Április negyedikén a komáromi felnőtt férfi röplabdacsapat Miava ellen története során először nyerte meg a szlovák élvonal küzdelmeit, és bajnoki címnek örülhetett. Előző számunkban szubjektív véleményt olvashattak arról, kinek is köszönhető nagy részben ez a csodálatos sportsiker, most pedig megszólaltattuk a szóban forgó személyt, a komáromi röplabdaklub vezetőjét, Ferencz Lászlót, aki beszélt az érzéseiről és a tervekről is.
• Mennyit aludt az utolsó meccs éjszakáján?
– Nem sokat. Barátkoztam a siker ízével, közben pedig végigfutottak az agyamban az utóbbi közel tíz év történései. A sikerekből és a kudarcokból is egyaránt mindig igyekeztünk levonni a szükséges következtetéseket. Mindig szem előtt tartottuk a klub érdekeit, ez volt a legfontosabb. Visszatérve az éjszakához, azt éreztem, hogy a kritikus időszakokban talán jó döntéseket hoztunk. Bevállaltuk a visszalépéseket is, és talán ennek volt köszönhető a folyamatos fejlődés.
• A szezon elején érezte, hogy idén végre összejöhet a hőn áhított bajnoki cím?
– Abban biztos voltam, hogy az egyébként is jó csapatunkat sikerül egyben tartani, és úgy éreztem, hogy amennyiben az egészségügyi helyzet megengedi a bajnokság teljes lebonyolítását, valahol az élmezőnyben fogunk végezni.
• Akár már tavaly is sikerülhetett volna…
– Az előző szezonban a harmadik helyen zártunk úgy, hogy a bajnokság sajnos nem futott végig, pedig ugyanúgy a döntőt céloztuk meg. A játékosok hozzáállásával és lojalitásával maximálisan elégedett vagyok, és közösen úgy vélekedtünk, hogy amit tavaly nem sikerült befejeznünk, arra idén kerítünk sort. A srácok a járványt figyelembe véve kevesebb juttatásért is hajlandóak voltak Komáromért játszani, ez pedig jól mutatja, hogy a siker nem csak számomra volt fontos.
• A komáromi játékosok több cikkben is lenyilatkozták már, hogy a Duna-partján nagyszerű körülmények állnak a rendelkezésükre, és a fizetést is mindig pontosan a megegyezés szerint kapják meg. Biztosan ez is hozzájárulhatott a sikerhez…
– A komáromi klubnak az országos röplabdaberkeken belül óriási hitele van, ez pedig abból fakad, hogy amiben a játékosokkal megegyezünk, az számunkra kötelező érvényű. Ebből fakadóan ezeket a vállalásokat a lehető legnagyobb mértékben betartjuk. Ezenkívül a játékosokat, ahol csak lehet, kiszolgáljuk, és annak ellenére, hogy félprofi csapat vagyunk, igyekezünk profi körülményeket biztosítani. A csapat tagjainak csak a játékkal kell foglalkozniuk.
• Meglepte, hogy az elődöntőből az alapszakasz-győztes Eperjes ellen ilyen fantasztikus játékkal jutott tovább a csapat?
– Fontos kihangsúlyozni, hogy Eperjes ellen Nyitrán, és nem a saját otthonunkban jutottunk tovább, nagyon jó játékkal. Éreztük, hogy kezdünk jó formába lendülni, az edzéseken is látszódott, hogy remekül megy a munka. Mentálisan, valamint csapatszellem terén is erősödtünk, így annyira azért nem lepett meg, hogy sikerült továbbjutni. Mi éppen felszálló ágban voltunk, ellenfelünk pedig egy friss koronavírus-fertőzést követően indult harcba. Ugyanakkor ezzel korábban mi is megküzdöttünk, szinte az egész csapatunk elkapta a betegséget, szóval nem érzem, hogy ez akkora előny lett volna számunkra.
• Mit gondol arról, hogy a szurkolók nélkül érte el a csapat ezt a történelmi sikert?
– Ez volt talán minden idők legnehezebb szlovák bajnoki évadja, és ezt nem csak én mondom, hanem a szakma is. Egyrészt a pandémia miatt ez egész szezon tervezhetetlen volt, az állandó tesztelések miatt rendszertelenül zajlott minden, és mindig az adott pillanatban kellett maximumot nyújtani, mert mérkőzésre csak akkor kerülhetett sor, ha közvetlenül előtte mindkét csapat negatív teszteket produkált. Másrészt a nézők kizárásával megszűnt a sportág éltető eleme, kongtak a sportcsarnokok, és ilyen körülmények között nagyon nehéz csúcsteljesítményt nyújtani. Ennek ellenére a szlovák bajnokság nagyon kiegyensúlyozott volt, az első hat csapat meglehetősen hasonló játékerőt képviselt.
