A közelmúltban egy hiánypótló írásban foglalkozott e hetilap a megyei döntéshozatallal, illetve a megyei politika és a polgárok kapcsolatával. Egyetértek a szerzővel abban, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, mi célt szolgál a megyei parlament és hivatal, azon kívül, hogy néhány, alacsony részvétel mellett megválasztott képviselő politikát játsszon. Hogy az utca embere tájékozatlan a megyei ügyekben, természetesen nem az ő hibája, hanem azoké, akik a szlovákiai tartományi politizálás közel másfél évtizede alatt nem érezték fontosnak a párbeszédet. Dióhéjban összefoglalnám tapasztalataimat e tárgyban.

A legfontosabb, hogy Nyitra rendkívül távolinak tűnik. Érthetőbben fogalmazva, a tőlünk északabbra eső járások képviselőit nem igazán érdekli a déli régió. Tudnak rólunk, de gyakorta úgy kezelik, mintha a Komárom-Párkány-Zselíz vonal nem ehhez az országhoz, nem ehhez a megyéhez tartozna. Ebből kifolyólag, amíg régiónk nem tölt be tartományi kormányzati pozíciót, rendkívül nehéz a javakat ide összpontosítani. Jól emlékezhetünk az időszakra, amikor a déli régió képviselete vezette a megyét. E négy év megítélése lehet sokféle, de elvitathatatlan, hogy ekkor a déli járások képesek voltak befolyásolni a szűkebb pátriánkat érintő döntéseket. Felesleges talán hangsúlyoznom, hogy – a fentiekből kiindulva – a legjobb megoldás régiónk számára a szlovákiai megyerendszer átalakítása lenne, benne egy Komárom központú megyével. Egy olyan megyével, aminek jogosultsága nem nemzetiségi, hanem egzisztenciális kérdés a Komáromi járás számára.

Arról a Delta hasábjain keresztül is tájékozódhattak, hogy a megye felel járásunk középiskolái, a Jókai Színház, a múzeum, a Szinnyei Könyvtár, a kórház fenntartásáért, a másod- és harmadosztályú utak karbantartásáért. A komáromi kórház működtetését másra bízta a megye. Osztom azt a véleményt, hogy ennek az intézményünknek az irányítását is helyiek kezében kellett volna tartani annak idején. De a jelen helyzetben úgy gondolom, az intézmény vezetői felkészültek, és mindent megtesznek azért, hogy javítsanak kórházunk helyzetén. A helyzet fonákja, hogy e patinás intézmény egyes épületeinek életveszélyessé kellett válniuk ahhoz, hogy idén végre több százezer eurónyi megyei támogatáshoz jusson. A fejlesztések helyett a megye a saját kórházi ingatlanjaiba csak vészhelyzetben invesztál. A kórház vezetésének tervei azonban előremutatóak, és remélem, a fejlesztések is az eltervezett ütemben haladnak majd.

Csemadokosként a megyei kulturális és sportbizottságban dolgozom. Ennek a bizottságnak a feladatait leginkább az évenként egyszeri alkalommal odaítélt kulturális és sporttámogatásokon keresztül ismerhetik. Ebben a ciklusban sikerült túllépnünk az eddigi árnyékon és járásunkban emelni tudtuk az egyes pályázókra jutó támogatások összegeit. Ami számomra külön öröm, hogy az összes pályázatot benyújtó Csemadok alapszervezet támogatáshoz jutott tavaly és idén is. Az idei évben egy új támogatási rendszer kidolgozására próbálom ösztönözni a bizottságom tagjait, hiszen a megyei tartalékalapban több millió euró található. Elképzelésem szerint a megyének támogatnia kellene a települések sportpályáinak és kultúrházainak felújítását, erre pedig egy pályázati rendszert kell létrehozni. Szeptemberben járási sportegyesületeinkkel, illetve kultúrházzal rendelkező önkormányzatainkkal fogok beszélni arról, hogy egy közösen megálmodott feltételrendszerrel állhassak a bizottság tagjai elé. Ezzel a rendszerrel a saját komfortérzetünket növelhetnénk, hiszen településeinken a közösségeinket leginkább a kultúra és a sport tartja össze. Az pedig nem mindegy, hogy milyen körülmények között találkozunk egymással, amikor a szabadidőnket töltjük.

Petheő Attila

megyei képviselő, a Csemadok járási elnöke