Szlovákiában egyre többen élnek jövedelmi szegénységben, illetve mélyszegénységben. Hogy mi ennek az oka, és kiket fenyeget leginkább, arról a szegénység elleni küzdelem világnapja (október 17.) alkalmából Kürti Mónikával, a gútai önkormányzat szociális bizottságának elnökével, a Mézeskalácsház néven ismert krízisközpont alapítójával beszélgettünk.

Bár a rászorulók támogatását évekkel korábban kezdték, hivatalosan csak 2012-ben lett bejegyezve a Kürti Mónika által alapított A mi Gútánkért Polgári Társulás, azzal a céllal, hogy a városban „senki sem térjen úgy nyugovóra, hogy üres a gyomra vagy fázik.” Akkor még tizenkét főből állt az önkéntesek csapata, ma már csak öten vannak, de ők annál elszántabbak és elhivatottabbak. A várostól jutányos áron bérbe kapott romos ingatlanból nagylelkű adományoknak köszönhetően mára Mézeskalács ház lett, ahogy a városban ismerik. „Kezdetben nagyon kevesen kerestek meg minket, ám ahogy megnyertük az emberek bizalmát, úgy nőtt a hozzánk fordulók száma. Az utóbbi időben drasztikusan megemelkedett a rászorulók száma, már több mint kétszáz adatlapot tartunk nyilván. Ezeken a szigorúan bizalmasan kezelt adatlapokon vezetjük, hogy ki mikor és milyen támogatásban részesült, mert az idők folyamán bizony felbukkantak olyanok is, akik visszaéltek jó szándékunkkal” – mutatott rá.

Romló statisztikai adatok

Javulás pedig nemigen várható, hiszen a szlovák statisztikai hivatal október 17-én közzétett adatai szerint Szlovákiában 890 ezer embert fenyeget a szegénység, ami a lakosság 16,5%-a (2020-ban 13,8% volt). Megyénkben 88 000 embert érint. Sajnos róluk a többségi társadalom a mai napig úgy vélekedik, hogy megérdemlik sorsukat, biztosan maguknak, az életmódjuknak köszönhetően kerültek ilyen mélyre. Miközben a számadatok azt mutatják, hogy megyénkben a lakosság 11,3%-a jövedelmi szegénységben él. „Hozzánk egyre több olyan család, egyedülálló személy fordul, akik a fokozatosan növekvő árak és növekvő infláció miatt bárhogyan is igyekeznek, nem tudnak kijönni az esetleges minimálbérből, vagy nyugdíjból – mondta Kürti Mónika. – Évekig koordinátor voltam a munkaügyi hivatalban, igyekeztem bevonni a közhasznú munkába azokat, akik munka nélkül maradtak. Aki vállalta, tehát tenni akar valamit azért, hogy jobb helyzetbe kerüljön, azok hetente kétszer vételezhetnek nálunk ingyen pékárut.”

Lecsúszni könnyű, felkapaszkodni nehéz

A két vagy több kiskorú gyermeket nevelő, vagy egy keresettel rendelkező háztartások nagy részének alig van némi megtakarítása. Ellenben a fogyasztói társadalom csábításának köszönhetően legtöbbször legalább egy banki hitelük van. „Nem kell ahhoz valamiféle nagy tragédia, hogy egy család egzisztenciája meginogjon. Elég egy bonyolultabb lábtörés, ami huzamosabb ideig betegszabadságra kényszeríti az illetőt – magyarázza Mónika, aki közel húsz éve szenteli szabadidejét karitatív önkéntes munkának. – Ez maga után vonja fizetésének megfeleződését, és már el is kezdődik a számlák tologatása, hiszen a prioritás az, hogy egyenek. Csak éppen nem mérlegelik azt, hogy a következő hónapban már kettő, aztán meg már három kifizetetlen számla lesz, és elindul a lavina. Ahogy látjuk, ma már egyre kevesebb ember mögött van egy olyan támogató család, amelyik akar is és tud is segíteni. Jó esetben meg tudják tartani a lakásukat, de sokszor az ilyen történetek albérletben végződnek. Albérletből pedig, főleg ha valaki egyedülálló, elképesztően könnyen utcán találhatja magát valaki. Elég hozzá egy elbocsájtás. Egyik napról a másikra, főleg a mi régiónkban, nehéz munkát találni. És ha valaki kikerül az utcára, az olyan, mintha húzná le egy örvény. Nem tud rendszeresen tisztálkodni, nem tudja kimosni a ruháit. Ezek után hol az a munkáltató, amelyik bizalmat szavazna neki? Eljön az a pont, amikor már az addigi barátok, ismerősök is elfordulnak tőlük. Nem is gondolnánk, hogy néha a hajléktalanokat, de a mélyszegénységben élőket is az gátolja a továbblépésben, hogy nincs pénzük még egy buszjegyre sem, hogy esetleg egy távolabbi helyen próbáljanak munkát találni. Volt, hogy valaki jelentkezett munkára, be is hívták meghallgatásra, de a cég nyitrai központjába. Kora reggelre. Hogy tudna valaki innét oda eljutni tömegközlekedéssel? Elvittük autóval. Útközben azt mondta, a legnagyobb motiváció számára, hogy ha felveszik, akkor 1 euróért biztosít neki a cég ebédet. Megkapta a munkát. Nekünk ezek a dolgok adnak erőt ahhoz, hogy naponta szembenézzünk a nehézségekkel, a nehéz emberi sorsokkal. Néha egy kis segítség elég ahhoz, hogy elhiggyék, sikerülhet felkapaszkodniuk. Csakhogy minél huzamosabb ideig van valaki padlón, annál nehezebben hiszi el.”

