Eldőlt, hogy nem lesz széles összefogás a szlovákiai magyar pártok között, sokkal inkább két magyar blokk csap össze – ahogy az elmúlt években megszokhattuk. Néhány különbség azért akad a korábbi választások előtti helyzethez képest, hiszen a magyar választók azóta még inkább kiábrándultak. A torta – a potenciálisan megszerezhető szavazatok száma – tehát kisebb lett, ebben a helyzetben kellene a Hídnak, illetve az MKP körül szerveződött Magyar Közösségi Összefogásnak legalább 5 százalékot szerezni. Míg korábban némi esély akár arra is kínálkozott, hogy mindkét formáció parlamentbe jusson, ez most teljesen kizárt. Sőt, valószínűbb az, hogy egyik sem jut be – pedig a magyarság számarányából kiindulva helyes célkitűzés, hogy saját etnikai parlamenti képviselete legyen. Kemény kampány jön, hiszen jelentős részben ugyanazokért a választókért zajlik majd a harc.

Csaknem fél éven át tartott a tánc a Híd és az MKP között a választási együttműködésről. Augusztusban előbb a Híd csapta rá az ajtót az MKP-ra, ami érthető volt abból a szempontból, hogy akkor még az erő pozíciójából tárgyaltak, maguknak követelve a vezető szerepet. Azóta azonban változott a helyzet, a Híd támogatottsága fokozatosan csökkent. Ráadásul az Összefogás mozgalom színrelépése is átrendezte a viszonyokat, hiszen a szlovákiai magyar politikai palettán először jelent meg egy fiatalos alternatíva – igaz, az újdonság kissé MKP-közeli, azonban az elhasználódott régi politikusok helyett egy konkrét megújulást kínáltak. Nemcsak a Híd öregjei ijedtek meg tőlük.

Ezért nem is volt annyira meglepő, hogy a Híd és az MKP ősszel újra tárgyalóasztalhoz ült. Mivel azonban a „nép” nemcsak egyetlen magyar listát, hanem megújulást is követelt, úgy kellett volna létrehozni a nagy összeborulást, hogy az legalább látszólag a megújhodást képviselje. Ebből a szemszögből az is érthető, hogy a megújulást sugalló Összefogás miért kötötte az ebet a karóhoz, és ragaszkodott ahhoz, hogy a Híd zárja ki a Smerrel való jövőbeni kormányzást. Végül azonban nem lett MKP-Híd egyezség, ezúttal az MKP volt elutasító a fenti okokra hivatkozva – és nyilván figyelve arra is, hogy a közvélemény-kutatások egyre kisebb támogatottságot mérnek a Hídnak.

Így hát két blokk alakult. A Híd, a gatyamadzagján lógó MKDSZ mellett, egy szlovák kispárt és a romákat képviselő kezdeményezés jelöltjeit vette fel a listára. Mindez nyilván hozhat plusz szavazatokat, de kérdés, hogy mennyi szlovák szavazója marad a pártnak – legutóbb ugyanis pont a szlovák választóknak köszönhette a Híd a parlamentbe kerülést. A magyar közösség többségének hangulata egyértelműen megújulás párti, ezzel szemben a lista elején egymást követik a régi arcok. Ennek jelképe az örökös pártelnök Bugár Béla második helye, aki Szlovákia legnagyobb politikai túlélője. Kormánypártként egyre több árnyék vetül a pártra, például a Kočner-ügyé, vagy a Himnusz-botrány, ami egy jelképes, mindenki számára érthető dologban mutatta meg a párt parlamenti képviseletének „hozzáértését”.

Egy választói réteget az eredmények érdeklnek jobban, számukra azonban valószínűleg elég rossz üzenet Érsek Árpád közlekedési miniszter listavezetői helye. Különösen így van ez a komáromi régióból nézve, hiszen soha nem volt még ennyi közlekedési probléma a térségben, és a fekete leves még csak jön. Tönkrement Vág-híd (ennek alátámasztása a miniszter tevékenységének egyetlen kézzelfogható eredménye a térségben), Komárom elkerülő útja ki tudja, mikor épül meg, miközben rázúdul a megnövekedő forgalom a régióra az új Duna-híd megépülésével. Körforgalom sem épült az izsai letérőnél, arról azonban döntés született, hogy nem lesz négysávos gyorsforgalmi út Komárom és Nyitra között. Mindezt nehéz pozitívan értékelni.

Miután az MKP parlamenten kívül létezett az elmúlt négy évben, valós eredményeket sem produkált – cserébe viszont igazi botrányokat és mulasztásokat sem. Az MKP legfeljebb a magyarországi támogatások Dél-Szlovákiába irányulásában játszott szerepet – ám ennek megítélése vegyes. Egy dologban viszont biztos előrébb jár a Magyar Közösségi Összefogás a Hídnál. Köszönhetően elsősorban az Összefogás mozgalomnak, sok olyan fiatal került a listára, akik valamit már letettek az asztalra, ráadásul az MKP régi motorosai a megújulás jegyében hajlandóak voltak a lista végére vonulni. Miközben Bárdos Gyula állt a lista élére, aki az 5 évvel ezelőtti államfőválasztás alkalmával integráló személyiségnek bizonyult.

Jelenleg elég halvány esély mutatkozik arra, hogy a két nagy blokk közül bármelyik megugorja az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Sok függ majd a kampánytól, és attól, hogy tud-e valamelyik formáció annyi választót megszólítani, hogy egyértelműen esélyesebbnek tűnjön – ilyen esetben ugyanis a választók egy jelentős része azt támogatja, akinek esélye van, a várható győzteshez húz. Az elmúlt hónapok eseményeit, a felmérések alakulását nézve erre némileg nagyobb esélye a Magyar Közösségi Összefogásnak van. Ha viszont újszerű kínálattal sem sikerül felrázni a magyar választókat a letargiából, legfeljebb a Progresszív Szlovákia listájáról kerülhet magyar képviselő a parlamentbe.

Csaba Ádám

(Kommentárunk a Delta december 3-i számában jelent meg.)