Lezárult a mákültetvényeket dézsmáló „drogos“ hattyúk ügye, miután természetvédők 15 kilométerrel odébb szállították a röpképtelenné vált védett madarakat. A legyengült állatok szervezetéből így néhány hét alatt kiürülnek a mérgező anyagok. Nagyjából két tucatnyi hattyú maradt a régi helyén, ám ezek már nem a máknövényt fogyasztják, hanem a közeli kanálisban és annak partján táplálkoznak, vagyis egészségesek maradtak.

Valószínűleg utolsó fejezetéhez érkezett azoknak a bütykös hattyúknak (Cygnus olor) az ügye, amelyek idén kora tavasszal lepték el az Izsa és Pat határában lévő mákföldeket. Elsőként lapunk írta meg, hogy a hattyúk rákaptak a mák hajtásainak fogyasztására – a mákszemek kivételével az egész máknövény toxikusnak számít. Emiatt legyengülnek, dehidratálódnak, röpképtelenné válnak. Végül tömegesen kezdtek pusztulni – Jozef Lengyel, az állami természetvédelmi hivatal zoológusa szerint ópium-túladagolásban, Pém Bálint, a mákföldeken ökogazdálkodó Pemak vállalat tulajdonosa szerint viszont sokkal inkább amiatt, mert legyengültek a növényben lévő ópium alkaloidáitól, és így a ragadozók könnyű prédájává váltak. Mindeközben a mákültetvényeken nagyjából 10 ezer eurós kárt okoztak a növények lelegelésével.

Eleinte közel 250 hattyú tanyázott a mákföldeken, számuk fokozatosan csökkent, nagyrészt azért, mert tucatjával pusztultak el – száznál több hullott el. Május végén egyre kevesebb példány fogyasztotta az étkezési mákot, helyette az itteni kanális mentén növekedő vadmákot – pipacsot – kezdte enni. Jozef Lengyel korábban úgy vélekedett, a pipacs már „vélhetően nem okoz egészségkárosodást“ a hattyúknak, ám a természetvédők végül mégis a hattyúk elköltöztetése mellett döntöttek. Többek között azért, mert június 5-én további 9 elhullott hattyút talált a mákföldön az állami természetvédelmi hatóság zoológusa.

Ezért egy nappal később elkezdték a legyengült állatok evakuálását Jozef Lengyellel és a marcelházi madár- és kisállatmentő állomás munkatársaival az élen. A természetőr tájékoztatása szerint ekkor derült ki az is, hogy két hím hattyú halálát valószínűleg ember okozhatta – a két tetem fején ugyanis erős vérzés nyomai voltak, az egyiknek a szemét is kiütötték. Mint korábban írtuk, az elmúlt hetekben „katasztrófaturisták“ is megjelentek a földeken, akik az elpusztult madarakkal fotózkodtak.

Végül összesen 59 hattyút fogtak be és szállítottak el egy utánfutó segítségével új otthonukhoz – többször is fordultak, a mentőakció 6 órán át tartott. Két Komárom környéki kanálisnál engedték szabadon a madarakat, kivéve egyet, amely annyira legyengült, hogy a Bogár János által alapított és fenntartott, marcelházi madár- és kisállatmentő állomásnak kellett befogadnia – korábban már több hattyú is ide került.

„A szabadon engedett védett madarak viszonylag jó állapotban vannak. Bízom benne, hogy az új helyükön kiürülnek a szervezetükből a mérgező anyagok“ – nyilatkozta Jozef Lengyel.

Azzal kapcsolatban, miért nem lehetett hamarabb intézkedni a hattyúk ügyében, azt mondta, most már egyrészt magasabbra nőtt a mák, így könnyebb volt befogni a hattyúkat, másrészt a röpképes egyedek így már elkülönültek a legyengült példányoktól. „Hamarabb ezt tényleg nem lehetett, úgy gondolom, ez jól volt időzítve“ – jelentette ki a zoológus. Korábban abban bíztak, a hattyúk idővel elrepülnek fészket rakni, ám ez nem történt meg.

Pém Bálint elsődlegesen üdvözölte a hattyúmentő akciót, és megköszönte a természetvédőknek a közbelépést. Ugyanakkor megjegyezte, szerinte már jóval korábban is ugyanezt a megoldást lehetett volna választani. A mákültetvényeken keletkezett kárával kapcsolatban elmondta, jelenleg is egyeztet a lehetőségekről – a kár megtérítéséről – az állami hatósággal.

(csá)
(fotók: Jozef Lengyel)
(Cikkünk a Delta eheti számában jelent meg.)

Hatalmas kárt okoznak a drogos hattyúk
Átszoknak a pipacsra a mákos hattyúk