Senki sem lepődik már meg, ha kéregető hajléktalanokkal fut össze az üzletláncok környékén. A legtöbben átnéznek rajtuk, néhányan aprót dobnak nekik, de vannak olyanok is, akik másképp próbálnak segíteni. Mit tesz Komárom városa az utcán élőkért a hideg idő beköszöntével, kik nyújtanak segítő kezet nekik?

Az elmúlt két évben öten haltak meg az utcán Komáromban

Az emberi sorsok olykor szerencsétlen fordulatot vehetnek. Ha a lakhatás megszűnik, és többé nincs hová hazamenni, ráadásul egyedül marad az ember, akad olyan, akinek csak az utca marad. A társadalom nagy része lenézi a gyűrött arcú, szakadt és koszos ruhában kéregető embereket, vagy egyszerűen nem vesz róluk tudomást. Komáromban gyakran találkozhatunk velük az üzletközpontok mellett, de a legtöbben az 1-es lakótelepen a buszmegállóban, a 2-es lakótelepen a Blinker környékén, a II-es bástyánál és az aluljáró alatt csoportosulnak. A városi hivatal feltérképezése alapján összesen 60-80 ember él az utcán, a téli fagyok beköszöntével vannak, akik rokonoknál vagy elhagyott épületekben, lépcsőházakban húzzák meg magukat. Téli ellátásukhoz a város is hozzájárul, egy 28 ágyas hajléktalanszálló várja őket a Vársor utca 22. alatt. Itt tisztálkodó helyiség is a rendelkezésükre áll, meleg ételt, illetve meleg ruhákat, cipőt és takarókat adnak nekik. A szállásért havi 23 eurót, a tisztálkodásért alkalmanként 35 centet kell fizetni. Ezen kívül egy 8 férőhelyes melegedőt is kialakítottak számukra, mindkettő teljes kihasználtsággal működik télen. „Tisztában vagyunk azzal, hogy az időjárás kiszámíthatatlan, így a város megtette a megfelelő intézkedéseket, hogy szükség szerint több ember befogadását is biztosítani tudja“ – tudtuk meg Ádám Zitától, a Szociális Főosztály vezetőjétől. A pár éve hatályos törvény alapján a város sikeresen meríti ki a munka, szociális és családügyi minisztérium által folyósított támogatást. A hajléktalanszálló költségeire az osztály évente így 40 320 eurót fordít. A főosztályvezető hozzátette, a város része egy jól működő mechanizmusnak, amely a hajléktalanok megsegítésével, élelmezésével és ruháztatásával foglalkozik. Ezt alátámasztotta a fedél nélküliek és a szegények segítését felvállaló Porte Polgári Társulástól Kertész Gábor is, aki elmondta, harmonikus az együttműködés az egyes szervezetek, a civilek és a városi hivatal között.

Ételosztás és ruhagyűjtés

A Porte munkatársai évközben különböző rendezvényeket, jótékonysági akciókat, takarítást szerveznek, a téli időszakban élelmiszer- és ruhacsomagokat gyűjtenek, ételt osztanak. „Télen 1500-1600 tányérral osztunk szét az utcán élőknek. Egyszeri alkalmakkor, brigádok alkalmával, 20-30 adaggal” – meséli Kertész. Idén a korábbihoz hasonlóan a református és a baptista gyülekezet, továbbá a komáromi Charita gyűjti össze az alapanyagokat és készíti majd az ételeket. Ezeket januártól hétfőn, szerdán, pénteken hordják szét a rászorulóknak, délután 2-től két esetleg három helyszínre. A terepen az ételosztás mellett elbeszélgetnek a hajléktalanokkal a tisztaságról, a szemetelésről is, egyfajta reszocializációs munkára is törekszenek. Arra is figyelnek, hogy olyanok ne álljanak sorba ételért, akik nem feltétlenül szorulnak rá. A ruhákat november 18-tól gyűjtik, leginkább férfi-női meleg ruházatra – kesztyűre, sapkára, zoknira, meleg cipőre, kabátra, paplanra, takaróra és hálózsákra van szükség. Az alapélelmiszereket is szívesen fogadják, ezeket a római katolikus templom és a Szent András plébániáján lehet leadni. (További információ a ruhák átadásáról és az adományozási lehetőségekről a következő telefonszámokon: 0908 313 600, 0905 565 216 – Komárom, 0949 791 136 – Őrsújfalu).