A terv egy éjjel-nappali melegedő

Mónika elárulta, Halász Béla Gúta polgármesterének támogatásával egy éjjel-nappal működő, tisztálkodási lehetőséget is nyújtó melegedő létrehozása a céljuk, ami egyfajta közösségi térként működne. Ide bárki betérhetne napközben, ugyanis azt tapasztalják, hogy egyre több nyugdíjas, vagy gyermekét egyedül nevelő szülő számára okoz gondot a fűtési díj megemelkedése, ezért inkább takarékoskodnak a fűtéssel. Elképzeléseik szerint itt az idősek, és a nagyszülőktől távol élő gyerekek is egymásra találhatnának, így az idős emberek újra hasznosnak érezhetnék magukat. „Az idősek helyzete egyre aggasztóbb. Ők még úgy lettek szocializálva, hogy a számlák befizetése az első, madj megveszik a gyógyszereiket és innentől kezdve csak a legalapvetőbb szükségleteikre marad. Mégis ők azok, akik ritkán kérnek. Csendben, beletörődve sorsukba igyekeznek túlélni. Mostanra azonban már az embe-rekben kialakult irántunk a bizalom, és sokszor ismerőseik, szomszédjaik hívják fel a figyelmünket rájuk. Felkeressük őket, és havi kétszer élelmiszercsomagot, hetente kétszer pedig pékárut juttatunk nekik” – avat a részletekbe.

Csatlakoznának az Élelmiszerbankhoz

Támogatók nélkül viszont ők sem tudnának segíteni, hiszen nonprofit szervezetként az 1%-os adófelajánlás, valamint a Gúta városától működtetésre kapott 1200 eurón kívül más rendszeres bevételi forrásuk nincs. Tartós élelmiszert, jó állapotban lévő ruhaneműt, bútorokat, gyerekjátékokat és minden olyasmit gyűjtenek, amire egy családnak szüksége lehet. Ha valamiből nekik túl sok halmozódik fel, azt átadják más régióban tevékenykedő jótékonysági szervezetnek. Élelmiszerből viszont sosincs elég.

„Most úgy néz ki, hogy a Nagyszombati Érsekséggel való együttműködésünknek köszönhetően, ahonnét Orosch János érsek személyesen tett nálunk látogatást, négy év után sikerülhet csatlakoznunk a Szlovák Élelmiszerbankhoz – újságolta Mónika. – Így a helyi üzletekből átvehetnénk a minimális eltarthatósági idő lejárta utáni élelmiszereket, hogy azokat tovább adományozzuk a rászorulóknak. Ha ez sikerül, akkor az önkormányzat biztosít számunkra egy új helyiséget, közelebb a belvároshoz, ahol csak ezeknek az élelmiszereknek a kiosztásával fogunk foglalkozni. Tudni kell ugyanis, hogy tőlünk kizárólag tartós élelmiszert, pékárut, illetve tárgyi adományokat kaphatnak az emberek.”

Jelenleg hétfőn, szerdán és pénteken reggel nyolctól délig, míg kedden és csütörtökön délután négy óráig tartanak nyitva az Érsekújvár felé vezető főúton.

Janković Nóra

Elképzelhetetlenül nehéz az utcáról visszatérni
Önkéntesként köterületet takarítottak a hajléktalanok
Harcban a reményért
Hajléktalansorsok