Több mint egy évtizede igyekszik felkerülni az UNESCO világörökségi listájára az Izsa mellett található Leányvár, vagyis Kelemantia egykori római kori tábora. Erre most nagy esély kínálkozott, ám egyelőre nem kerül rá sor – mégpedig a magyar kormány egy váratlan intézkedése miatt. A legkedvezőbb forgatókönyv szerint jövőre sikerülhet.
Az Izsa kataszterében található Kelemantia római kori katonai tábor a 2. században épült, előbb földtáborként – ez azonban áldozatul esett egy germán támadásnak, így a rómaiak később kőtábort hoztak létre a helyén. A Duna túloldalán lévő szőnyi Brigetio római polgárváros kihelyezett helyőrsége, ha úgy tetszik ellenerődje volt. A germán – elsősorban markomann – törzsek támadásai elleni védelmet erősítette. Mind Brigetio, mind Kelemantia része volt a Római Birodalom határvédelmi rendszerének, a limes romanusnak.
Szlovákia már több mint 10 éve készült arra, hogy benyújtja pályázatát az UNESCO-hoz (az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete), melyben Kelemantia római kori tábor maradványait javasolja felvenni a kulturális világörökségek közé. Erre végül egyedül nem pályázott az ország, elsősorban azért, mert az elmúlt évtized gyakorlata szerint az UNESCO bírálóbizottsága olyan helyszíneket nyilvánít világörökségnek, amelyek sorozathelyszínek (amennyiben jellegükből adódóan ez lehetséges). Így nemzetközi összefogás esetén jóval nagyobb esély kínálkozik a sikerre.
Ezért négy ország összefogott, és 2018 januárjában közösen adták be pályázatukat, melyben az egykori Római Birodalom védelmét szolgáló dunai limes maradványait, összesen 96 római kori helyszínt – légiós táborokat és polgárvárosokat – jelöltek világörökségi címre. Ezek Németország, Ausztria, Magyarország és Szlovákia területén találhatók – Szlovákiában Kelemantián kívül csak a Pozsony melletti Gerulata a része.
Az osztrák-magyar-német-szlovák pályázatot véleményezte az UNESCO illetékes szakbizottsága, már csak az volt hátra, hogy a döntőbizottság is rábólintson a közös javaslatra a július 10-én befejeződött ülésükön, ám ez nem történt meg. Ennek oka pedig a pályázat koordinálását végző Magyarország egyik két hónappal ezelőtti döntése.
Magyar döntés miatt bukott a világörökség
„Az UNESCO Világörökség Központja ma megtagadta az Ausztria, Magyarország, Németország és Szlovákia együttműködésében világörökségi címre jelölt dunai limes felvételét a világörökségi listára. Az UNESCO Világörökség Bizottságának az azeri fővárosban tartott közgyűlése ezzel arra a legutóbbi magyar döntésre reagált, amely kivette a nevezésből a Budapesttől északra található Aquincum régészetileg megőrzött együttesét. A nevezésnek eredetileg nagyon jó esélye volt“ – július 6-án így nyilatkozott a világörökség bizottság osztrák tagja a közös pályázat sorsáról.
Magyarországi sajtóhírek szerint a magyar kormány 2019 májusában egy határozattal váratlanul kivette a budapesti Hajógyári-szigeten álló római kori erődített palota maradványait a világörökségi várományos helyszín nevezési dokumentációjából. Mégpedig úgy, hogy erről nem egyeztettek a szakmával, a projekt előkészítésén dolgozó történészekkel, illetve a másik három országgal sem. Mivel a jelöléseket véleményező bizottság korábban a közös pályázatot a Hajógyári-szigeten található palota romjaival együtt értékelte, a végső döntés meghozatala előtt viszont kikerült belőle, így a Világörökség Bizottság nem is dönthetett a világörökségi cím odaítéléséről. Ezzel – egyelőre – az összes helyszín bukta a címet, beleértve a régiónkban található Kelemantiát és Brigetiót is. A magyar felet képviselő miniszteri biztos, Visy Zsolt régészprofesszor a maga nevében bocsánatot kért a bakui ülésen a másik három jelölő államtól és a Világörökség Bizottságtól a történtekért.