„Koordináltan, szervezetten sokkal többet tudunk értük tenni” – mondja Kertész. A civil találkozókon ezért jelen vannak az egyházak, a városi civil szervezetek képviselői és néhány helyi vállalkozó is. Utóbbiak közül van olyan is, aki beszáll a karácsonyi csomagok összeállításába, de arra is volt példa, hogy éttermek ajánlottak fel ételt nekik vagy átvállaltak egy főzést. „Szeretnénk a továbbiakban bevonni az iskolákat is, megkérjük a tanárokat, jöjjenek ki a gyerekekkel az étel- és ruhaosztásokhoz. Néhányan már eddig is jelen voltak, például a bástyatakarításnál” – folytatja Kertész.

Az igazi segítség

Mint mondja, elsősorban a város polgárainak hozzáállásán kellene változtatni, hogy ne forduljanak el ezektől az emberektől, ne akarják megmenteni őket pár euróval. Ha aprópénzt adnak nekik vagy ételt, könnyen lehet, hogy elcserélik alkoholra vagy drogra. A hajléktalanok többsége ugyanis a magány és a kilátástalanság miatt sajnos előbb-utóbb ezekhez nyúl. A szociális terepmunkások célja, hogy meggyőzzék őket, kezeltessék magukat, minden mással ugyanis csak konzerválják az eddigi állapotokat, de egyelőre egyebet nem tudnak tenni értük. Az utcán lévők száma ebben az évben 2-3 fővel csökkent ugyan, de mindig jönnek újak, és ami a legszomorúbb, egyre több köztük a fiatal, akik drog- és játékfüggősséggel küzdenek. Kertész néhány pozitívumról is beszámolt: „6 olyan emberről tudunk, akik elindultak a jó úton, néhányan Lekéren vannak terápiás kezelésen, van, aki rehabilitációs központban, de ismerünk olyan 5-8 embert is, akik végigcsinálták a kezelést, és most ismét az utcán élnek.”

Elég egy rossz döntés

A szociális terepmunkások a legtöbb hajléktalan élettörténetét ismerik, ezért Kertész Gábornál a hajléktalansághoz vezető okokról is érdeklődtünk. „Hoztak egy rossz döntést, aminek akkor még nem látták a következményeit” – meséli. Példaként hozta fel egy férfi történetét, akit az Európa udvar egyik félreeső részén talált rózsaszín paplanba burkolózva, üveggel a kezében a földön fekve. Több hónapba telt, míg a férfi elmesélte, hogyan került utcára. Kiderült, korábban kamionsofőr volt, két hetes turnusokra járt nyugatra, ahonnan mindig hozott a feleségének ajándékot. Egy alkalommal a megbeszéltnél korábban ért haza, a feleségét pedig egy másik férfival találta. A kocsmában kötött ki, ahol egy héten keresztül ivott, erről pedig később sem szokott le. A feleség a válás során a közös gyermek miatt megkapta a lakást, ő pedig egyre lejjebb csúszott, végül egy éven belül utcára került.

Rendszerszerű megoldás kell

„Ha veszek két kiflit és egy pástétomot a hajléktalannak, az nem rendszerszerű megoldás” – hangsúlyozza Kertész. A Porte céljai között szerepel ezért egy Krízis és Foglalkoztatási Központ létrehozása, amelyben raktár, központi konyha, szociális bolt és egy műhely is helyet kapna, utóbbi munkalehetőséget is adna a hajléktalanoknak, ill. ezen a helyen a megfelelő szakemberekkel is találkozhatnának a rászorulók. A kettes bástyát szeretnék visszaadni a városnak, az ott található boltok tulajdonosai ugyanis nem nézik jó szemmel a hajléktalanokat, a környéken lakók pedig gyakran visszaélnek azzal, hogy az önkéntesek takarításokat szerveznek, és gyakran ők is ott hagyják a szemetet. Tenni akarásból a jelek szerint nincs hiány, a segítő kezek viszont mindig jól jönnek. Mint minden évben, csak remélni lehet, hogy a mínuszok beköszöntével senki sem fogy megfagyni az utcán.

Sztankó Annamária