Komárom. Ezer gyerek és több felnőtt csoport egyszerre járta az összetartozás táncát június 4-én a Klapka téren az összetartozás városában, Komáromban. Az eddigi legnagyobb szabású, legméltóbb ünnepségsorozat keretében az Erzsébet hídon gyerekek énekeltek, a református templomban istentiszteletet tartottak, továbbá a hagyományokhoz híven fáklyával vonultak az emlékezők Észak-Komáromból Dél-Komáromba.
2010 óta a trianoni békediktátum aláírásának évfordulója, azaz június 4-e a magyarság összetartozásának ünnepe szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban.
Kézfogás a hídon
Komáromban már június 3-án elkezdődtek a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából szervezett rendezvények: délelőtt 11-kor észak- és dél-komáromi iskolások találkoztak az Erzsébet híd közepén, és Szarka Tamással közösen – a Munka Utcai Alapiskola 15 tagú kórusával együtt – énekelték el a Kossuth-díjas zenész Kézfogás című dalát. Összesen nagyjából ezer torokból szólt az ének a hídon, ám további 316 határon túli és magyarországi intézményben is ugyanebben az időben csendült fel a szerzemény.
Ezer gyerek táncolt
A magyar egységpárt, a Szövetség, illetve Jókai Andrea és Zink Vass Nóra kezdeményezésére, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége közreműködésével két hónappal ezelőtt kezdték szervezni az összetartozás táncát. Végül 146 szlovákiai magyar iskola és óvoda döntött úgy, hogy június 4-én néptáncolnak Korpás Éva: A pozsonyi sétatéren című dalára.
A központi rendezvényre szombat délután a Klapka téren került sor, ahol ezer gyerek egyszerre járta a nemzeti összetartozás táncát, beleértve a Szőttes Kamara Néptáncegyüttest is – miközben Korpás Éva és zenekara húzta a talpalávalót. Komárom főterére a gyerekeken kívül legalább ugyanennyi felnőtt, szülő is kilátogatott.
Fekete Irén, a pedagógusszövetség elnöke felszólalásában kiemelte, a Kárpát-medencei magyarság összetartozik, hiszen egy nyelvet beszélünk, egy a kultúránk, közös a történelmünk és a sorsunk. A megmaradásunkért pedig tennünk kell. „Külön-külön elveszünk, de ha összefogunk, erősek vagyunk.“ Forró Krisztián, a Szövetség elnöke hangsúlyozta, megmaradásunkhoz kell egy közös cél, egy közös minimum, és tennünk kell annak érdekében, hogy gyerekeinknek, unokáinknak magyarként is legyen jövője a szülőföldjükön: „Hogy érezzék, itt süt a legragyogóbban a nap, itt a legszebb élni.“ A Klapka téri akció egy jókedvű, szabad körtánccal zárult – az egész akció pozitív erőt sugárzott.
Megemlékezés fáklyás felvonulással
Idén is megtartották a hagyományos megemlékezést a református parókia udvarán lévő Trianon-emlékműnél, mely most is istentisztelettel kezdődött. Feszty Zsolt főszervező felvezetőjében rámutatott, nem a nagyhatalmaktól kell várnunk megoldást a Trianon okozta sebekre, magunknak kell tennünk érte. Ahogyan az emlékmű is tagadja szétszakítottságunkat, s azt mutatja, a magyar nemzet egy. Egyben bejelentette a Magyaroké elnevezésű új polgári mozgalom elindítását, amely társadalmi kérdésekkel kíván foglalkozni. Az esemény szónoka Bán János (írói nevén Bán Mór), az M5 tévécsatorna programigazgatója emlékeztetett arra, a korábbi évszázadokban sem volt könnyű őseinknek, de az újrakezdéshez mindig volt hit és akarat. Úgy vélte, azok a nemzetek is Trianon vesztesei, akik lemondtak a több évszázados közös múltról, és „hazug múltat varázsolnak maguknak”.
A himnusz eléneklését követően a résztvevők a történelmi Komárom vármegye helységnévtábláival és fáklyákkal – a 102. évfordulót jelképző 102 fáklyával – vonultak át Dél-Komáromba, ahol a városháza előtti téren folytatódott a megemlékezés.
Hét órától a Duna Művészegyüttes Gyertyaláng című nagyszerű előadását láthatta a közönség az Egressy Béni Városi Művelődési Központban, amelyben a tánc eszközeivel emlékezett meg méltóképpen a történelmi traumáról. A gyász helyett azonban inkább a reményt felmutatva, hogy van jövő, hogy összefogással van kivezető út az önsajnálatból.
(csá, vkm)
(nyitókép: Orosz Örs)