Gúta. Szívszorító eseménynek adott otthont november 23-án a Tájház. A Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma által összeállított, Felcserélt otthonok – németek, magyarok, szlovákok a II. világháború hatalmi és politikai indíttatású migrációinak kontextusában című történelmi vándorkiállítás megnyitóján megtöltötték az érdeklődők a közösségi helyiséget.

A feszültség tapintható volt, hiszen komoly témáról volt szó: a lakosságcseréről, deportálásokról. Olyan fájó seb ez, ami sosem gyógyul be teljesen, hiszen szinte nincs is olyan család Gútán, amelyiket ne érintette volna valamilyen formában.

Sorsok pecsételődtek meg, családok hullottak szét, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia romjain 1918-ban létrejött Csehszlovákia határai között kisebbségként mintegy egymillió magyar rekedt. A csehszlovák államot az 1938. évi müncheni egyezményben feldarabolták, majd jött a második világháború, amit minden család megszenvedett. A háború befejeztével békét és nyugalmat remélt a nép, de a megpróbáltatásoknak még korántsem lett vége. Az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország „felomlasztásáért”. Deportálások majd kitelepítések, reszlovakizáció, hontalanság évei következtek, amelyben minden nap félelemmel, bizonytalansággal telt, nem lehetett előre tudni, mikor és kiért jönnek, mikor és milyen parancs alapján kiket és hová visznek el.

Gútáról több hullámban mintegy 2400–2500 ember távozott, többségüket a dél-alföldi Békés megyébe telepítették. Zömében három településre kerültek: Pitvarosra, Mezőberénybe és Medgyesegyházára. A gútai emberek számára ezek a települések a szó szoros értelmében testvértelepülések, a testvéreik.

Nem meglepő tehát, hogy a kiállításra sokan voltak kíváncsiak. Peczár Károly, az esemény kurátorának rövid történelmi bevezetője és Kárpáty Ernő alpolgármester, valamint Németh Iveta, a Magyar Asszonyok Ligája elnökének üdvözlő szavai után levetítették A felcserélt otthonok című dokumentumfilmet. Még ma is élnek, de már nagyon kevesen azon családok hozzátartozói, akik átélték ezeket a borzalmas napokat. A filmben gútai lakosok is megszólaltak, a vetítés után pedig többen elmondták személyes élményeiket az áttelepítéssel, deportálásokkal kapcsolatosan. A rendezvény vendége volt Szabó György, volt magyarországi válogatott labdarúgó, aki kisgyermekként maga is részese volt a szomorú eseményeknek. Családját is az otthonuk elhagyására kényszerítették, a Csehországba deportálandóak listáján szerepeltek. Végül a Szabó család úgy döntött, hogy inkább Magyarország felé menekül. Erről és labdarúgó karrierjéről is mesélt Gyuri bácsi.

Azt mondják, hogy az igazság az emberi történelem utólagos kincse. Többnyire későn, vagy egyáltalán soha nem derül ki, és mérhetetlen szenvedés, pusztítás az ára. Nekünk, a fiatalabb generáció tagjainak kötelességünk feltenni kérdéseinket, mert félő, hogy hamarosan nem lesz kit kérdeznünk. Nem felejthetünk, hiszen kitörölhetetlen nyomokat hagyott ez a dráma egyének és családok életében, porig rombolva emberi közösségeket, megtépázva évszázados tradíciókat. Nem felejthetünk, hiszen saját gyökereinkről van szó.

A kiállítás december végéig a Tájházban marad, az elkövetkező hetekben az iskolások rendhagyó történelemórák keretében tekinthetik meg. Januárban pedig előreláthatólag az Adamis Anna Városi Művelődési Központba vagy a városházára kerül ahol még további 5 hónapig lesz látható.

Forró Beáta