Sajtóinformációk szerint a magyar kormánydöntés oka az lehet, hogy szeretnék korhűen helyreállítani az említett helytartói palotát, és ezt a világörökségi cím akadályozná, mivel a cím elnyerése után csak az UNESCO Világörökség Központjával egyetértésben lehet átalakítani az adott területet. Az ugyanakkor kérdéseket vet fel, hogy miért egy hosszú évek óta tartó folyamat hajrájában, hirtelen döntött így a magyar kormány, ezzel sok ember előkészítő munkáját véve semmibe.
Szerencsés esetben jövőre sikerülhet
Kelemantia/Leányvár a komáromi Duna Menti Múzeum kezelésében van. Csütörtöky József múzeumigazgató csalódottan erősítette meg a szomorú hírt – bár Kelemantia a többi helyszínnel közösen a világörökségi cím kapujában volt, a magyar fél lépése miatt nem koronázta siker a jelölést. Mint mondta, a pályázattal kapcsolatos döntést egyelőre halasztották, és előfordulhat az is, hogy jövőre sikeres lesz a módosított jelölés, melyben már nem fog szerepelni a Hajógyári-szigeten található helytartói palota. „Ez a palota ugyanakkor a helyszínek egyik gyöngyszeme, az egyik legjelentősebb mind közül“ – mutatott rá Csütörtöky József, megjegyezve, Kelemantia is különleges abból a szempontból, hogy a közel száz helyszín közül egyedül az Izsa melletti tábor helyezkedett el a Római Birodalom határán túl, azaz már barbár területen.
De hogyan értékeli majd Ausztria, Németország és Szlovákia a magyar lépést, mely megakadályozta a pályázat sikerét? Csütörtöky József szerint könnyen megeshet az is, hogy egyes államok kihátrálnak a Magyarországgal közös pályázatból, és más utat választanak – egyelőre azonban nem lehet tudni, ki hogyan emészti meg a történteket.
A múzeumigazgató hangsúlyozta, a világörökséggé nyilvánítással régiónk is sokat nyerne, hiszen ez egy olyan presztízsértékű védjegy, amely óriási reklámértékkel bír, nagy lökést adhatna a térség turizmusának. Az sem elhanyagolható, hogy a cím elnyerésével a szlovák államnak kötelezettségei keletkeznének, ugyanis Szlovákia az UNESCO-programhoz való csatlakozáskor vállalta, hogy a területén fekvő világörökségi helyszíneket megóvja és megőrzi a későbbi generációk számára. Vagyis ebben az esetben a jelenleginél jóval bőkezűbben kellene támogatni a helyszínt, illetve a Kelemantiában zajló rekonstrukciós munkákat, feltárásokat.
Csaba Ádám
Brigetio: megtalálták a légiótábor főkapuját
Régészek a napokban feltárták a Szőny mellett található brigetioi légiótábor északi főkapuját és a hozzá csatlakozó falakat – mondta el az MTI-nek az ELTE ókori régészeti tanszékének vezetője.
Bartus Dávid tájékoztatása szerint a most feltárt helyszínen a későbbiekben egy háromszáz négyzetméteres, római témájú játszóteret hoznak létre, mely része lesz a tervezett régészeti parknak. A mintegy héthektáros létesítményben szabadtéri helyszíneken mutatják be az 1600 éves római katonaváros örökségét, valamint látogatóközpontot és múzeumi csarnokot építenek.
A dél-komáromi Klapka György Múzeum munkatársai és az ELTE ókori régészeti tanszéke 1992 óta minden nyáron ásatásokat végeznek Brigetio területén. A leletanyag tudományos összefoglalására 1-2 éven belül könyv kiadását tervezik – mondta el a tanszékvezető.
A régészeti park területén 2017-ben egy 600 négyzetméteres, félkör-íves épületrésszel ellátott létesítményt és kaszárnyák maradványait tárták fel. A bélyeges téglák Terentius és Frigeridus katonai elöljárók neveit örökítik meg, így az épületeket a 370-es évek elején emelhették.
Brigetio Komárom keleti városrésze, Szőny alatt található. A Kr. u. 100 körül felépített állandó kőtáborban állomásozott a Római Birodalom határait védő 30 légió egyike, a Legio I. Adiutrix. Az erődítmény vonzáskörzetében először katonaváros alakult ki, majd ettől 2-3 kilométerre polgárváros létesült, a Duna túloldalán pedig, Izsa mellett Kelemantia erődje épült fel. Brigetio a Severusok alatt élte virágkorát a 2. század végén, a 3. század elején municípiumi rangot kapott, később már coloniaként említik.
Kapcsolódó cikkeink:
Milyen régészeti kincseket rejthet a föld?