A komáromi Munka Utcai Alapiskola „Gyökerek és szárnyak” címmel sorozatot indít. Alább az iskola felhívását, illetve a sorozat első bemutatkozójával készült interjút olvashatják.

A Munka Utcai Alapiskola „Gyökerek és szárnyak” címmel sorozatot indít. Várjuk olyan volt MUAI-s tanulók jelentkezését, akik tanulmányaikat neves külföldi vagy hazai egyetemen folytatták, illetve jelenleg folytatják, és sikeresek tanulmányaikban, elismertek munkájukban. Kérjük, a zsulicaprace.komarno@gmail.com email-címen jelezzék, ha szívesen veszik fel velünk a kapcsolatot, visszaemlékeznek az első lépésekre, s elmesélik, hogyan alakult szakmai életük. Kérjük továbbá, hogy bejelentkezésük tartalmazza a nevüket, s az intézmény nevét, ahol oklevelüket szerezték, ill. most tanulnak.

A bemutatkozó sorozatot egy friss „campuslakóval” (campus – egyetemváros) kezdjük, aki második hónapja él(vez)i a cambridge-i egyetemisták életét. Csenger Géza jelenleg az angliai University of Cambridge Homerton College hallgatója, ahol fő szakjaként Computer Science-t tanul (számítástudomány). 2004-től 2013-ig volt a Munka Utcai Alapiskola tanulója.

Mathematical Bridge – Matematikusok hídja

Mikor alakult ki ez az erős vonzalmad a matematika és a programozás iránt?

Alapiskolás tanulmányaim során kezdetben szinte minden fajta (humán és reál) tantárgyi versenybe bekapcsolódtam. A felső tagozaton aztán fokozatosan kirajzolódott az a „csapás”, melyen szívesen és szép eredményekkel lépdeltem egyre előbbre. Kosa Tímea osztályfőnököm s matematikatanárom felkészítése és irányítása mellett tulajdonképpen valamennyi matematikaversenyt sikerrel teljesítettem.

Elért eredményeimnek köszönhetően aztán 6. osztályos koromban meghívást kaptam egy egyhetes nyári táborba – a MaMuT-ba (Matematikai Mulatságok Tábora). Itt ismerkedtem meg a később alakult A Gondolkodás Öröme Alapítvány meghatározó alakjaival: Pósa Lajossal, Juhász Péterrel és Danka Miklóssal. Miklós már ekkor cambridge-i diák volt, és ez motivált abban, hogy tudatosan és kitartóan foglalkozzam a matematikával és az akkor még csak hobbi szinten művelt programozással. Az alapiskola utolsó éveiben aztán a tanulás mellett már célirányosan csak a matematika, fizika és informatika versenyek felé fordult az érdeklődésem.

Milyen lehetőségeid voltak tudásodat gyarapítani és kamatoztatni alapiskolás és gimnáziumi éveid alatt?

Ahogy már említettem, a matematikával való szoros kapcsolatom kialakításában Kosa Tímea tanító néninek volt szerepe, míg a fizika iránti érdeklődésemet Szakáll Krisztína tanító néni élvezetes órái táplálták. Persze az is vitathatatlan, hogy a többi reál és humán tárgyat oktató tanítómtól is sokat kaptam – bővültek ismereteim, csiszolódott gondolkodásom, kifejezőkészségem. Mivel én mindig is szerettem tanulni, sokat jelentett számomra a pedagógusok hozzáállása: ha többet akartam megtudni, -tanulni vagy versenyezni szerettem volna, akkor volt kihez fordulnom, és mindig megfelelő felkészítésben volt részem. Az iskola pedagógusai sokat áldoztak a szabadidejükből a különféle szakkörökre (ha jól emlékszem, szinte minden délután be voltam táblázva).

Gimnáziumi tanulmányaimat a fent említett biztos alapokkal és határozott érdeklődéssel kezdtem meg a Selye János Gimnáziumban, ahol nagyon inspiráló tanárok segítették a munkámat, tanulásomat: Fonód Tibor és Szabó Endre nagy hangsúlyt fektettek a tehetséggondozásra, s ismerve terveimet, céltudatosságomat, foglalkoztak velem. Hevesi Anikó tanárnő, aki informatikát tanított az osztályunknak, szintén támogatott céljaim elérésében. Abban a négy évben is számtalan versenyen nyílt lehetőségem megmutatni tudásomat, s bizonyítani felkészültségemet.

