Csaplár Árpád 1937 január 21-én, Komáromban született. Édesapja a hadifogságból visszatérve ugyan Gútára költöztette a családot, de 6 évvel később visszatértek a Duna-partjára. Az örökmozgó fiatalnak így lehetősége adódott arra, hogy diákként a gépipari szakközépiskolában megismerkedjen Korvell László lévai származású kerékpározóval, akivel később közösen gyakorolhatott. Kezdetben évi 5-6000 kilométert tekert le, különböző bringás versenyeken vett részt, és még ma, 81 évesen is bátran a rajtvonalhoz áll. Interjú.
• Úgy tudni, hogy furcsa módon éppen fiatal korában nem volt hosszú a bringás pályafutás….
– Annak ellenére, hogy egészen jól ment, megvolt az oka , miért szüneteltettem a biciklizést. Az eredmények alapján bejutottam a Dukla Český Krumlov csapatba, ami akkoriban a második számú országos válogatottnak számított. Akadtak kisebb sikerek is, például 1958-ban 160 kilométeres távon tizedik helyet szereztem a csehszlovák bajnokságon. Hosszú távra specializálódtam, ezeken a versenyeken éreztem jól magam. Később azonban kénytelen voltam dolgozni, pénzt keresni, családi okokból pedig abbamaradt a bicózás.
• Ekkor ült be a motorcsónakba?
– Hála az égnek, nem maradtam sport nélkül, hiszen 1959-ben megismerkedtem az izsai Orosz Györggyel, akinek volt egy szélvészgyors hajója. Egyszerűen muszáj volt kipróbálnom, aminek még 25 év versenyzés lett az eredménye. Ez idő alatt 18 szlovák országos bajnoki címet szereztem, valamint több évig a csehszlovák válogatottat is erősítettem. Nemrég pozsonyban tüntettek ki életműdíjjal, valamint a szlovák vízimotorsport szövetség felvett a dicsőségek csarnokába. Nagyon megtisztelő.
• Melyik volt élete legemlékezetesebb versenye?
– 1969. augusztus 20-án rendeztek nemzetközi motorcsónak versenyt Budapesten, ahová 48 hajót vártak. Ami engem illet, a maribori Európa-nagydíjról érkeztem, de már induláskor problémám adódott, hiszen a Škoda Spartakom főtengelye eltört, így a nevezésről 15 percet késtem, hiszen 50-nél gyorsabban nem tudtam haladni. Végül aztán rajthoz álltam és rögtön az első helyen fordultam. Annyira meglepett a dolog, hogy egy pillanatra oldalra néztem, nagyjából 170 kilométeres sebességnél, emiatt azonban a hajóm kibillent az egyensúlyából, az élére állt, és mire helyrehoztam a dolgot, már a harmadik helyre csúsztam vissza. Végül azért sikerült befutnom a második pozícióban, s amikor hazatértem, a szlovák határőrök üdvrivalgással fogadtak, hiszen az eseményt a televízió is közvetítette, így mindenki értesülhetett róla.
• Végül nehezen engedte el ezt a sportágat?
– Tisztában voltam azzal, hogy a fiataloknak át kell adjam a helyemet, de még azért ezután is tevékenykedtem a komáromi vízimotorsport körül. Példának okáért ifj. Miroslav Bazinský az én 1974-ben tervezett és épített csónakomban lett Európa-bajnok. Persze ők azért módosítottak rajta, nem is keveset, de alapjában véve abban a csónakban még én is nyertem több versenyt.
• Mikor és miért tért vissza a kétkerekűhöz?
– 2007-ben Győrben tartották az Európai Senior Játékokat, ahova a komáromi nyugdíjasklub benevezett. A fiamtól kaptam egy komoly versenybringát, és a hetven év feletti kategóriát 45 kilométeres távon megnyertem. Egész jó időt tekertem, egy óra hét perc alatt értem a célba. Azért is tartom ezt kiváló eredménynek, mert 1984-től nem sportoltam életvitel szerűen, csupán a városban jártam-keltem biciklivel.
• Tehát az aktív sportolást 70 éves korában kezdte újra?
– Így van. Azóta évente 10-14 ezer kilométert tekerek le, és elmondhatom, nem nyugdíjas tempóban. A sebességem olykor eléri a 40 km/h-t, de átlagban nagyjából 28-30 kilométeres sebességgel közlekedem.
