartozás napjára készült összetartozás táncát a városháza előtti téren, zsúfolásig megtöltve azt.
A sortáncjárás a vámkerék állítással együtt Gúta legjelentősebb hagyománya, amely a 19. század második felére vezethető vissza és a környéken egyedüliként maradt fenn a mai napig. A 2. világháború utáni jogfosztottság idején kiveszett, majd a Csemadok helyi szervezete élesztette fel 1950-ben, és azóta is a megszervezi minden évben. Gyakorlatilag a sortáncjárás keltette életre a Kikelet néptáncegyüttest is, melynek táncosai a hagyomány továbbélésének biztosítékai. A vámkereket – ami egy magas rúdra erősített, színes szalagokkal ékesített kocsikerék, melyre néhány üveg is felkerül – szintén a Kikelet csoport tagjai állítják fel minden évben, a sortáncjárást megelőző napon.
„Ahogy közeledik a sortáncjárás ideje, egyre motiváltabbak a táncosok, egyre lelkesebbek a próbákon is” – árulta el Tornóczi Nagy Andrea, a csapat vezetője, aki fiával, Benedekkel állította össze a koreográfiát, ami minden évben csallóközi táncokra épül. Ezúttal 14 páros vonult végig a város utcáin énekelve, és tucatnyi helyszínen ropta a táncot a Bellő zenekar kísérete mellett. A Kikelet alsó tagozatos tagjai öt fogadóállomáson csatlakoztak hozzájuk, hiszen nekik még nagyon megterhelő a mintegy 10 kilométeres útszakasz megtétele – mert kb. ekkora távolságot járnak be a táncosok a nap folyamán, míg eljutnak valamennyi fogadóállomásra. „Bizony, elég fárasztó végigcsinálni a napot, főleg ilyen melegben, de nagyon élvezem – mondta lelkesen a nyolcadikos Vörös Anna, aki már harmadszor kapcsolódott be a sortáncjárásba. – Jó látni, hogy mosolyt fakasztunk az emberek arcára. Az egyes állomásokon finom étellel-itallal várnak bennünket, mi pedig megtáncoltatjuk a fogadókat is.” Az ötödikes Polakovič Ozor, aki második alkalommal táncolt, arra büszke, hogy Gútán él ez a különös hagyomány, amit a környéken semelyik település nem mondhat el magáról. A csapat nélkülözhetetlen tagjai a csőszök, akik „terelgetik” a táncosokat egyik helyről a másikra, és ügyelnek épségükre.
Az esemény központi állomása a városháza előtti tér volt. Itt Horváth Árpád polgármester kis meglepetéssel készült: azzal a versikével fogadta a táncosokat, amivel 100 éve a bíró köszöntötte az akkori sortáncjárókat:
„Látom, eljöttek mind,
a leányok, legények,
amit az asztalon láttok,
bátran vegyétek.
Pördüljön a szoknya,
szóljon a zene,
a búbánatot meg egye meg a fene!
Húzd rá cigány!”
A városháza előtti téren a sortáncjárókhoz csatlakoztak az összetartozás táncát lejtő óvodások, iskolások, szülők, szenior táncosok, tovább fokozva az egyébként is nagyszerű hangulatot. A tér oldalán nagyméretű fotókból nyílt szabadtéri kiállítás az előző évek, évtizedek sortáncjárásainak nagyszerű pillanatait megörökítő, szemet gyönyörködtető felvételeiből, a Csemadok archívumának felhasználásával. A jól sikerült nap fergeteges táncházzal zárult.
(vkm)
Mire jó a gútai kattancs?
Komárom történetének meghatározó szereplői voltak
Hungarikumok és értékek a Felvidéken
Milyen kincseket rejthet a föld?