• Különösen azért is lehet ez fájó, mert a komáromi klub az utóbbi években nagy hangsúlyt fektetett a közösség építésére, a szurkolók toborzására…
– Biztos vagyok abban, hogy most nagyon sokan lettek volna a hazai meccseinken, ezért ez egy fájó pont számunkra, de az utolsó meccs után az öltözőben azt mondtam a fiúknak, hogy most ez a siker ugyan szurkolók nélkül jött össze, de jövőre meg kell ismételni a szurkolóinkkal együtt is. Ez egyébként az egyik konkrét célunk a jövőre nézve.
• Van több cél is?
– Talán a legfontosabb most az volna, hogy amennyiben a lehetőségek engedik, újraindítsuk az ifjúsági csapatokat, az edzéseket, melyekre már nagyjából háromnegyed éve nem került sor. Ami a felnőtt csapatot illeti, amellett, hogy megvédenénk a bajnoki címet, a szlovák kupát is újra el szeretnénk hódítani.
• Fájó pont az idei korai búcsú a kupában?
– Abszolút! Idén is szerettünk volna jobban szerepelni, de ez most nem jött össze. Ugyanakkor kupát már korábban nyertünk, a bajnoki cím pedig jelenleg sokkal fontosabb a számunkra.
• Valószínűleg még korai kérdés, de vannak már publikus információk új érkezőkről?
– Számunkra fontos a folytonosság, ezért a 14-es keretből a négy saját nevelésű játékos egészen biztosan Komáromban folytatja az elkezdett munkát. Ami pedig a többieket illeti, szeretnénk, ha itt maradnának. A csapat szinte minden tagja rászolgált arra, hogy nálunk folytathassa, és örömömre szolgál, hogy nagy részük már ki is nyilatkoztatta, hogy szívesen maradna a klub kötelékeiben. Kijelenthetem tehát, hogy nagy csapatmozgásra nincs kilátás, külföldieket pedig nem igazán tervezünk hozni. Meglátjuk, mit hoz a jövő.
• A csapatnak a bajnoki sikerrel megnyílt az út Európa felé. Mit tervez a klub e téren?
– Elsősorban az egészségügyi helyzetnek kellene normalizálódnia. Reményeink szerint ez pozitív irányba mozdul majd el. Felmérve az anyagi lehetőségeinket, elgondolkodunk azon, hogy kilépünk-e a nemzetközi porondra. Én ugyan szeretném, ha ez összejönne, de az sem mindegy, hogy milyen csapattal vágunk majd neki ennek a kalandnak. A jelenlegi gárdával mindenféle szégyenkezés nélkül kipróbálhatnánk magunkat Európában, de jelenleg még ez is egy bizonytalan tényező. Nem akarok hiú ábrándokat ébreszteni a szimpatizánsainkban, nagyon sok múlik azon is, hogy a támogatóink mennyire azonosulnak majd a terveinkkel.
• Hogy néz ki a közeljövő az utánpótlás szempontjából? Minden készen áll arra, hogy akár már holnaptól folytatódhassanak az edzések?
– Részünkről igen, ehhez viszont az kell, hogy az állam által diktált feltételek lényegesen javuljanak. Az edzéseket fokozatosan fog kelleni elkezdeni. Foglalkoznunk kell majd a fiatalok lelki állapotával is. Ez egy összetettebb dolog lesz, de az edzők készen állnak. Bízunk abban, hogy a helyzet idővel normalizálódni fog. Azt viszont már most tudjuk, hogy több fiatal véglegesen felhagyni készül a sportolással, amit mi azért igyekszünk nem elfogadni. Valahogy vissza kell őket irányítani a sportpályára. Ebben nagy szerepe lesz a kluboknak, de a testnevelő tanároknak és nem utolsósorban a városnak is.
• Mi történik most a felnőtt férfi csapat háza táján?
– Még szerettünk volna április végéig edzeni, levezetni, kicsit kiélvezni egymás társaságát és a sikert, de sajnos az utolsó mérkőzés másnapján kaptuk a hírt, hogy mivel a bajnokság véget ért, be kell szüntetni az edzéseket. Éppen ezért idejekorán elbúcsúztunk egymástól, de remélhetőleg csak átmenetileg, és augusztus elején a korábbi évekhez hasonlóan újból beindul majd a munka. Meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult a klub működéséhez. Ez a siker nemcsak a miénk, hanem az egyetem, a város és a régió sikere is. A nézők ugyan nem lehettek fizikailag jelen a mérkőzéseken, de a közösségi hálón keresztül rengeteg bíztatást, elismerést kaptunk, melyek eljutottak a játékosokhoz, és ez szintén kellett a sikerhez. Ennek köszönhetően nem éreztük magunkat egyedül ebben a történetben. Ezúton is szeretnék mindenkit meghívni a következő évad mérkőzéseire, hogy végre együtt élhessük át az ilyen, vagy az ehhez hasonló sikereket. Az interneten fellelhető adatok alapján soha azelőtt ekkora érdeklődés nem övezte még a csapatunkat, amiért nagyon hálásak vagyunk. Bízom abban, hogy hamarosan sok régi és új szimpatizánssal is találkozhatunk majd élőben.
Kovács Dávid
Országos bajnok Komárom röplabdacsapata!