• Úgy hallottuk, az egyik versenyén egy elég peches mozdulat fosztotta meg az első helytől…
– Sosem felejtem el. Gyömrőn egy 30 kilométeres futamon vettem részt, ahol szinte végig versenyben voltam az első helyért zajló küzdelemben. Azonban az utolsó pillanatban, amikor már a célegyenesbe kerültem, leszakadt a cipőm talpa, emiatt pedig egy másodperces hátránnyal második lettem. Tudniillik a Tretri egy speciális bringás cipő, melynek talpa szorosan kapcsolódik a pedálhoz. Olyan vehemensen tekertem, hogy végül megadta magát. Ezen a versenyen egyébként 37 kilométeres átlagidővel tekertem.
• Mit jelent a bringa egy idős embernek?
– Először is kikapcsolódást. Nem kell figyelnem az éveket, sokszor még a fiatalabb társaim is azt szokták mondani, hogy ezek csak számok. A legfontosabb, hogy az ember érezze magát jól. Ha egyedül tréningezek, igyekszem mindig széllel szemben indulni és olyan tempót diktálni önmagamnak, hogy amikor leszállok a bringáról, kellemes fáradtság kerítsen hatalmába. Egy komolyabb tréning után nagyjából 1-2 kilót vesztek a testsúlyomból.
• Milyen életmódot folytat?
– Mindenevő vagyok, pontosabban a vadhúson kívül jöhet akármi. Ami a szórakozást illeti, általában a nyugdíjasklub eseményeire járok el, főleg a teadélutánokra. Mellesleg a hajógyári nyugdíjasklub elnöke vagyok, ott is összejárunk havonta egyszer. Ha jó az idő, a kabátfalusi kertemben sütögetünk, vagy gulyást főzünk.
• Vannak testvérei? Ők is ilyen jól tartják magukat, mint Ön?
– Négyen voltunk testvérek, én vagyok a legidősebb. Sajnos az egyik öcsém már nincs köztünk, de a többiek hálisten élnek és virulnak. A hosszú élet titka az állandó mozgás, és ha engem kérdez, a biciklizés. Mese nincs, az embernek a teste és a lelke még ilyenkor is fejlődőképes és nagyon fontos, hogy karban legyen tartva.
• Persze az sem árt, ha minőségi utakon űzheti szeretett sportágát, Komáromban pedig végre már akad ilyen is.
– Ez örömteli, de vigyáznunk, óvnunk is kell ezeket az utakat. A komáromi Piko Bike klub, melynek jómagam is tagja vagyok, szerkesztett egy mágneses kocsit, mellyel körülbelül 50 kilométert tettem meg a városban és a bicikliúton. Nagyjából egy kiló szöget szedtem össze, hiszen valami őrült szétszórta az utakon. Nagyon sok kellemetlenséget okozott, de nemcsak nekünk bringásoknak, hanem a babakocsis anyukáknak, de még a mozgássérülteknek is, hiszen a kocsijuk kereke kilyukadt. Szlovákiában amúgy történt ennél durvább dolog is, valahol északon két faluban 25 autónak a gumiját böködték ki. Nem értem, miért csinál valaki ilyet.
• A bringázáson kivül mit csinál még?
– A kertemben teszek-veszek. Van szőlőm, gyümölcsösöm, zöldséget is termesztek. Van ezenkívül nyolc régi motorbiciklim, ezeket bütykölgetem. A komáromi veterán klub tagja is vagyok. Összesen öt gyermekem van, unokából pedig 8 is akad. Bár egyikük sem él Komáromban, azért tartjuk a kapcsolatot, amennyire csak lehet. Gyakran meglátogatnak minket. A két legidősebb unokám szintén biciklizik, egyelőre még csak hobbi szinten. Az egyikük viszont idén már a Csárda túrán is részt vett, és teljesítette a 80 km-es távot.
• Mik a tervek a jövőre nézve?
– Ameddig az egészségem és a fentiek engedik, biztosan sportolni fogok. Most fektettem be egy komoly biciklibe (Cannondale), pontosan olyanba, amilyennel Peter Sagan megnyerte az első világbajnoki címét. Nyilván azért vesz az ember egy ilyen járművet, hogy még sokáig használja. A kettes számú bringám is márkás (Wilier), de azt csak edzésre használom.
• Mit üzen a fiatalságnak?
– Tavaly a Jókai suli felkért, hogy tartsak előadást a gyermekeknek a hosszú élet titkáról. Ott is elmondtam, én hogyan élek, és a nagyjából négyszáz résztvevőnek felhívtam a figyelmét az egészséges életmód fontosságára. Az újság olvasóinak is csak ezt tudom tanácsolni.
KGD