A pályaválasztás sok kortársad számára nagyon nehéz feladat. Esetedben nyilvánvaló volt, milyen irányban indulj el. Mégis, hogy esett a választásod épp a cambridge-i egyetemre?

Hát, azt kell mondjam, hogy ebben is a már említett Danka Miklósnak volt szerepe: amikor 12 évesen először találkoztam vele, s megtudtam, hogy cambridge-i diák,  ráadásul olyan dolgokkal foglalkozik, melyek engem is nagyon érdekeltek már akkor is, eltökéltem, hogy a „nyomdokaiba lépek”.

King’s College – háttérben a King’s College Chapel, Cambridge egyik legemblematikusabb épülete

Mik voltak azok az eredmények, az a teljesítmény, amelyek jelentősen megnövelték, esetleg biztossá tették esélyeidet az egyetemre való bejutásra? Mi okozott nehézséget a felkészülés és felvételizés során?

Nincs konkrét eredmény, mely „bejuttatott” az egyetemre. A sok éven át tartó felkészülés, versenyzés, tudatos munkavégzés volt az alap. Erre épültek az elért eredmények (tanulmányi és versenyeredmények egyaránt), s az az egyéves felkészülési folyamat, mely már a felvételi interjúra és tesztre irányult. E folyamat egyik mérvadó tényezője az ún. Personal Statement (ang., kb. motivációs levél) megfogalmazása, melyben a jelentkező az elért eredményei mellett azzal tudja magára „felhívni a figyelmet”, ha a kötelező tanulmányokon felül végzett, a kiválasztott szakra irányuló  tevékenységeiről és a motivációjáról ad számot.

A motiváltság és a tudatosság két fontos kulcsszó. A jól sikerült Personal Statement feltétele az interjúra és tesztelésre való meghívásnak. Mondhatom, ez utóbbi kettő is alapos felkészültséget kíván, még úgy is, hogy pl. az interjúra igazából nem tud az ember felkészülni, hiszen nem sejtheti, milyen kérdések várnak majd rá. Mindehhez aztán még hozzáadódhat az érettségi vizsga eredménye, mely „esemény” ebből adódóan még nagyobb súllyal nehezedik az érettségiző diák vállára… szóval a gimnáziumi 4. évem meglehetősen megterhelő volt, nemcsak a kemény munkát illetően, hanem pszichikailag is.

Már második hónapja vagy cambridge-i diák. Hogyan sikerült beilleszkedned, és hogyan értékeled az ottani tanulást, oktatást?

Bár itteni életem 90%-át a tanulás, könyvtárban való kutatás-olvasás, éjszakákig (hajnalokig) tartó feladatmegoldás és a hozzájuk kapcsolódó, témavezetők által kijelölt munkák (dolgozatok) kidolgozása teszi ki, nagyon élvezem ezt az „egyetemi létet”. Az oktatás színvonalas, s bár valóban minden percemet felemészti a tanulás, egy-egy jól értékelt munkám, s az érzés, mikor megoldok egy problémát, s a fejemben „helyére kerülnek a dolgok”, hatalmas sikerélményt és motivációt nyújtanak. Azon felül, hogy egy másik kultúrába csöppentem, mely alkalmazkodásra késztet (a „balsávos” bringázásban már jó vagyok, s azt is természetesnek veszem lassan, hogy itt az egyetemen csütörtökkel kezdődik a hét), meg kellett tanulnom tudatosan tervezni a napjaimat, ha kell, újratervezni, tanulni a saját tapasztalatokból, s fontossági sorrendet felállítani az egyes napi tevékenységeket, feladatokat illetően.

Mik a távlati céljaid?  

Mindenképpen szeretnék jól teljesíteni s elvégezni a mesterkurzust is. Azt is el tudom képzelni, hogy annyira „magával ragad” az egyetemen zajló kutatómunka, hogy akár PhD-képzésre is jelentkezem, ha eljön az ideje. Nyaranta szeretnék munkát vállalni a szakterületemben, s ebben is, valamint a távolabbi jövőben igyekszem hasznossá válni. Miután nyitott vagyok, s úgy gondolom, a megszerzett tudás mindig hasznosítható, arra is érzek magamban motivációt, hogy megtaláljam a számítástudományban (computer science) rejlő, eddig még nem kiaknázott lehetőségeket.

Hiszem, hogy ha továbbra is kitartóan dolgozom, tanulok és motivált maradok, akkor elérem céljaimat.

Mi pedig ehhez kívánunk sok sikert és szerencsét!

Lejegyezte: Károlyi Szikonya Judit