A történelem sokakat érdekel, a dicső magyar történelem pedig még többeket. Bizonyította ezt az a Zichy-pont Közösségi Központban tartott beszélgetés is, amelynek Bán Mór történész-író-újságíró, az M5 csatornaigazgatója, a Hunyadi című regényfolyam szerzője volt a vendége.

A Hogyan születik az író? címmel meghirdetett beszélgetés moderátora Pomichal Krisztián újság-író, a Mathias Corvinus Collegium dunaszerdahelyi központjának igazgatója volt. Jó taktikai érzékkel, hosszas bevezetés helyett levetítette a nézőknek a Zoltán nap környékén – ahogyan azt Bán Mór titokzatoskodva elárulta – a TV2 kereskedelmi csatornán induló tízrészes, A holló felemelkedése (Rise of the Raven) című sorozat előzetesét, amelynek már az első képkockái megragadták az emberek figyelmét. Csatajelenetek, harcok, ármánykodás, összeesküvések, hatalmi játszmák, barátság, szerelem… Mindabból, ami Hunyadi Jánosnak, a magyar hadtörténet legnevesebb, mára legendás alakjának az életét teljessé tette, ízelítőt kaphattunk.

Jól debütált a sorozat Cannes-ban

Bán Mór monumentális, tizenkét kötetes (még két rész megjelenése várható) regényének filmadaptációja kapcsán elmondta, szinte szürreális – hátborzongató és egyben felemelő – érzés volt látni, ahogy a filmvásznon életre kelnek a regény szereplői. Óriási, szinte lehetetlen vállalás volt a forgatókönyvírók (Lengyel Balázs, Lovas Balázs, George Mihalka és Bán Mór) részére a regény alapján megírni a forgatókönyvet, de sok fejtörést okozott a főszereplőt alakító színművész személyének megtalálása is. Végül Kádár L. Gellért, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház társulatának tagja személyében találták meg a nándorfehérvári hős megtestesítőjét. „Ráadásul, amikor megkérdeztük a szerepről, azt mondta, édesapja harangozó, és valahol mindig erre a szerepre vágyott” – mondta az író. Szilágyi Erzsébetet Rujden Vivien, Barankovics Marát pedig Töröcsik Franciska alakítja, míg Vitéz János szerepében a komáromi Csémy Balázst láthatjuk.

Minden idők legdrágább magyar produkciója októberben rendkívül pozitív fogadtatásban részesült a cannes-i MIPCOM-on, amit a világ egyik legfontosabb televíziós eseményeként tartanak számon, és a legnagyobb stúdiók vezetői vesznek részt rajta. Az alkotók célja, hogy minél többen megismerhessék Európa történelmének ezt az időszakát, és tudatosítsák, hogy a Hunyadi János maroknyi várvédő vitéze és Kapisztrán János keresztes serege nélkül, akik megállították II. Mehmed szultán százezer fős hadseregét, Európa elveszett volna. És talán megtanulják, hogy III. Kallixtusz pápa ennek a dicsőséges győzelemnek az emlékére rendelte el a déli harangszót.

A dicső csatákról keveset beszélünk

Az érdekfeszítő est során Bán Mór kitért arra is, hogy a magyar történelem oktatásának nagy hiányossága, amely az össztársadalmi gondolkodásmódban csapódik le, hogy a hangsúlyt nem a dicső és győztes csatákra, mint például a 907-es pozsonyi csata, hanem azokra a csatákra, döntésekre helyezi, amelyek a magyarok jövője szempontjából rossz véget értek. „A magyar kommunisták gyűlölték a magyar történelmet” – mutatott rá. Emiatt sokszor elferdítették a tényeket. Nem beszéltek, és azóta sem igen beszélünk arról, hogy a Magyar Királyság korában, a mai Horvátország, Szlovénia, Szlovákia, Burgenland, Kárpátalja, Vajdaság, Erdély lakosaira is kiterjedt a magyar történelem, hiszen a magyar király alattvalói voltak, és szükség esetén az ő zászlója alatt vonultak hadba, és szereztek sokszor nemesi címet bátorságuk elismeréseként. Ennek következtében sok magyar nemesi család felmenői voltak például tótok. A népek közt nem volt ellenségeskedés, mindenki a saját anyanyelvét beszélte, míg az államnyelv akkoriban a latin volt.

Mátyás királyról is regényciklust írna

Szó esett Mátyás királyról is, akinek az életét és uralkodását egy hasonló monumentális terjedelmű regényciklusban szeretné megörökíteni. Mátyás király, akit ma mindenki igazságos és jó királyként emleget, a maga korában közgyűlölet tárgya volt. A hozzá legközelebb állók is fellázadtak ellene, mert nem értették miért kell folyamatosan háborúznia, ami az adók emelésével, megélhetési nehézségekkel járt. Miközben Mátyás, aki korát meghaladó gondolkodó volt, és egy erősebb, Ausztriát és Csehországot is magába foglaló erős államalakulatban gondolkodott, amely képes lehetett volna a török seregek legyőzésére. A politikusok döntéseinek megkérdőjelezése, az ellenzéki támadások és játszmák már akkor ugyanazt a mintázatot viselték, mint amivel a mai kor embere szembesülhet. Mátyás ellenségei is mindent megtettek a király lejáratására.

A már most rendkívül gazdag bibliográfiával büszkélkedhető szerző kifejtette azt is, hogy a kommunista rendszerben agyonhallgatták a trianoni döntés hatását azoknak az embereknek a sorsára, életére és érzelmeire, akik az elszakított területeken maradtak, és egy idegen ország állampolgárai lettek saját akaratukon kívül. Erről nem születtek regények, filmek.

Felülírná a berögződéseket

A kérdésre, hogy a sci-fi és fantasy műfajától miért kanyarodott el a történelmi regények világába, az író meglepő őszinteséggel azt válaszolta, hogy nem az emberek egészséges szemléletmódra nevelése volt az elsődleges célja, mint azt sokan feltételezik, hanem a múlt hibáit előtérbe toló gondolkodásmódbeli berögződéseknek a felülírása. Véleménye szerint ugyanis a magyar nemzet még a látszólagos veszteségekből, mint az 1848/49-es forradalom is megerősödve tudott kijönni. Másrészt történelmi regényekből – eltekintve a fiataloknak írt Delfin könyveket még a szocialista érában – nagy a hiány, mert a magyar irodalmi kánonba sorolt szerzők sokkal inkább a társadalmi problémákkal, vagy esetleg az 56-os eseményekkel foglalkoznak írásaikban. Tulajdonképpen ezt a műfajt leginkább az „amatőr” írók űzik. Ki jobban, ki rosszabbul. Kiemelte, történelmünk ismeretére azért is szükség van, mert a patriotizmusnak, ami ma átvette a vallás megtartó erejét, ez az egyik alapköve. És nekünk, magyaroknak, méltán van mire büszkének lennünk.       

JN.