Február 7-én már jóval a kezdés előtt megtelt a Zichy-palota Alapy Gyula-terme, ahol a Duna Menti Múzeum Baráti Körének szervezésében ezúttal Orosz Örs megyei és városi képviselő, geológus Szoborsorsaink című könyvének bemutatóját tartották.

A rendkívül impozáns monográfiában a szerző 450 oldalon, egyetemista kora óta gyűjtött mintegy ezer fényképpel, illetve képeslappal illusztrálva igyekszik bemutatni a mai Szlovákia területén 1945 előtt készült, magyar vonatkozású szobrokat, emléktáblákat, emlékhelyeket. Galo Vilmos, a múzeum történésze, az est moderátora bevezetésként arról faggatta Orosz Örsöt, hogy honnét eredeztethető a vonzódása a régi kor emlékeihez. A sokoldalú szerző válaszából kiderült, hogy a honismerethez fűződő viszonya sarokköveit, miszerint a hazaszeretet a szülőföld megismerésén alapszik, még gyermekkorában alapozták meg, amit gimnazista korában történelemtanára, Elek József és magyar tanárnője, Héder Ágnes még jobban megerősített. Megemlítette, hogy már akkor naponta bejárt a komáromi Rex régiségkereskedésbe, és, ha csak tehette, régi padlásokon, vagy a várban kutakodott a magyarság múltjáról mesélő emlékek után.

Kihúzogatni a sérelmek fullánkjait

A Szoborsorsaink című vaskos kiadványhoz, melynek címe közösségünk sorsának leképezésére is utal, a kortárs fotókat Nászaly Gábor, a felvidéki magyar történelmi értékek megmentésén munkálkodó Sine Metu (Félelem nélkül) Polgári Társulás tagja készítette. „Az emlékjelek rehabilitációja a szlovák-magyar történelemi sérelmek fullánkjainak kihúzogatását is jelenti – emelte ki Orosz Örs. – Ez a feladat, ugyanúgy ahogy közösségünk sorsának alakítása, nemzetiségünk aktív tagjainak feladata. Kellő akarattal és elszántsággal bármi lehetséges. Meg lehet találni az elveszett ereklyéket, és újra fel lehet újítani olyan szobrokat is, amiről az ember nem is gondolná, hogy még van rá esély.”

Mátyás király, a jó „munkásember”

A könyv azt az időszakot öleli fel leginkább, amikor a világháborút követő impériumváltás idején a magyar vonatkozású szobrokat két hullámban, 1919-1921 között eltávolították a közterületekről. Ezek az alkotások aztán a legkülönfélébb, sokszor igencsak meghökkentő helyeken hánykolódtak évtizedeken át. Felkutatásuk, kökényesben, földben, levegőben, felért egy igazi nyomozással. Egy eredményes és kalandos nyomozással, amelyekről a négy fejezetre (Millenniumi emlékművek, Szabadságharcok emlékjelei, Uralkodók szobrai, Egyéb) osztott tekintélyes kötetben is olvashatunk.

Orosz Örs, a „beismerések órájában” elárulta, hogy a szívéhez az egyik legközelebbálló Holló Barnabás Sajógömörben felállított bronzszobra, amely kapával a kezében ábrázolja az igazságos Mátyás királyt. „Az egyetlen magyar vonatkozású szobor az országban, amit soha nem távolítottak el, mert ott volt a kapa a kezében, így mindegyik rendszerben el lehetett mondani, hogy jó munkásember” – mesélte. Ezzel kapcsolatban, a nézők soraiban ülő Dráfiné Szabómihály Borbála elmesélte, hogy édesapja szemtanúja volt, amikor a csehszlovák katonaság bevonulásának hírére a parasztok elővették a jól kiélezett kaszákat, és azokkal felfegyverkezve kivonultak a szoborhoz. „Gyönyörűen félelmetes volt, ahogy a magyar gazdák körbeállták a szobrot. Amikor a katonák meglátták a telihold fényében csillogó kaszákat, megriadtak. Némi szóváltás után parancsnokuk szalutált a szobor előtt, majd megfordultak és elmentek. Így maradt meg ez a szobor.” Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas Érdemes művész pedig röviden ismertette a király kezében lévő kapához fűződő legendát. Galo Vilmos mindehhez hozzáfűzte, hogy a szobor azért is egyedi, mert egész Európában nincs még egy olyan királyszobor, amelyen munkaeszközzel a kezében ábrázolna egy uralkodót.

Mit rejtenek a komáromi padlások?

A hatalmas kutatómunkát igénylő könyv megírásában egy tanulmány erejéig társzerzőként közreműködött Mária Novotná, a Szlovák Nemzeti Múzeum Szepesi Múzeumának igazgatónője, valamint Szeder László geográfus-helytörténész, aki a Komáromról szóló részt is jegyzi. Ebben bővebben olvashatunk Klapka György, Jókai Mór és M.R. Štefánik szobráról, az egykori bencés rendház épületének falán található bencés tanárok emléktáblájáról, Beöthy László és Ghyczy Kálmán emléktáblájáról, Komárom „háziezredének”, a 12. gyalogezred tiszti karának emlékművéről és még sorolhatnánk.

A jövőről szólva Orosz Örs elmondta, hogy a Sine Metu Polgári Társulásnak több területre – emlékezetpolitikai, jogvédelem, rendezvényszervezés – kiterjedő terve van. Idén, miután megvették a szerzői jogokat, magánkiadásban szeretnék kiadni Szlovákia műemlékeinek enciklopédiáját, 2000 fotográfiával, ezer oldalon. A Duna Menti Múzeummal közösen pedig elindítottak egy rendkívül izgalmas projektet, melynek keretében átvizsgálják Komárom középületeinek padlásait, mivel még manapság is kerülnek elő elfelejtett emlékek. A városháza tornyának átkutatásánál egy rendkívül érdekes emléktáblára bukkantak, míg a katonatemplom épületében, ahol 1991–96 között a műemlékvédelmi hivatal székelt, 50 darab műemléképület feliratú, kétnyelvű táblát találtak a 70-es évekből.

Becses ajándék a múzeumnak

Az est végén kiderült, milyen meglepetést rejtegetett kosarában Orosz Örs az est folyamán. „Képzeljék el, hogy 2004-ben egy komáromi régiségkereskedésben vettem hat könyvet, amelyek egy német enciklopédia darabjai voltak. A kötetekből ugyan valaki szisztematikusan próbálta eltüntetni a pecséteket, de nem túl nagy sikerrel. Miután leszedtem róluk a rákasírozott papírlapot, felismerhetővé vált a múzeum Kultsár István könyvtárának, ami a rendszerváltásig kölcsönkönyvtárként működött, pecsétje. Bementem a múzeumba, és kiderült, hogy a könyvtárban lévő Oekonomische Encyklopädie, német nyelvű gazdasági enciklopédia 59 kötetéből 9 hiányzik. Ez itt csak hat. Remélem sikerül kiugrasztani a nyulat a bokorból, és rábírni a maradék három birtokosát, adja át a hiányzó példányokat a múzeumnak, hogy a sorozat újra teljes legyen” – fogalmazott Orosz Örs, majd átadta a Duna Menti Múzeumnak szánt ajándékot rejtő kosarat Novák Tamásnak, a baráti kör elnökének.

Janković Nóra