Az előrejelzések szerint Szlovákiában 2030-ra egyre több lesz a csonka család. Kevesebben házasodnak, közülük is a legtöbben kitolják az esküvő idejét. A válások száma is növekszik, de mi lesz így a hagyományos családi modellel?
Az elmúlt huszonöt évben radikálisan megváltozott a hazai családok képe, 2030-ig pedig tovább nő a gyermekét egyedül nevelő szülők, az össze nem házasodó és az elváló párok száma. Legalábbis ez derül ki a Szlovák Tudományos Akadémia Prognosztikai Intézete, az Informatikai és Statisztikai Intézet, valamint a Comenius Egyetem Természettudományi Karának demográfiai tanszéke által közösen készített családfejlődési előrejelzésből. Alábbhagy a házasulási kedv, a családalapítás helyett ugyanis a fiataloknál a tanulmányok, a munka és a karrier élveznek előnyt. A házasságokból is könnyebben lépnek tovább az emberek, sokszor éppen abban a korban, amely a középkorúak számára a szakemberek szerint krízisekkel teli időszak lehet.
Kevesebben és jóval később házasodnak
Korábban a fiataloknak 24 éves korukig gyűrű került az ujjukra, 28 éves korukig pedig akár kettőnél is több gyermeket vállaltak. A 90-es években azonban ez megváltozott, ennek okait viszont nem csak a lakáshiányban és a friss házasoknak biztosított kölcsönök megszűnésében lehet keresni. A fiatalok tanulni, utazni vágynak, mielőtt megállapodnának. 1994-ben 30 ezer pár kelt egybe az országban, 2001-ben ehhez képest több mint 6 ezerrel kevesebben kötöttek házasságot. Igaz, a következő években növekedett a házasulási kedv, 2012-ben 26 ezren, 2013-ban 25 ezren kötötték össze életüket, de az ifjú házasok átlagéletkora is magasabban mozgott. Az utóbbi években a férfiaknak átlagosan 32 évesen, míg a nőknek 29 évesen kötik be a fejét. Legkorábban az ország északi, északkeleti területein házasodnak, aránylag fiatalon lépnek az oltár elé Közép-Szlovákia déli részein is. Ezzel szemben Kassán és Pozsonyban nem sietik el a házasságot. Sokan összeköltöznek ugyan egyfajta „próbaként”, de nagy részük ennyiben is hagyja: egy sok éves kapcsolatban ugyanis a megélhetés fontosabb szempont, mint a házasságlevél.
A segélyekből élő fiatalok legfőbb érvei között szerepel, hogy így több juttatást kapnak, mintha közös háztartásban élőként regisztrálnák őket. A házasságon kívül gyermeket vállalók esetében is hasonló a helyzet: az anyák nagyobb hozzájárulást kapnak az államtól.
Véleménykülönbség. Ez bizony válóok
A házasságkötésekkel szemben viszont növekszik a válások száma, ez az utóbbi években a 10-12 ezres határon állt meg. Az okok között az a tény is szerepel, hogy a válást ma már sokkal inkább elfogadja a környezet, mint korábban. A legtöbben indokként az érdek- és véleménykülönbségeket jelölik meg, valamint a hűtlenséget, az alkoholizmust és egyéb okokat. Egyetlen pozitívum, hogy csökkent a válások száma a kisgyermeket nevelő szülők esetében. A 90-es évek elején a válások túlnyomó többségét ezek tették ki, ma 60 százalék körül mozog az arányuk. A válópert beadó felek korának tekintetében azonban meglepő eredmények születtek: 40-50 év között sokkal többen válnak el, mint korábban. Többségük azonban nem köt újra házasságot, még ha találnak is új partnert, inkább a papírozástól mentes kapcsolatot választják.
Ki él még hagyományos családban?
A hagyományos család, amely legutóbb a népszavazás kapcsán került a középpontba, már nem olyan gyakori, mint azt gondolnánk. 1991-ben a lakosság 83 százaléka élt ilyenben, 61 százalékuk kiskorú gyermekkel. A 2011-es népszámlálási adatok szerint azonban csökkent ez a szám, a lakosság 70 százaléka élt teljes családban. A következő években ráadásul egyre kevesebb kisgyermek reménykedhet, hogy egynél több testvére születik majd. Több az egyke, a kettőnél több gyermeket vállaló családok pedig már csak Árvában és a Kiszuca vidékén jellemzőek. Még a roma családokban is kevesebb gyermek születik majd, 2030-ra a roma nők átlagosan 2 gyermeket hoznak majd világra. A csonka családok is egyre gyakoribbak, így több az egyszemélyes háztartás. Többen elváltak, vagy egyedül nevelik a gyerekeket, és egyre több az olyan szülő, aki rövidebb vagy hosszabb ideig külföldön dolgozik, hogy el tudja tartani a családot.
Így élünk mi
„A népszámlálási adatok tekintetében feltűnt, hogy Komáromban, összevetve más felvidéki magyar városokkal, sokkal több volt az elváltak aránya” – mondta el Gyurgyík László szociológus, demográfus. Ő is rámutatott, a házasságkötések száma az országban a 90-es évektől lett egyre alacsonyabb, ennek hátterében szerinte több dolog is meghúzódhat. Az egyik a roma lakosság magas aránya, ők ugyanis ritkábban adják a fejüket házasságra, a másik pedig a növekvő nemzetiségi házasságok száma. Többen ugyanis a környező országokban találnak párt maguknak és a másik országban házasodnak össze, ezáltal az itteni statisztikában nem jelennek meg. Ezzel egy időben nőtt azok száma is, akik élettársi kapcsolatban élnek. „A tradicionális modell lényeges változáson ment keresztül. Korábban kevesebben szereztek felsőfokú végzettséget, a kapcsolatok kialakításánál meghatározó volt a fizikai távolság is, a ’hasonló a hasonlóhoz’ elv érvényesült többségében. Ma sokkal többen szereznek egyetemi diplomát, helyezik előtérbe a munkát. Ráadásul a szociális biztonság is kisebb lett, ami nem segíti elő a családalapítást” – magyarázta Gyurgyík.
Nyitra megyében 2013-ban a legtöbb házasságot Nyitrán kötötték, több mint 400-an házasodtak, majd Érsekújvár (217) és Léva (160) következett, míg a legkevesebbet Zselízen, ahol 22-en kötötték össze életüket. Ezer lakosra levetítve a legtöbb válásra Gútán és Ógyallán került sor. A legkevesebb gyermek országos összehasonlításban Nyitra megyében születik, és ezer házasságra itt esik a legtöbb válás is. Komáromban némileg más képet mutatnak az adatok: a házasságok száma ugyan 1994-hez képest jelentősen csökkent, az utóbbi években viszont szilárdan 150 körül mozog. A válások száma is kevesebb, 2011-ben még több mint 110-en, két évvel később viszont csak 91-en adtak be válókeresetet.
(Sztankó Annamária)