Harcosok Klubja – interjú az alapítóval

Farkas Péter, vagy ahogy Komáromban ismerik, „Farki” két évvel ezelőtt alapította meg a Wolf Fight Clubot, mely MMA és Jiu-jitsu harcművészettel foglalkozik. A sportszervezet az első pillanattól kezdve magas fordulaton pörög, hiszen a nívós gálák szervezésén kívül harcosokat is nevel, az egyes tagok pedig már nemzetközi versenyeken is sikeresen bemutatkoztak. A klub alapítója azonban nem éri be ennyivel, a folyamatos fejlődésre törekszik és nem fél új dolgokat is kipróbálni. Interjú.

farki2

• A közösségi hálón folyamatosan értesülhettünk a thaiföldi utadról. Elmondanád, mi volt az apropója?

– A küzdősportok folyamatosan változnak, fejlődnek, és úgy gondoltam, a legjobb helyszín az új tapasztalatok megszerzéséhez a távolkelet. Lehetőség nyílt arra, hogy valami újat tanuljak, hát éltem vele.

• Közel két hétig voltál ott. Kemény edzéseken vagy túl?

– Ilja Škondrič edzővel karöltve naponta kétszer gyakoroltunk. A helyszínen különböző nemzetiségű mesterek adták át a tudásukat. Olyanok, mint például az amerikai Hickman testvérek, de említhetném a jiu-jitsu edzőt is, a szintén amerikai Alex Schildet. Mondanom sem kell, hogy ők a világ élvonalához tartoznak, nem véletlen tehát, hogy az ilyen edzőtáborokban való mentorálásra őket kérik fel.

• Ki tudnál emelni valakit az edzőpartnereid közül?

– Több UFC harcossal is volt alkalmam gyakorolni és megmérettetni magam. Példának okáért a csecsen Maibek Taisumovval, az orosz Petr Yannal, az amerikai Glen Sparvval. Egy nagyon ismert lengyel sráccal, mondhatni legendával is tréningeztem Mateusz Gamrot személyében.

• Mit jelentett számodra, hogy a sportág elitjével tölthetted el ezeket a napokat?

– Ami a legfontosabb, hogy a Cage Fighting Slovakia-t képviselve nemzetközi kapcsolatokat sikerült építeni, nem utolsó sorban ugyanez érvényes a komáromi Wolf Fight Clubra is. Nyilván 43 évesen már nem az volt a célom, hogy a saját jövőmet egyengessem, sokkal inkább a nálunk nevelkedő gyerekek és fiatalok számára nyújtott edzéstechnikánkat a lehető legmagasabb szintre fejleszteni.

farki1

• Mondj néhány példát, ami újszerűként hatott számodra!

– Több újdonsággal találkoztam a bemelegítések, a küzdelmi szituációk, a páros gyakorlatok, a különböző technikák elleni védekezések és főleg a versenyekre való állóképességi felkészülések terén. Visszatérve a küzdelmi szituációkra, talán ez az a rész, amit azóta itthon is komolyabban veszünk. Thaiföldön például a levezetés tízszer 5 perces küzdelmekről szólt, aki pedig ezt végig tudja csinálni, az a versenyhelyzetben tapasztalt hároszomszor 5 perceket is jobban bírja.

• Ha már a versenyekről beszélünk, nemrég a WFC klubban amatőrök számára rendeztetek nemzetközi viadalt. Mesélnél erről?

– Három ország – Magyarország, Csehország és Szlovákia – 44 versenyzője 22 meccset produkált, és nagy örömömre nézők is akadatak szép számmal, modhatni teltház volt. Ami még ennél is fontosabb, hogy a küzdelmeket az internet segítségével közel nyolcezren nézték. Úgy gondolom, ez azért elég nagy szám.

• Mennyire más az amatőr verseny, mint egy profi?

– Szigorúbb szabályok szerint zajlik, melyek jobban védik a résztvevők testi épségét. A harcosok védőfelszerelést is alkalmaznak, és a menetek ideje is rövidebb. Nyilván az amatőrök stílusa nem annyira kiforrott, de képesek arra, hogy látványos mérkőzéseket vívjanak. Ami még fontos különbség, hogy a profik taktikusan építik fel a küzdelmet, az amatőrök viszont mint két kakas, az elejétől kezdve egymásnak ugranak, lesz ami lesz alapon.

• Felfoghatjuk az amatőr versenyeket amolyan válogatónak is?

– Természetesen. Most is megszólítottunk, jobban mondva felkértünk néhány résztvevőt, hogy mutassák be tudásukat a már hagyományosnak mondható gálánkon. Idén hatodik alkalommal fogjuk megrendezni, így itt is lehetőséget biztosítunk a kezdők számára, hogy elindulhassanak a profik utján.

• Meddig juthat egy környékbeli harcos?

– Buchinger Ivánt hozhatnám fel jó példaként. Egy egyszerű bősi srácból lett MMA bajnok. Három szervezetnél is szerzett világbajnoki övet, még McGregorral is harcolt. Mondhatnám, a határ a csillagos ég.

• Hogy összegeznéd az eddigi tevékenyésgeteket?

– Örülök, hogy ez a fiatal, még csak 25 éves sportág egyre népszerűbb az emberek körében. Annak ellenére, hogy a klubunk még csak 2 éve működik, máris több sikeres nemzetközi versenyt tudhatunk magunk mögött. Ami pedig engem illet, mindent el fogok követni azért, hogy még több érdeklődővel szerettessem meg ez a sportágat.

(KGD)

Top